Már két hete sincs az MSZP-nek, hogy észrevegye miniszterelnöke és immár frissen újraválasztott elnöke végzetes csapdáját. Gyurcsány Ferenc ugyan a saját jól felfogott érdekei szerint cselekedett, amikor úgy döntött: háttérbe vonul, az MSZP érdeke viszont most az lenne, hogy egy mielőbbi előrehozott választással és a várható vereség után Gyurcsány eltávolításával új lapot kezdjen, új esélyt adjon a baloldali politizálásnak. Máskülönben a fuldokló úszó magával ránthatja a megmentőjét. De nézzük, miből is áll ez a csapda!

Gyurcsány Ferenc az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa: a választók nagy része a Nagy Őszödi Hazugsággal, a különböző Gyurcsány-csomagokkal, vizitdíjjal, elbukott népszavazással azonosítja. Bár intézményes legitimációját, a parlamenti többségét még a tavalyi koalíciós szakítás óta gyakorlatilag máig képes volt megtartani, az igazi legitimációt, az ország többségének bizalmát már 2006 óta nem bírta. A nagy többség nem hitte el, hogy amit mond, úgy van, hogy amit ígér, úgy lesz, és amit csinál, az hasznos, márpedig e szélesebb legitimáció nélkül nincs kormányzás.

Kormányváltás - Olvassa el az összes hírt a hvg.hu-n!

© Stiller Ákos

Közben beütött a válság, cselekedni kellett volna, de „béna kacsa” maradt. Kormánya élén azt látta, hogy a legkisebb jelentőségű intézkedéseket is kénytelen volt jegelni vagy visszavonni. Ma már az emberek 91 százaléka mondja azt, hogy az ország rossz irányba megy, a bajokért pedig egyre inkább őt és az MSZP-t teszik felelőssé. Gyurcsány számára a legnagyobb veszély most az, hogy a válság végleg elsodorja, viszonylag fiatalon bukott politikus lesz, az egyik leginkább utált személyiségként vonul be a történelemkönyvekbe. Hosszas hezitálás után logikusan döntött úgy, hogy bebiztosítja magának a pártelnöki posztot, másvalakivel viteti el a balhét.

Gyurcsány beszél az MSZP kongressuson. Érdekellentétek? © Stiller Ákos

Az MSZP érdeke hosszú ideig az volt, hogy kitartson miniszterelnöke mellett. Mindaddig, amíg Gyurcsány politikája azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a négy éves kormányzás végén a győzelem valamilyen esélyével vághat neki a párt a választásoknak, logikus volt mellette kitartani. Ezek az esélyek azonban már régen szertefoszlottak. A tavalyi vesztes népszavazás után Gyurcsány tehertétellé vált az MSZP számára, a válság tavalyi kitörése óta pedig egyenesen életveszélyes kitartani mellette, illetve egyáltalán a kormányzás fenntartása mellett. A szocialisták elemi érdeke lenne immár hónapok óta, hogy minimalizálva a veszteséget, ellenzékbe vonuljanak, elmeneküljenek az idei fájdalmas intézkedések politikai következményei elől, és a 2010-es költségvetés összeállítását, a válságkezelést az ellenzékre hagyják. Racionálisan a múltért Gyurcsányt kellene felelőssé tenniük, új arcokkal, például sikeres MSZP-s polgármesterekkel az élen, az öregektől megszabadulva neki kellene kezdeni újraépíteni magukat, hogy 2013-2014-re a győzelem esélyével térjenek vissza.

Gyurcsány és az MSZP érdekei tehát végzetesen szétváltak, a párt azonban továbbra is úgy táncol, ahogyan a miniszterelnöke muzsikál. A hétvégén Gyurcsány által bemutatott zeneszám végigjátszása (külső, szakértői kormány, új miniszterelnökkel, MSZP-támogatással) most már valóban az ellengyelesedéssel, a baloldal megsemmisülésével fenyeget. Mert mit is akar Gyurcsány?  Hogy találjon az MSZP valakit, akit támogat az SZDSZ vagy az MDF, aki végrehajtja a fájdalmas intézkedéseket, amelyekhez az MSZP adja a nevét. A gazdasági válság felülírt sokféle számítást, a vártnál nagyobb visszaesés miatt a Számvevőszék elnöke most már több mint 1000 milliárd forintos  „mészárlást”  tart szükségesnek az idén.

Egyrészt eleve nagyon nehéz lesz olyan „mutánst” találni, aki elég független ahhoz, hogy elfogadja őt a nemzetközi pénzvilág, de azért közben udvarol a régi, és újbaloldalnak, a vad és kevésbé vad liberálisoknak egyszerre. Aki végrehajtja a halaszthatatlan költségvetési megszorítást, markáns reformokat fogadtat el, közben eléggé baloldali is marad, hiszen az MSZP-s vezetők fél szemmel mindig a következő választásra sandítanak majd. A szocialisták egyetlen esélye, hogy nem találnak ilyen embert, és egy gyors előrehozott választással visszatérnek a kezdőpontra, Gyurcsány nélkül.

Az MSZP igazi problémái tehát akkor kezdődnek, ha találnak ilyen szakértői kormányfőt. Ő, ha egy csöpp esze is van, a Big Banghez köti a politikai szerepvállalását, egy olyan rövid „reformdiktatúrát”, olyan törvényhozási időszakot erőltet majd, amelynek során rövid idő alatt minden fontos intézkedést elfogadtat. Kihasználja a politikai elit kétségbeesését, a káoszt, gyorsan tálalja a feketelevest - ha ugyanis kivár, vége van, megeszik őt reggelire, sőt, a kudarca esetén még egy esetleges valutaválságért is ő lesz a felelős.

A feltálalt feketelevesért az MSZP-nek súlyos politikai árat kell fizetnie a következő választásokon, sőt, valószínűleg nagyon hosszú időre, miközben Orbán örülni fog, hogy egy újabb, ezúttal Mega-Bokros csomag után veheti át a kormányzást. Ez a csomag most azért lesz végzetes a baloldal számára, mert már egy jórészt amúgy is kifáradt és illúzióit vesztett országban a törzsválasztóit támadja majd (nyugdíjasok pl.). Az nem lesz elég érv a választóiknak, hogy ezzel a programmal sikerült elkerülni a csődöt, mást viszont alig egy év múlva nem tudnak majd mondani.

Ez a forgatókönyv egyedül Gyurcsánynak lehet hasznos, akinek az MSZP romjain, vagy egy abból kiváló modernebb baloldali kispárt élén – tehát a baloldal szétesése árán - legalább egy halvány esélye megmarad arra, hogy újra magára öltse a reformelkötelezett szocdem politikus szerepét. A történelembe pedig úgy vonul be, hogy ő volt az, aki „elkúrta” ugyan egyszer, de legalább másodjára megpróbálta helyrehozni.

Mózer András