Abe Shinzo. Japán kormányfője volt.

Ellenzéki oldalról felvetették, hogy Veres János pénzügyminiszternek a nemzetközi erkölcsi és jogi normák szerint be kellett volna nyújtania a lemondását. Ezt arra alapozzák, hogy a HVG legfrissebb száma megírta: a Bogát-Ferr Kft. – melynek Veres 1991 és 1993 december elseje között ügyvezetője, 1995. május 29-ig 50 százalékban tulajdonosa volt - 1992 és 1994 között csaknem 55 millió forint áfát hamis számlák alapján igényelt vissza. Ám a miniszternek erről -- ugyancsak a lapban olvasható --, állítása szerint nem volt tudomása, bár a részleteket firtató kérdésekre csak lakonikus „nem” volt a válasz. Az olvasó emiatt az ő oldaláról nemigen ismerhette meg a tényeket. Az ügy pedig tulajdonképpen büntetőjogilag elévült.

Számos példa van rá külföldön, hogy amikor egy-egy felelős politikus adócsalására, hamis jövedelembevallására (titkos és később eltitkolt kenőpénzek elfogadására) fény derül, vagy akár csak a gyanú árnyéka felmerül, az illető benyújtja lemondását, amit azután feljebbvalója vagy elfogad, vagy nem. Magyarországon különösen aktuális a téma most, hiszen Gyurcsány Ferenc kormányfő csak néhány napja harangozta be közéleti tisztasági csomagját.

Dél-Koreában, Park Tae-Joon kormányfő azonnal lemondott 2000-ben, amikor kiderült, hogy eltitkolta jövedelmének egy részét 1988 és 93 között, 5 millió dolláros ingatlanát tanácsadójának nevén tartotta. „Büntetőjogilag már nem lehetne felelősségre vonni, de morális okokból ez volt az egyetlen helyes dolog, amit tehetett - idézte a Korean Times a Citizen Action Network civil szervezet közleményét 2000 május 19-én.

Jóval közelebb áll időben a japán kormányfő bukása: az idén, szeptember közepén mondott le Abe Shinzo, három nappal azután, hogy egy bulvárlap megszellőztette, hogy amikor édesapja,  Abe Shintaro 1991-ben meghalt, mintegy 300 millió yen (2,6 millió dollár) örökösödési adó megfizetését egy pénzügyi manőverrel elkerülte.

Spiro Agnew, Nixon alelnöke 1973-ban lemondott, miután fény derült adócsalására: 30 ezer dollárt fogadott el Maryland kormányzójaként 1966-68 között. Építőipari vállalatok kenték meg, hogy adjon állami megrendeléseket, és biztos befutók lehessenek a kiírt pályázatokon.

Maga Nixon elnök sem volt feddhetetlen e téren. Amit kevesen tudnak: nemcsak a Watergate-botrány miatt kellett távoznia. Kiderült, hogy elnökségének évei alatt csak 15 ezer dollár jövedelem után adózott, holott évi jövedelme elérte a 200 ezer dollárt. A kongresszus vizsgálatot rendelt el. Nixon elismerte, hogy kihagyott „néhány” bevételi tételt adóbevallásából. 1973 decemberében adóbevallását a kongresszusi vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátotta. A bizottság megállapította, hogy Nixon 476 ezer 431 dollárral tartozik az amerikai APEH-nak, azaz az IRS-nek.

Adrian Nastase. A vagyongyarapodás  tisztázatlan.

De lássunk közelebbi, európai példákat! Svédországban tavaly októberben mondott le a frissen megalakult Reinfeldt kormány kereskedelmi minisztere, Maria Borelius. Alig egy hétig volt hivatalában, amikor a helyi lapok megírták, hogy babysittert alkalmazott, de nem fizetett utána adót, továbbá, Svédország déli részén off shore cégtől vásárolt nyaralót, és így nem kellett a teljes ingatlanadót megfizetnie. A miniszter ezek után nem kívánt hivatalában maradni.

Alig néhány napja Romániában Decebal Traian Remeş mezőgazdasági miniszter mondott le, azután, hogy nyilvánosságra került a közte és Ioan Avram Mureşan, hivatali elődje közti találkozást rögzítő videofelvétel, amelyből kiderült: az előd egy borítékot adott át a miniszternek. A boríték - az ügyészség szerint - Gheorghe Ciorbă vállalkozó 15 ezer eurós kenőpénzét tartalmazta, amellyel biztosítani kívánta, hogy neki ítéljenek bizonyos közbeszerzési pályázatokat. A 21 perces anyagból a román televizió pár perces videorészletet mutatott, és egy hanganyagot, amelyen az üzletember arról kérdezi Mureşant, átadta-e a pénzt Remeşnek.

Tavaly júniusban adta fel posztját az adócsalással és hivatali visszaéléssel vádolt Gheorghe Copos, a Tariceanu-kormány konzervatív párti (PC) miniszterelnök-helyettese. A vádirat szerint egymillió eurót nem fizetett be eltitkolt jövedelme után. A politikus 2004-ben, üzlettársa cégeivel Bukarestben és a vidéki városokban ingatlanokat vásárolt fel áron alul, majd pár nap leforgása alatt a megvásárolt épületeket, kereskedelmi célokat szolgáló ingatlanokat négy-ötszörös felárral továbbadta az üzlettársa és barátja által vezetett lottóvállalatnak.

Ugyancsak Romániában még mindig folyik a vizsgálat adócsalás és kenőpénz elfogadása ügyében Adrian Nastase volt miniszterelnök (2000-2004) ellen, aki 2006 márciusig a képviselőház elnöke volt. Nastase akkor mondott le házelnöki tisztjéről, amikor helyzete ezen a poszton tarthatatlanná vált a „Tamara néni egymillió dolláros örökségeként” elhíresült ügy miatt. A volt kormányfő ugyanis azzal magyarázta hirtelen vagyongyarapodását a 90-es években, hogy egymillió dollárt örökölt felesége 92 éves nagynénjétől, a szerény körülmények között élő Tamara Ceasov nyugalmazott tanárnőtől. Az is kiderült, hogy a szociáldemokrata politikus 1998-ban a piaci árnál mintegy huszonötször olcsóbban vásárolt telekingatlant Bukarestben. A korábbi tulajdonosok és az eladó személye azt sugallta az ügyészeknek, hogy a telket Nastase „fizetségképpen” kapta meg rendkívül előnyös feltételek mellett.

Távol áll tőlünk, hogy ezeknek az eseteknek a bemutatásával bárkit, vagy bármit is befolyásolni akarnánk. Mindenesetre tanulságos, hogy Ázsiában, Európában még olyan ügyeknek is konzekvenciájuk van, amelyek büntetőjogilag elévültek. A Japan Times Online azt követően, hogy Abe Shinzo kormányfő benyújtotta lemondását, így kommentálta az eseményt: „nem maradhatott hivatalában, hiszen elvesztette hitelét, most már akármit is csinál, nem hisznek neki.”

Dalmáth Lajos