A tehetségkutató a végéhez közeledik, ezért nem korai megvonni a mérleget. A Megasztár 5 idei sztárjelölt-felhozatala nagyon gyenge volt, amihez képest azonban a helyét kezdetben nehezen találó műsor – a nézettséget tekintve – jól teljesít. Ehhez persze össze kellett állítani – csillagászati gázsikért – egy illusztris zsűrit, be kellett vetni a csatorna két legnépszerűbb műsorvezetőjét, gondoskodni kellett a show szemfényvesztő kiállításáról, a folyamatosan habzó médiajelenlétről, s nem utolsósorban meg kellett találni azt a szereplőt, aki hétről-hétre a képernyők elé ülteti a nézők jelentős részét. Ő Szíj Melinda, akiről azt gondolták, hogy Susan Boyle-hoz hasonlóan nálunk is képes lesz egyfajta tömegpszichózist kiváltani. Jól számítottak.

Szíj Melinda

doily.hu

Ő azt az idolt testesíti meg a képernyőn, amit a magyar társadalom tévét néző széles tömege – középkorúak, idősebbek, háziasszonyok, elvált vagy egyedül élő nők – szimpatikusnak talál, és amivel azonosulni képes. A 41 éves, Győrben élő, zűrös családi hátterű, labilis idegállapotú, kisebbségi komplexusokkal küzdő, depresszióra hajlamos, kétgyermekes külkereskedelmi ügyintéző teljesen hétköznapi figura, átlagember. Megjelenésében, viselkedésében, gondolkodásában a kisembert jeleníti meg. Életútja, családi háttere alapján őt is a hátrányos helyzetűek közé sorolhatjuk, s mivel manapság sokan érzik lúzernek magukat a társadalomban, ez a típus – legyen az mesemondó kisfiú (Utasi Árpi), vagy sírva fakadó rocker (Tabáni István) – népszerű a képernyőn. Ők azoknak az álmát valósítják meg, akik nemcsak drukkolva nézik őket, de szavaznak is rájuk, hogy a végén – mint a mesében – övék lehessen a győzelem.

Presser, a pitykegomb

Mellesleg: miféle tehetségkutató az, ahol két adás között is lehet szavazni (SMS-ket küldeni) a „versenyzőkre”, így a péntek esti jó vagy rossz szereplésük alig számít a végeredményben, annál inkább a személységük iránt érzett szimpátia? Vajon ebben a helyzetben Presserék nem érzik magukat díszes pitykegombnak a TV2 csiricsáré mellényén?

Igaz, ehhez a sikerhez a képernyős manipuláció is kell. Szíj Melindát is sikerült – hétköznapi énjéhez, megjelenéséhez képest – újracsomagolt, eladható médiatermékké varázsolni, hiszen a „doboz” csak azt mutatja meg, amit a fodrászok, sminkesek, koreográfusok, s nem utolsósorban az adásrendezők kitalálnak vele kapcsolatban. Erősen manipulatív tehát az az összkép, amit kapunk róla. Mint ahogy előadói sikerében is nagy szerepet kap – a sok hamis hang, az esetlen mozgás és fejletlen ritmusérzék ellensúlyozására – az ének köré szervezett „díszítés”, a háttérénekesek, a zenészek, a táncosok stb. A zsűri profi zenészei azonban már többször jelezték, hogy Melinda produkciója szakmailag erősen biceg. Ők, Friderikusszal vagy Eszenyivel ellentétben, hallják, látják, tudják, hogy Szíj Melinda igazi dilettáns. Az volt, amikor jelentkezett, és sajnos az is maradt, hiszen az elmúlt hónapokban nem sok jelét adta a fejlődésnek.

Ritmusérzéke továbbra sincs, mozgása mosolyra késztet, képtelen együttműködni a kollégákkal, a zenészekkel. Nem tart kapcsolatot a közönséggel, pillanatnyi hangulata túlságosan befolyásolja a produkcióját. Ugyanakkor mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy fizikailag és pszichésen egyaránt képtelen feldolgozni a nyilvános szerepléssel járó stresszt, képtelen cipelni a vállára rakodó terheket (nemrég a keresztet cipelő Jézushoz hasonlította magát), nem akarja vállalni a sztársággal járó kötelezettségeket.

Az ügyes manipulációnak, illetve a személyével kapcsolatosan kialakult tömegpszichózisnak köszönhetően azonban a nézők körében Szíj Melinda varázsa még mindig tart, ám ha a televízióból kilépve a showbiznisz más területén kell helytállnia, akkor ott bizony már meztelen a király. Sokszor eléggé halvány teljesítményt nyújt, s a kimozdulós, fiatalabb közönség nemhogy kedvelné, de legutóbb a megasztárosok egyik klubkoncertjén ki is fütyülték, ami azért példa nélküli a tehetségkutató történetében. S azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha ő győzne, s bekerülne a hazai showbiznisz svédasztalos kínálatába, akkor ebben az új közegben szólistaként hogyan állná meg a helyét, milyen saját dalokat énekelne, hogyan mutatna a videókon, miként építené tovább az imázsát.

S ezek a kérdések mostanában valószínűleg a tehetségkutató hosszú távra szerződött producereiben is felvetődnek. Szíj Melinda eddig – tévészereplőként – nagyon profitábilis volt számukra. Hétről-hétre százezrek miatta nézték a műsort, tízezrek miatta küldték a pénzes sms-t, a személye köré épült jelenségről írt elemző és bulvár cikkek népszerűsítették a kezdetben még sokat botladozó show-t. A sikerspirál ezért nem utolsósorban Szíj Melindának is köszönhetően görbült felfelé.

Ám ennek a médiaterméknek alighanem lejárt a szavatossága. Győzelme esetén, a tévéműsor végeztével ugyanis a hazai koncert- és zenebizniszben (popsztárként) ő is arra a sorsra juthat, mint számos elődje (Palcsó Tamás, Oláh Ibolya, Caramell, Lakatos Krisztián, Gáspár Laci stb.), akik hullócsillagként tűntek el a süllyesztőben. A mai szórakoztatóipar ugyanis egy összetett, több összekapcsolódó szegmensből álló üzletág. Vannak szereplők, akik a tévében sikeresek, ám utána buknak, vagy legfeljebb epizódszerepet kapnak a zenebizniszben. A tévé előtt bambuló, rájuk szavazó közönség a koncertekre, a lemezboltokba ugyanis általában már nem „követi” kedvenceit.

Az eddigi tehetségkutatók sztárjelöltjeinek többsége a sikeres tévészereplés után nem is tudott megkapaszkodni a hazai zenebiznisz élvonalában. Volt, aki nem talált célközönséget a zenei stílusához, volt, aki önmagát akarta megvalósítani, de ez iránt kevesek érdeklődtek, mások, felismerve a túltelített piac korlátait, inkább elmentek haknizni, pénzt keresni. Csak azok értek el említése méltó sikert, akik vagy valóban átütő tehetségek voltak, mint Rúzsa Magdi, vagy bevállalták a hazai slágerbazár trendi kínálatának népszerűsítését, mint Tóth Gabi.

Akik virítják a lóvét

A hogyan tovább dilemmája Szíj Melindára is vonatkozik, aki – ahogy cigányzenész körökben mondták Yehudi Menuhinról – „az asztalnál meghalna”. Mert gondoljuk csak el, hogy a showbiznisz fizetős piacain – lemez, videó, koncert – ez a dilettáns háziasszony vajon mivel tudná érdekessé, vonzóvá, eladhatóvá tenni a személyét, a produkcióját? (Eszenyi Enikő szerint ő a magyar Piaf, de az eddigi szerepléseit látva ez nettó ostobaság.) Másrészt akadna-e olyan üzletember az énekesnővel szerződésben álló TV2 háza táján, aki a Szíj Melinda nevet branddé fejleszti, s ezt az öntörvényű személyiséget a piac igényei szerint megformálja? Szíj Melinda eltűnése – még esetleges győzelme esetén is – a vetélkedő után kódolva van.

doily.hu

Ami a másik két finalistát illeti, Tolvai Renáta személyében akad olyan sztárjelölt a TV2 számára (félreértés ne essék, én az ő személyiségét, előadói stílusát sem kedvelem), aki a tévészereplés után is tovább építhető, és megcsinálható egy olyan többdimenziós projektnek, amibe a haszon reményében érdemes pénzt, promóciót pumpálni. Az ő esetében a név mögé összepakolható egy olyan új trendi sztárképlet és ahhoz kapcsolható üzleti modell, ami a lemeziparban, a koncertbizniszben, a divatvilágban, a bulvármédiában is sikerrel, nyereségesen eladható (gondoljunk a Tóth Vera-Tóth Gabi testvérpár tehetségére és későbbi karrierjük alakulására).

Ám az ő esélyei sem túl rózsásak, mert a konkurens X-faktorban nemcsak tehetségesebb énekeseket, de eredetibb figurákat is láthattunk, mint a Megasztárban. S ezen a túlzsúfolt, kicsi magyar piacon – ahol hosszú farok jelensége nem érvényesül – nekik is nagyon nehéz lesz helyet szerezni az eddigi árusok között. A pénztáraknál ugyanis már nem a szavazósdi, a nép akarata érvényesül, hanem csak az számít, hányan „virítják a lóvét”.