A latin eredetű dizájn szó deszignálást, kijelölést, megjelölést jelent, megjelölni pedig azt jelöli meg az ember, amit meg akar változtatni. A dizájn mint változtató akarat többnyire olyasmit akar megváltoztatni, ami valami miatt nem jó. Ha mégis olyasmit változtat, ami jó, abból konfliktus lesz, mert ezzel fogyasztásra gerjeszti az embereket – mondta egy interjúban Cserny József, a tavaly elhunyt Kossuth-díjas ipari formatervező művész.

Cserny nemcsak abszolút dizájner volt, aki a fiának nyolcéves korában méretarányos motorbiciklit készített, hanem vérbeli közösségszervező is, aki folyton helyeket és embereket jelölt ki, akik aztán, egymást inspirálva, a legfontosabbra, egymás gondolkodásának a megváltoztatására tettek kísérletet. Csernyt, ahol csak megjelent, nyomban kollégák és, főleg, tanítványok ülték körül – pedig egyetemi katedrája csak Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen az általa alapított formatervező képzésen volt. Ő fejlesztette ki az 1978-ban indult zsennyei művésztelepből a Zsennyei Műhelyt, amelynek „klasszikus” időszaka vagy húsz éven át tartott, ő hozta létre a Magyarországi Alkotótelepek és Symposionok Társaságát (röviden a Symposion Társaságot), adta ki annak folyóiratát, a Symposiont, s alapította saját Kossuth-díjából azt az 1996 óta évente egy-egy alkotónak odaítélt Symposion-díjat, amelyet a halála után Cserny József Symposion Díjra kereszteltek át.

Az idén a díjat Cserny legfiatalabb tanítványa, a 28 éves Pallag Bálint kapta meg, “a művésztelepek hagyományait őrző, kiemelkedő szakmai közösségszervező tevékenységéért.”. Ilyen tevékenysége volt a Cserny-kezdeményezte olaszliszkai nemzetközi dizájn műhelyek szervezése. (E műhelyeket a község nevezetes épülete, a Traktér közelében tartották, itt indult n Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének cselekménye: Buttler János pataki diák és Dőry Mária különös nászéjszakáját pedig a Traktérrel szemközti épületben ejtették meg – igaz, regényében az író Olaszröszkének nevezi a települést.

Bár manapság az Olaszliszka névről az újságolvasónak elsősorban a 2006. októberi brutális tanárlincselés jut az eszébe, a község évszázadokig békés, izgalmas, megjelölésre érdemes találkozási hely volt. Első említése a szláv mogyorófa jelentésű Lyska néven II. Géza királytól származik, az Olaszliszka (Lyska Ulazi) név pedig 1245-től datálódik, amikor IV. Béla olaszokat telepített le a tatárok által nagyrészt kipusztított lakosságú községbe, ahol a gyermek Kossuth Lajos is megfordult, s ahová a 18. században folyami hajóúton érkeztek utazók, egyenesen Franciaországból. A helyi, illetve tokaji bort a kereskedők elsősorban Lengyel- és Oroszországba szállították. De helyben is mindig akadt elég a szimpóziumok (görögül együtt-ivások) alkalmaira.

A liszkai dizájn műhelyek története jóval a 2006-os tragédia előtt kezdődött, de már az első alkalmakkor téma volt a megbeszéléseken a helyi cigányság szociálisan tarthatatlan helyzete – mondja Pallag. “A tradicionális cigány szakmák kihaltak, vagy elnyomták őket, míg helyükbe nem lépett alternatíva. Pedig Olaszliszka az ország egyik legszebb települése, ahol minden lehetőség adott az aktív turizmushoz. A Bodrog kiválóan alkalmas horgászatra, vízi sportokra, a környéken gasztronómiai, bor- és túracélú turizmus is fejleszthető volna, s a Tokaj-Szerencs-Sárospatak háromszögben a kulturális turizmusra is minden lehetőség adott.”

A kitüntetettnek számos elképzelése vár megvalósításra. Magyar dizájner válogatottat szeretne szervezni, s olyan dizájn portált szeretne létrehozni, amely   nemcsak a szakma mozgatására és informálására, hanem a formaművészeti  szemlélet fejlesztésére is  alkalmas lenne – ám ehhez egyelőre hiányzik a megfelelő anyagi támogatás. A dizájn műhely – három évi olaszliszkai működés után – Zsennyára teszi át székhelyét.

Gerlóczy Ferenc