hvg.hu: A kiadványt az egyik legelismertebb popzenei kritikus, Marton László Távolodó szerkesztette, akinek nem ez az első ilyen jellegű munkája. Miért tartotta fontosnak a lemez elkészítését?

Marton László: Öt év telt el azóta, hogy az Illés együttes számaiból készítettünk egy hasonló, „főhajtásos” feldolgozáslemezt. Én akkor már éreztem, hogy fogok még hasonló lemezeket készíteni, de azt is tudtam, hogy nem volna helyes, ha ebből valami rosszízű trend adódna, ha egymás után jelennének meg az ilyen lemezek.

Cseh Tamás

/MTI

Az öt év az elegáns távolságnak tűnik számomra. Persze nem csak az időről van szó. Hanem arról is, és valójában ez a döntő, hogy én elsősorban azoknak az előadóknak az életműve előtt szeretnék fejet hajtani, akiknek rendkívül fontos szerepük volt az én személyes történetemben. Cseh Tamás ilyen. Volt egy időszak az életemben, amit (többek közt) a Levél nővéremnek című lemezébe kapaszkodva sikerült átvészelni.

hvg.hu: A lemezen hallható dalokat jórészt ön ajánlotta az előadóknak, s ezek nem a közismert nagy „slágerek”. Ez a válogatás milyen Cseh Tamás képet összegez, sugall? Mi volt a feldolgozások célja: újraértelmezés, kalap emelés vagy, hogy felhívják rá egy új generáció (a zenekarok rajongóinak) figyelmét?

M.L.: Volt egy negyvenes listám, és egyik-másik zenekarnak „ajánlatot” is tettem, de ehhez egyikünk sem ragaszkodott hál’ isten. A kényszer csak belső kényszer lehet – diktátum semmiképpen. Én abban hittem, hogy a Cseh Tamás-számok igen sok módon megközelíthetők, stiláris, nemzedéki, ideológiai sőt nembéli korlátok nélkül. És persze hittem abban is, hogy a számokat feldolgozó előadók képesek lesznek arra, hogy ne csak új köntösbe öltöztessék a Cseh-Bereményi számokat, de esetenként új életet is leheljenek beléjük. És ebbe – így utólag – még az is belefér, még ha eretnekül hangzik is, hogy a feldolgozás ne csak „más” legyen, de esetleg jobb is, mint az eredeti. A „hardcore” Cseh Tamás-rajongók ezt nyilván vitatják. De elsősorban nem nekik készült ez a lemez, hanem azoknak, akik előtt napjaink kulcsfigurái révén nyílik meg a Cseh Tamás-számok világa.

hvg.hu: Szolgált-e meglepetéssel, újdonsággal a végeredmény? Mit értett, érzett meg a kortárs zenész generáció a régi dalokból? Mennyire volt képes a maga képére formálni, vagy a maga helyzetére vonatkoztatni a dalokat?

M.L.: Én nem gondolom azt, hogy a Cseh Tamás-számok befogadásához a szocializmus éveiben kellett élni. Éppen ellenkezőleg. Úgy érzem, hogy az erőteljes nemzedéki élmény mögött kimondottan erős személyes élmények is rejlenek – éppen ettől „egyetemes” a hatásuk. Egy olyan súlyú érzelmi tartomány van mögöttük – és ez Cseh Tamásnál olyan kisugárzó előadásmóddal párosult –, ami az időtől és az ideológiáktól függetlenül ma is átütően hat. Miért ne érezhetné magát ma bárki éppolyan elveszettnek vagy kétségbeesettnek, mint harminc évvel ezelőtt? Számomra inkább az volt a kérdés, hogy a feldolgozó zenekarok ehhez mit tudnak hozzátenni. Hogyan lehet egyszerre kint is, bent is lenni? Azonosulni és szuverénnek maradni?

hvg.hu: Kik a közreműködők a lemezen?

M.L.: Érdemes felsorolni a neveket, mert senkit nem szeretnék kihagyni. 1. Heaven Street Seven: Vasárnapi nép 2. Csík zenekar: Illegalitásban 3. Péterfy Bori & Love Band: Forró város 4. PASO: Amikor Désiré munkásszálláson lakott 5. Másik János: Minden álmomban 6. Napra: Ten Years After 7. Bin-Jip: Váróterem 8. Kistehén Melanko: Budapest 9. Balaton: Nincsen más 10. Lovasi András: Gyerekkorom 11. Palya Bea: A képek dala12. Quimby: Benke és Pierre 13. Legát: Feljelentés 14. Besh o droM: Ausztrália 15. Bognár Szilvia, Herczku Ágnes: Antoine és Désiré történelemkönyve 16. Etnofon Zenei Társulás: A jobbik részem 17. Tóth Evelin: Eszembe jutottál 18. Cseh Tamás: Szomszédom cse ta

hvg.hu: Évtizedek óta ön a hazai rock kritika egyik meghatározó személyisége.  Ön hova sorolja be Cseh Tamást és az életművét? Sokan nemzedéki, mások – elsősorban politikai felhanggal – „nemzeti” dalnoknak mondják, írják.

M.L.: Azok számára, akik nemzetinek nevezik, alighanem mást takar ez a szó, mint amit nekem, úgyhogy ebbe inkább nem mennék bele. Valójában a besorolásoktól is tartok egy kicsit – de lehet, hogy ez csupán a felkészületlenségemből adódik. Mégis, minden kézenfekvő példa, Viszockijtól Cohenig, sántikál nekem. Az igazán jelentős Cseh Tamás-számokat – és ilyenkor újra és újra ki kell hangsúlyozni Bereményi Géza dalszövegeit – valahol máshol vagy másképp tudom csak megfogni. Olyan „együgyűek”, olyan megrendítők és úgy ragyognak, mint az angyalok. Amúgy vegytiszta dalköltészet. S nem mellesleg: a Levél nővéremnek szerintem minden idők egyik legjobb magyar albuma.

musicismyradar blog.hu

hvg.hu: Cseh Tamás életműve lezárult, mások pedig – pl. Szörényi Levente – búcsúzásra készülnek. Lelép a színpadról egy hatvanas években indult nagy generáció, amelynek tagjai valóban jelentős életműveket hagytak hátra. Nevezhetjük őket klasszikusoknak?

M.L.: A hatvanas-hetvenes évek fordulója a könnyűzenei irányzatok összességét – szóval együtt a rockot, funkyt, dzsesszt, világzenét és a többit – tekintve egy megkülönböztetett jelentőségű periódus volt, és ez Magyarországon is „kitermelte” a maga klasszikusait, az Illéstől a Syriusig, Cseh Tamástól a Kolindáig. A kelet-európai könnyűzene persze hátrányos helyzetű volt akkoriban, de azért ugye tudjuk, hogy ők – és még mások is – univerzális keretek között is rendkívülinek bizonyulhattak volna.

hvg.hu: A külföldi kortársak – köztük Bob Dylan, Paul Simon, Leonard Cohen, Neil Young, Viszockij – életművét egyetemi-főiskolai tananyagként oktatják. A műfajt tekintve ma már nálunk is toleráns a szellemi elit, de az életművek részeivé váltak a tananyagként oktatott kultúrának?

M.L.: Bizonyos egyetemeken – fakultációban – már nálunk is lehet tanulni erről az időszakról, de ez inkább egy-egy oktató partizánakciójáról van szó. Még bőven van tennivaló, hogy a helyükön tudjuk kezelni a gyökereinket, a hagyományainkat, az értékeinket. Az oktatásban és a médiában egyaránt. Az nem megy, ahogy a Magyar Televízióból hirtelen – értékrend és szerkesztési elvek nélkül – dőlni kezd ránk a múlt idő. Az ilyen műsoroknak arról kellene szólniuk, hogy honnan jövünk, nem pedig arról, hogy merre ne menjünk. Önmagában a retróláz nyilván felszínes divathullám, de ha valamit mégis előkotor, ami különben feledésbe merült volna, én kiegyezek vele.

hvg.hu: A Szigeten a Nulladik napon, a Világzenei Nagyszínpadon élőben is hallható lesz a lemez anyaga. Készül egy film is. Biznisz lesz a vállalkozásból vagy más a cél?

M.L.: Az első pillanattól, vagyis 2009 tavaszától kezdve három lábon állt ez a program. Kamerával végig követtük a lemez megszületésének az útját, és azt is tudtuk, hogy ez a werkfilm lemezbemutató koncertbe, vagyis egy koncertfilmbe fog torkollni.