A világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő állama – talán furcsa ez első látásra -, a Kínai Népköztársaság. Persze Csin Si Huang-ti, a „Sárga Császár” még nem népköztársaságnak nevezte államát, de az kétségtelen, hogy Kínában az európai ókortól számítva négyezer éve folyamatosan működik állam, még ha ennek vezetői, dinasztiái és vezérlő ideológiái alapvetően különbözőek is voltak.

Az állam folyamatosságát jelképezi az ország kínai elnevezése is: Zhōngguó, azaz Csungkuo. Ez a név is már évezredek óta használatos, és a Népköztársaság sem söpörte le a történelem színpadáról.

A császári Kínából megmaradt egy furcsa intézmény is: a Levelek és Látogatások Állami Hivatala, egyfajta központi panasziroda. Ez kezeli a kínaiak panaszos beadványait, kivizsgálja a felvetett problémákat. Magyarországon ehhez hasonló intézmény működött korábban: a kommunista időkben a KNEB, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a kínai panaszhivatal megfelelője lehetett. Nálunk persze a névtelen bejelentések, feljelentések hivatala is volt ez. A KNEB valós problémák megoldásában ritkán kapott szerepet, de politikai kampányokban jól jött, ha például az újgazdagok vagy más politikai védettséget nem élvező társadalmi csoportok ellen akart fellépni a kommunista államapparátus.

Kínában viszont már a császári időkben is működött az óriási lélekszámú ország központi panaszirodája, és funkcióját többé-kevésbé a kommunista uralom alatt is megtartották. A kínaiak általában illegális földfoglalás, kifizetetlen bérek, hatósági túlkapások és rendőri intézkedések ellen emeltek panaszt. Persze a magyar KNEB-hez hasonlóan a megoldatlan egymás közötti „polgári”, állampolgári viták miatt is lehetett a központi pekingi, illetve a tartományi székhelyek hasonló irodáihoz fordulni. A korrupció elleni szinte állandó harc – ez Kínában is folyamatosan napirenden van – szintén egyik fóruma a pekingi panasziroda. Más kérdés, hogy a korrupciót aligha ez a szervezet fogja végleg felszámolni az ázsiai országban.

Mindazonáltal a hivatal 1949 óta minden különösebb feltűnés nélkül működött a világ legnépesebb országában, ahol a központi hatalom – finoman szólva – sem arról vált ismertté, hogy a kisemberek ügyes-bajos dolgaival pepecselt volna. Mondjuk a kulturális forradalom és Mao halála után a „négyek bandája” idején nem ez a hivatal érdemelte ki a kínai vezetés figyelmét.

Fordulat Kínában?

Éppen ezért feltűnő, hogy most a kínai miniszterelnök a Levelek és Látogatások Állami Hivatalába ment el terepszemlére. A hivatalos látogatás példátlan a modern Kína történetében, a hírek szerint 1949 óta nem járt pekingi kormányfő az intézményben. Alighanem a kommunista pártelit így akarja most jelezni, hogy igyekszik figyelembe venni a nép igényeit, hajlandó meghallgatni a panaszokat.

A New York Times (NYT) máris úgy értékelte az eseményt címadásával: a kínai miniszterelnök „bátorítja a kormányzat kritizálását”. Ha erről talán nincs is egészen szó, kétségtelen, hogy a Nobel-békedíj tavalyi odaítélésekor újra kiéleződött nemzetközi emberi jogi viták foglalkoztatják Kína irányítóit. A miniszterelnök talán a nemzetközi vitákat is csillapítandó tehetett most gesztust. Bár vannak olyan vélemények is, hogy Ven Csia-pao (Wen Jiabao) látogatása csak egy ügyes PR-húzás volt.

A kínai kormányfőről sokan azt mondják nyugaton: populista, szívesen mutatkozik együtt a szegényekkel, elmaradott vidéki településeken tűnik fel vagy katasztrófa sújtotta övezetekben. Ugyanakkor Ven Csia-pao volt az is, aki 1989-ben a Tienanmen téren tárgyalni kezdett (Csiang Cö-min akkori pártfőtitkárral együtt) a tüntető diákokkal. Nem véletlenül emlegetik őt „Ven papaként” időnként, míg a brit lap, a Guardian inkább a „Kína legjobb színésze” titulussal jellemezte a kormányfő tevékenységét. 

A Nobel-díjas író börtönben vár

A 68 éves miniszterelnök mindenesetre merész lépésre szánta el magát, amikor a panaszirodát felkereste. Ven állítólag arra bátorította az átlagembereket, hogy kritizálják a kormányzatot nyugodtan és harcolják ki az igazságot ügyükben. „Mi a nép kormánya vagyunk, és a nép ruházta ránk a hatalmat” – mondta Ven, hozzátéve: „A kezünkben lévő hatalmat arra kell használnunk, hogy az emberek érdekében cselekedjünk, hogy felelős módon intézzük el a problémáikat.” Mindez nem egészen természetes Kínában, ahol például a tavalyi béke Nobel-díjas Liu Hsziao-po írót felforgatás gyanújával vetették börtönbe.

Egyébként régen a panaszosok nemigen számíthattak bátorításra: az NYT szerint előfordult, hogy őrizetbe vették őket vagy egyszerűen erőszakkal hazazavarták a kifogást tévő átlagembereket. Ven azonban talán mégiscsak komolyan gondolja most a panaszokkal való törődést. Szerdán a kínai állami média is mutatta, amint a panasztevők egy kis csoportjával együtt mutatkozott a hivatalnál. Sőt a miniszterelnök felszólította a hivatalnokokat, hogy foglalkozzanak megfelelően a beadványokkal. Az esemény után az interneten is nagy visszhangja volt a látogatásnak: közel hatezer bejegyzés, hozzászólás érkezett a népszerű szájton, a Netease.com-on, és igen sok dicsérte Ven Csia-paót.

Az ügyek 0,2 százalékát intézték el eddig

A brit Guardian azonban kritikusan áll a miniszterelnöki látogatáshoz: Idézi azokat, akik szerint mindez a gyakorlatban aligha hoz majd komoly változásokat, nem sokat fognak tenni az emberek érdekében. A kínai panszhivatal ugyanis a gyakorlatban eddig nem nagyon működött. A New York Times-hoz hasonlóan a Guardian is úgy tudja, hogy sok panasztevőt őrizetbe vettek, különösen azokat, akik átverekedték magukat a helyi bürokrácián. A helyi hivatalnokok  igyekeznek megakadályozni, hogy a kifogások a központi szervekhez eljussanak, ugyanis szigorú büntetésben részesülhetnek az alsóbb szintű ügyintézők, ha rajtakapják őket.

Érdekes, hogy Ven Csiapao gesztusa nem sokkal Hu Csin-tao elnök amerikai látogatása után következett. A kínai vezetők az emberi jogi kérdéseknek talán valóban nagyobb teret engednek. Akadnak azonban szakértők, például Ho Vej-fang (He Weifang) jogászprofesszor, aki szerint csak egy gesztusról van szó. Ha akarnának tenni valamit az illetékesek a nyomorúságos helyzetben lévő panaszosokkal, szerinte már rég megtették volna .

Phelim Kine, a Human Rights Watch emberjogi szervezet Ázsia-szakértője ugyanakkor arra figyelmeztetett: fekete börtönökbe, illegális gyűjtőhelyekre visznek sok panaszost, ahol fogva tartják őket. Kine idézett egy 2004-es tanulmányt is: a kínai kormány kimutatásai szerint 623 panaszos kérvénye közül mindössze 0,2 százaléknyit oldottak meg sikeresen a jelenlegi panasztételi rendszerben. Kérdés, hogy a miniszterelnök látogatása után érdemes lesz-e a hivatalhoz fordulni?