Zentai Péter: A kormányfő nyert, önök vereséget szenvedtek. Megérte a hűtlenség? Megérte otthagyniuk Silvio Berlusconi kormányát?

Luigi de Gennaro: A vereség nagyon viszonylagos, egy hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy a miniszterelnök mindössze három szavazattal tudja csupán bebiztosítani magát a képviselőházban, és hogy a szenátusban, ahol abszolút többséggel bír, éppen hogy működjön a szavazógépezet.

Z.P.: Az eredmény a fontos: Berlusconi bebiztosította a hatalmát.

L.d.G: Meghosszabbította csupán - szerintem nem sokáig.

Silvio Berlusconi

AP

A parlament épülete előtt a voksolás idején százezer fiatal tüntetett, követelte a miniszterelnök távozását, a független közvéleménykutatók 30 százalékosra saccolják a miniszterelnököt támogató polgárok arányát. Az az ember erkölcsileg lejáratta magát. Öncélúan harcol a hivatalban maradásáért: egyébként elveszti immunitását és bíróság elé állítják.

Z.P.: Ugyan miért?

L.d.G: Ezernyi ügye van. Egyebek között azért, mert lelepleződött, hogy kapcsolatok fűzik a sziciliai Cosa Nostra-hoz. Erre vonatkozóan már született bizonyító eljárás, az összekötő emberét, Dell'Lutrit el is ítélték. A saját érdekei szerint hoz vagy semmisíttet meg törvényeket. Aztán ott a megannyi tisztázatlan nőügy, amire egyébként ő maga büszke. Szégyent hoz bárdolatlanságával hazánkra.

Z.P.: Ez utóbbi azért nem politikai kategória. Egyébként korábban arról olvastam, hogy éppenséggel önök, pontosabban Fini úr pártja hoz szégyent Olaszországra, vagyis egy újfasiszta alakulat lett egyre népszerűbb a demokratikus Itáliában. Ez a párt aztán be is került a kormányba, az ön által becsmérelt Berlusconinak köszönhetően. Miért lettek hozzá hűtlenek?

L.d.G: Az akkori párt - amely Mussolini-hagyományokra is épült - már megszűnt. A mienk, a Szabadság és Jövő a legdemokratikusabb nyugat-európai tradíciókat ápolja. Fini elnök maximálisan megtagadta időközben fiatalkori nézeteit. Elhatárolta magát a Mussolini-féle rezsimtől, gazdasági-pénzügyi politikánk a szabad piacgazdaságot helyezi a középpontba, külpolitikánk lényege a NATO erősítése, Izrael biztonságának szavatolásáért a legkövetkezetesebben a mi pártunk áll ki.

Z.P.: Ez utóbbi  tekintetben mi a különbség Berlusconi és önök között?

L.d.G: Berlusconi érdekember. Az ő legjobb barátja nem Amerikában, nem Nyugat-Európában található, hanem Moszkvában: Vlagyimir Putyin az. Ők aztán jól megértik egymást.

Z.P.: Kifejtené ezt részletesebben?

L.d.G: A Déli Áramlat vezeték beindítása kettejük műve. Nem mintha ez a gázvezeték valóban nem lenne hasznos gazdaságunk számára. A gyakorlati politikájukban kísérteties a hasonlóság köztük. Erejük a tömegek dezinformálásában rejlik. Ettől van veszélyben a demokrácia. Emiatt tüntetett pár hónappal ezelőtt kétszázezer újságíró, tévés, rádiós Rómában.

Z.P.: Pardon, de akkor még önök is Berlusconi kormányának tagjai voltak.

L.d.G: Akkor határoztunk a kilépésről. A hat országos tévécsatorna közül ötöt Berlusconi ellenőriz: három kereskedelmi a saját tulajdonában van, az ugyancsak három közszolgálati közül kettőt pedig a parlamenten keresztül befolyásol.

Z.P.: És a regionális sajtó? Az csak nem az övé?

L.d.G: Olaszországban csak a tévé és néhány képes hetilap a lényeges. Aki azokat irányítja, az az olaszok agyát is irányítja. Legalábbis eddig így volt, de a tüntetések, az egyre szűkösebb parlamenti voksolási győzelmek mutatják, hogy már ez a monumentális információs gépezet sem hibátlan. Mindenesetre a Modadori kiadó a Berlusconi család kezén van, ennélfogva két befolyásos képes hetilap, az Il Panorama és a Chi egyre alpáribb hangnemet üt meg az ellenfelekkel szemben.

Z.P.: Pedig  Itáliában nagyobb a sajtószabadság, mint bárhol másutt Európában.

L.d.G: Ez most vicc?

Z.P.: Nem. Ezt mondta a miniszterelnök hétfőn.

L.d.G: Ajánlom, hogy olvasson Berlusconi-lapokat és nézzen Berlusconi-tévéket. Tények elhallgatása, csúsztatás és a politikai ellenfelek démonizálása. Ez utóbbi egyre brutálisabban. Aki nem parolázik, aki szakít vele, azt bünteti, aki szalutál, azt a piedesztálra emeli.

Z.P.: Nézze, én innen nem tudom megítélni, hogy kinek van igaza. De azért a lényeg az, hogy Olaszország gazdasági, pénzügyi helyzete mégiscsak rendezettebb, mint egy sor más nyugat-európai országé.

L.d.G: Csak egyetlen adatot említek: a GDP-arányos államadósság 120 százalékos! Ettől függetlenül - ebben nekünk és szakembereinknek nagy szerepünk volt - sokat köszönhet az ország az adóamnesztia révén visszahozott pénzeknek, általában a belső megtakarításoknak. Viszont az államadósság problémáját nehezebb lesz kezelni ekkora belpolitikai feszültségek közepette. Berlusconi távoztával jobbak az esélyek a további reformokra. Szorongatott helyzetben egy miniszterelnök inkább jegel nehéz döntéseket.

Z.P.: Szóval előreláthatóan mikor lesz kormányfő-váltás?

L.d.G: Kétségtelen, hogy Silvio nagy túlélő, fantasztikus intrikus, érzi, hogy mikor kinek mit kell mondania. Mostani parlamenti beszédében minden párthoz volt egy kedves szava, a pártokon átívelő összefogás, nemzeti egység mellett kardoskodott. Ügyes ember - de előbb-utóbb megcsúszik majd. Ez minden bizonnyal még azelőtt bekövetkezik, hogy mandátuma 2013-ban lejárna.