Zentai Péter: Hol a legveszélyesebb ma kereszténynek lenni?

Szaid Bumedouha: Irakban. Bászrából, Bagdadból, Moszulból  - azokból a városokból, ahol kétezer éven át éltek Krisztus követői – gyilkosságok, megszégyenítések, fenyegetések nyomán 2003 óta tíz-sőt százezrével kényszerülnek menekülni. 

Irak: az egyik öngyilkos merénylet keresztény áldozatai

AP

Főként a Káld keresztény egyház híveit üldözik. .

Z.P.: Azóta, hogy megdöntötték Szaddam Husszein elnyomó rendszerét? Ezt nem értem.

S.B.: Szaddam alatt a keresztények – ahogy minden más vallás hívei – békében élhettek, hacsak nem politizáltak. Aki fogta a száját, nem hangoskodott, tudomásul vette, hogy Szaddam az egyedüli úr, annak nem eshetett bántódása – a másfél milliónyi kereszténynek, s a párszáz zsidónak -  a rendszer biztosította a szabad vallásgyakorlást.

Z.P.: Másfél millió keresztény élt tehát 2003-ig Irakban. És ma?

S.B.: Talán hatszázezer. A túlnyomó többség Amerikába emigrált, részben Szíriába, most pedig tömeges exodus figyelhető meg a kurdok lakta-ellenőrizte észak-iraki területekre.

Z.P.: Miért érzik nagyobb biztonságban magukat Szíriában és Kurdisztánban?

S.B.:  A szíriai Asszad-féle rendszer presztízskérdést csinál abból, hogy a – szájukat befogó – keresztények, sőt zsidók biztonságban érezhessék magukat. Iránban is ez a helyzet, ott a keresztények és a zsidók külön parlamenti képviselettel is bírnak. A kurd-keresztény viszony hagyományosan jónak mondható, Törökországban és Irakban több tízezernyi kurd keresztény él. Törökországban a kurdellenességbe mindig vegyül egyfajta keresztény ellenesség is. Nincs egyébként egyetlen olyan muszlim ország, ahol minden tekintetben garantálnák a keresztények biztonságát: beszélhetünk e tekintetben Malajziáról vagy Pakisztánról is.  Libanon kivételével sehol sem engednek új templomokat felszentelni.

Z.P.: Miközben egymás után épülhetnek a mecsetek a keresztény világban!  Iránban – ha jól tudom – előfordulnak keresztényellenes zavargások…

S.B.: Elszigetelten. Muszlim fundamentalisták által feltüzelt primitív emberek gyújtottak fel templomokat néhány évvel ezelőtt. Kétségtelenül büntetik a keresztény hitre áttért muzulmánokat. Irakban azonban az utóbbi években szabályos pogromok voltak, keresztény papokat gyilkoltak meg, vagy jobb esetben, elrabolták őket.

Z.P.: Kik?

S.B.: Helyi fundamentalistákból és főként Szaud-Arábiából, Jemenből átdobott Al-Kaidás terroristákból szervezett különítmények. El akarják űzni a keresztényeket lakhelyeikről, a lakosságban pedig így erősítik fel az elégedetlenséget a kormánnyal és az külföldi csapatokkal szemben. Azt üzenik az irakiaknak, hogy a jelenlegi vezetőik képtelenek rendet tenni, Szaddam megdöntése káoszhoz, vérfürdőkhöz, terrorcselekményekhez vezetett, csak egy iszlám-fundamentalista állam megalakulása hozná vissza a rendet és az egységet az országba. Mindez a keresztények exodusához vezetett.

Z.P.: Irán nem segít be az iraki terroristáknak? A háttérből nem érdeke a keresztények üldözése?

S.B.: Irán a jelenlegi iraki kormány egyik kiemelkedő barátja. Az az érdeke, hogy stabilizálódjék ez az alapvetően szintén síita muzulmán rendszer…

Z.P.: Ez azt jelentené, hogy az amerikaiak és az irániak érdeke egy az egyben ugyanaz Irakban!

S.B.: Ez alapvetően így van.

Z.P.: De hát a jelek szerint sem az amerikaiak, sem az irániak nem tudják megvédeni az iraki keresztényeket. Ez hogy lehet?

S.B.: Az amerikaiak szeretnének mielőbb kivonulni Irakból, képtelenek beavatkozni az iraki belügyekbe, Irán pedig legfeljebb biztonsági tanácsadókkal tudná segíteni az iraki kormányt, de ez utóbbi nagyon gyenge.

Z.P. Milyen reményük lehet a Karácsonyt ünneplő káldeus keresztényeknek, hogy békén hagyják őket – legalább most?

S.B.: Az Amnesty International éppen ezért erősítette fel kampányát, ezért hívja fel a világ vezető politikusait, hogy gyakoroljanak nyomást az iraki kormányra: nyújtson fokozott védelmet a még ott maradt keresztényeknek, akár minden egyes család otthonához küldjenek járőröket. Úgy ahogy ezt a Bagdadtól függetlenül irányított kurd városok vezetői meg is teszik.