Nováky Erzsébet

hvg.hu: Pontosan mivel foglalkozik a jövőkutatás?

Nováky Erzsébet: Egyik ága a prognosztika, mely azt kutatja, hogy a múltból hogyan jutunk el a jövőbe. A másik, a futurológia, jövőképeket vázol fel, jövő-alternatívákat, és azt kutatja, mit kell tenni a jelenben ezek megvalósulásáért. Tudományunk éppen negyven éve, 1968-ban nyert polgárjogot Magyarországon. Az év áprilisában, 40 éve alakult meg a világ tudósait, kutatóit tömörítő független nonprofit szervezet, a Római Klub, s még abban az évben a tervezés tanszéken indult egy futurológiai szeminárium. A hazai jövőkutatókat akkor az foglalkoztatta: milyen lesz Magyarország 2000-ben? Abban a kutatásban már részt vettem, inspirációt adott az Egyesült Államokban 1967-ben megjelent A világ kétezerben című kötet.

hvg.hu.: Az akkori jóslatok  – így visszatekintve – 2000-re a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió békés együttműködését jósolták, Amerikában négy napos munkahetet, soha nem látott jólétet.

N. E.: A kötet szerzői, Kahn és társai arra voltak kíváncsiak, hogy az amerikaiak megtarthatják-e az ezredfordulóig azt a fejlettségi előnyt, melyet akkori fő ellenfeleikkel szemben élveztek. Kíváncsiak voltak, mennyi igazság rejlik a szovjet tudósok előrejelzésében, miszerint a Szovjetunió 2000-ig utolérheti és elhagyhatja az Egyesült Államokat. A szovjet prognózisok erősen manipulált adatokkal operáltak, ez megtévesztette az amerikai futurológusokat, de azért nem kételkedtek: az Egyesült Államok megőrzi vezető szerepét.

hvg.hu: És mit jósoltak annak idején a magyar tudósok 2000-re?

N. E.: Ami Magyarországot illeti, abban az időben, a hatvanas évek végén hatszáz dollár körül volt az egy főre jutó GDP. 1972-ben megjelent kötetünkben úgy becsültük, az ezredfordulóra eléri a négyezret, a népességünk pedig tizenegy millió lesz. Jelentősen átalakul majd a foglalkoztatási struktúra, ami lényegében be is következett. Úgy véltük, a mezőgazdaságban dolgozók aránya tíz százalék alá csökken majd 2000-re, ez is így történt. Azt jósoltuk, hogy az iparban dolgozók száma egy ideig még emelkedik, majd eléri a maximumot, ezután csökkenni fog, mert a szolgáltató szektor dinamikusabban növekszik majd. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk az ezredfordulóra a negyedik szektornak, a kutatásnak és a fejlesztésnek. Kifejtettük, amennyiben az oktatásban és a kutatásban dolgozók száma nem növekszik jelentősen, és a termelékenység illetve a hatékonyság nem javul jelentősen, akkor Magyarország az ezredfordulóra visszaszorul az európai országok rangsorában. Sajnos, ez a prognózisunk is valóra vált.

hvg.hu.: Persze az 1989-90-es rendszerváltást aligha láthatták előre…

N. E.: A jövőkutatók nem foglalkoznak politikával. De azt idejekorán megállapítottuk, hogy a „létező szocializmus” fejlődési tartalékai a nyolcvanas évek elejére, legkésőbb a közepére kimerülnek, mert az elkerülhetetlennek tartott strukturális átalakulás a gazdaságban és a társadalomban nem következett be. Nem nőtt a kívánatos mértékben a termelékenység, nem mérséklődött az energiafelhasználás és a termelés tőkeigénye. Nem léptünk előre a tudásalapú társadalom felé sem, melyet mi a hetvenes években még „tudásintenzív és szolgáltatásfejlesztő” társadalomnak neveztünk. Mindennek következtében válságos helyzet alakult ki, aminek következményeit a kilencvenes években a bőrünkön éreztük. Ugyanakkor az egy főre jutó magyar GDP az ezredfordulóra valóban elérte a négyezer dollárt, de ennek a mai inflációs viszonyok között kevés a jelentősége. Sajnos, a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg még ma is alacsony a többi európai országhoz képest, eredményeit a magyar gazdaság még most sem képes a kívánatos mértékben hasznosítani.

hvg.hu.: Az előttünk álló évtizedek nem sok jóval biztatnak. Önök mit jósolnak?

N. E.: A problémák nem vadonatújak, hiszen már a hetvenes években is jelentkeztek. 1972-ben publikálták a Római Klub jelentését, A növekedés határai címmel. A tanulmány felhívta a figyelmet az energiaválságra, de fókuszált az élelmiszerválságra is, amely összefüggésbe hozható a túlnépesedéssel. A jelentés bírálói azonban joggal hívták fel a figyelmet arra, hogy bár a növekedésnek tényleg vannak határai, a tanulásnak és a tudásnak nincsenek. Ezt a címet viseli a nyolcvanas években megjelent válaszkötet: No limits to learning.

hvg.hu: Alig egy hét múlva tartják meg Svédországban a jövőkutatók soros világkonferenciáját, ahol ön előadást tart majd a magyarok jövőképéről. Összefoglalná előadása fő megállapításait?

N. E.: Ismertetni fogom a Magyar Tudományos Akadémia megrendelésére készült Magyarország 2025-ben című, hatszáz oldalas jelentés fő megállapításait. Ebben felmértük, mit várnak a magyar emberek a jövőtől, illetve hol képesek és hajlandók változtatni. A kötetben található tanulmányok egy része olyan témákkal foglalkozik, mint a népesség és demográfia várható alakulása, lelki folyamatok, bűnözés, testkultúra, a háztartások fenntarthatósága. A tanulmányok másik részében a szakértők félelmeit és reményeit szembesítettük az érintett, 2025-ben döntéshozó helyzetbe kerülő korosztályok véleményével. Ezért egy reprezentatív vizsgálat keretében megkérdeztünk száz középiskolást és ötszáz egyetemistát, ők hogyan képzelik el a jövőjüket, miben bíznak és mitől tartanak.

hvg.hu.: Hogyan jellemezhető a mai fiatalok jövőképe, mit akarnak megvalósítani?

N. E.: Négy alaptípust különböztettünk meg. Az első az „egyén a közösség hálójában”. Ide tartoznak a racionálisan gondolkodó, a szolidaritást értéknek tartó, optimista fiatalok, akik életüket egy közösséggel együttműködve képzelik el. Ide tartozik a középiskolások 46, az egyetemisták 40 százaléka. Az „individualisták” csoportjába sorolható a fiatalok 22-23 százaléka. Mindent megtesznek a jövőért, de kizárólag a saját érdekeik motiválják őket. A harmadik csoport tagjai 15 százalékot tesznek ki, ők a „rettegők és a kallódók”, akik úgy érzik, hogy magukra hagyták őket. Van egy negyedik, veszélyesnek tekinthető csoport is, a „céltalanok és sodródók”, akik 16 százalékát adják a vizsgált mintának.

hvg.hu : Milyen következtetéseket vonnak le a szakértők a felmérésekből?

N. E.: Egyfelől kifejezetten pozitív a kép: például még mindig léteznek erős társadalmi értékek, így a család fontossága, amelyekre lehet építeni. Az is valószínűsíthető, hogy a közeli jövőben a magyarok elfogadóbbak lesznek a különböző társadalmi csoportokkal szemben. Másfelől viszont aggasztó az egészségi és lelki állapotunk, illetve a bűnözés várható alakulása. Érdekes a környezetvédelmi problémák megítélése: ezeket látják a fiatalok, de nem félnek tőlük. Tartanak viszont a lakosság struktúrájának átalakulásától, az etnikai arányok eltolódásától. Ugyanakkor a felkért szakértőket számos negatív jelenség aggasztja, attól félnek ugyanis, hogy ezek 2025-ig felerősödnek Magyarországon. Ilyen elsősorban a társadalom kettészakadása gazdagokra és szegényekre, a digitális szakadék elmélyülése, az alacsony születési arányszám további csökkenése, illetve a nemkívánatos demográfiai változások. Van azért optimizmusra okot adó tény is: az emberek Magyarországon még most is családcentrikusak, értéknek tekintik a gyerekvállalást. Így talán van némi esély arra, hogy a jövőben megfordulnak a jelenlegi népesedési tendenciák.

Pelle János