Bocsánat a kissé vehemens, nem túl cizelláltan, nem virágnyelven megfogalmazott sorokért, de úgy látszik: másként egyszerűen nem jut el a tudatukig. Így tehát: las-san mon-dom, hogy meg-ért-sé-tek: le-járt az i-dő-tök! Ideje lenne politikai nyugdíjba vonulnotok, s otthon az unokákkal játszadoznotok –  lehetőleg, nem mesélve nekik politikai gyakorlatotokról, nehogy idő előtt elforduljanak tőletek...

MSZP vezetők

Hernádi Levente

Hihetetlen, hogy a szoci új undokok még a kádárkori és két évtizedes poszt-kádári tapasztalattal a birtokukban a mai napig nem fogják fel, hogy vége. Egyszerűen nincs rájuk szükség, és csendben vissza kellene vonulniuk. Épp elég bajt okoztak, buták voltak, töketlenek, nevetségesek, ráadásul a kaya ibrahimozókkal és joszip totozókkal vállvetve, sok helyen szorosan együttműködve korruptak, ezen kívül egymással hadakoztak, ügyesen megfúrták a valódi baloldali, szociáldemokrata megújulást álmodó naivokat. Mindezzel vastagon elősegítették, hogy az ideológiamentes, hataloméhes, populista szemérmetlenek kerüljenek hatalomra, akik a bel- és külpolitikában, a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban, valamint a média- és legfőképpen a morális viszonyokban a katasztrófa felé viszik az országot.

Az elvtársak most ártatlanul pislognak, és "a maguk részéről igazságtalannak érzik az ellenszenvet" - mint írta dr. (sic!) Szekeres Imre az egyik napilapnak küldött ünnep előtti fejtegetésében. [Politikus esetében a doktori cím használatánál nekem mindig dr. Kvasztics Fedor orvos, morfinista és bárzongorista ugrik be Rejtő Jenő halhatatlan Három testőréből...] Szóval Szekeres et. nem érti, hogy miért kérték fel őt és párttársait a valóban rohamosan, nemcsak a Facebookon erősödő civil mozgalmak, hogy lehetőleg tartsák távol magukat akcióiktól, s a jól ismert, lejáratódott arcok ne próbálják megtépázott renoméjukat itt helyrepofozni. Említett politikusunk a régi elvtársakhoz hű elvi következetességgel mégis ott állt a Szabadsajtó útján a március 15-i többtízezres médiatüntetés középső jobboldalán, s büszkén mutatta meg, milyen tökös gyerek, "neki ne parancsoljanak holmi civilek!".

Úgy tűnik, nem volt véletlen, amikor Gyurcsány Ferenc szembemosolygó párttársai által összehozott megbuktatásakor "gyenge emberi minőségekről" beszélt. Egyszerűen nem fogják föl, hogy nem a KISZ-ben vagy az MSZMP taggyűlésén vannak, s hátsó mutyikkal próbálják meg irányítani szűkebb-tágabb környezetüket.  Közben mérhetetlenül amatőrök a politikához, a kommunikációhoz. A kasszát, ugye, nem adják ki a kezükből, és nemhogy hosszú évekig megtűrik soraikban a zuschlagokat, hagyókat, hunvaldokat, hanem –  az ártatlanság vélelmére hivatkozva –  utolsó leheletükig még védik is őket... És mi van a szabadlábon lévő társakkal?

Pedig nem velük kezdődött a zuhanórepülés, még csak nem is a naiv, sokat hibázó, de máig egyetlen karizmatikus párttársuk, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédével, hanem már korábban, a Paul Lendvai által épp a 168 órában találóan "a középszer megtestesítőjének" nevezett Szili Katalin erőltetésével és csúfos bukásával a 2005-ös köztársasági elnökválasztáson. Már korábban is nevetséges volt e –  finoman fogalmazva –  nem túl nagy kaliberű politikus "futtatása", és erőszakos jelölése a koalíciós partner által is elfogadott nagytudású, politikusnak is tapasztalt, européer Glatz Ferenccel szemben.

Végül is a koalíciós többség birtokában így sikerült "kiharcolniuk", hogy a jobboldal jelöltje, Sólyom László legyen az államfő. (A sors fura fintora, hogy a számos vitatható lépést tevő, öntörvényű, jobbra húzó egykori fő-alkotmánybírót a mai pöttyös múltú, mind gyakrabban a nevetség tárgyává váló, "anyanyelvőr" bábot tekintve, már szinte visszasírjuk.). Lám-lám, e szárnyaló politikusasszony nagy sértődöttségében, az MSZP-ben romboló munkáját elvégezve – Pozsgay PauIus Imre legjobb tanítványaként – eljutott a függetlenekig, és Szájer Józseffel vállvetve, mosolyogva ott lihegett Orbán nevetséges alkotmányozási színjátékában. Miután alaposan lejáratta magát mindenki előtt és a Fidesz is hülyét csinált belőle, most csendesen szipogva duzzog.

Mindehhez Szekeres elvtárséknak egy szavuk sincs. Megújulásról papolnak, de nem hallottunk egyetlen bocsánatkérő szót sem Sziliért, Hagyóért és a többiekért. Sem az elmúlt 8 + 1 év katasztrofális politizálásáért, a hosszú évek óta sürgető reformok elodázásáért, egy részük gyermeteg bevezetéséért, más részük ügyes megfúrásáért, az amatőr kommunikációért, és főleg a botrányos korrupció megtűréséért, illetve sundám-bundám felhasználásáért. A szavazók egy éve egyértelmű véleményt mondtak. Egy tisztességes politikus ilyenkor azonnal visszavonul a politikától, és persona non grata-ként nem pislog ártatlan őzike szemmel az erősödő civilek megmozdulásán.

A szerző cégvezető.