hvg.hu: A film végén Thomas (Matt Smith) távozik, miután rájön, hogy Rebecca (Eva Green), a nő, aki kihordta és felnevelte, mégsem úgy az anyja, ahogyan gondolta. Ön mit tenne Thomas helyében?

Fliegauf Benedek:. Visszamennék az anyámhoz, még többet kérdeznék tőle – mi volt, hogy volt, teherbe esett-e, stb., lehet, hogy még vele is maradnék egy darabig. Az biztos, hogy ha lenne később saját családom, akkor visszajárnék hozzá látogatóba. Milyen érdekes lenne, én, a klón, visszamegyek az anyámhoz, aki nem az anyám, azzal, aki a gyerekem.

Fliegauf Benedek

MTI

Az eredeti történetben egy férfi saját magát klónozza, hogy azt a sok kárt, amit a szülei okoztak, így hozza helyre. Keres egy béranyát, aki megszüli a klónt, akit a férfi egyedül nevel fel. Az ebből adódó bizarrság lett volna a téma. Ám azután  támadt  egy ötletem, amelynek a szépsége rabul ejtett, és ezen dolgoztam négy évig.

Persze, nem kiáltványt akartam csinálni, ez a film nem pamflet a genetika mellett vagy ellene. Alkalmat ad, hogy elgondolkozzunk, és meditáljunk azokon a kérdéseken, amiket a film feltesz. De én általában is ezt csinálom, mindegyik filmemmel az volt a szándékom, hogy végiggondoljunk egy sor kérdést. Én magam is ilyen filmeket szeretek nézni.

Szentkuthy Miklós író mondta, hogy ő kizárólag olyan könyveket ír, amilyeneket olvasni szeretne, de azokat a könyveket még nem írták meg, ezért ő megírja. Én ugyanígy vagyok ezzel. Van egy nő, akinek meghalt a szerelme, és akkor klónozza és felneveli - nem igaz, hogy senki nem csinált még ebből a filmet! - hát akkor ott vagyok kéznél, és megcsinálom.

hvg.hu: A klónozás témája súlyos etikai kérdéseket is felvet.

F.B.: A klónozás semleges dolog. A fegyverek nem ölnek, hanem az emberek ölnek. Vagy itt van a mobiltelefon vagy a Facebook. Lehet úgy használni, hogy sértse az emberek jogait, de nem kell. Hasonló a helyzet a klónozással is. Ha valaki elveszíti a gyerekét egy balesetben és klónoztatni akarja, nehéz lenne azt mondani rá, hogy nincs létjogosultsága, hiszen "meg lehet érteni". Amit én írtam, az is ugyanígy értendő.

hvg.hu: A film végén incesztus történik. Ott azért elakad egy pillanatra a lélegzet...

F.B.:  Amikor Thomas és Rebecca lefekszenek egymással, komplikált helyzet, mert biológiai szempontból nem történik vérfertőzés, társadalmilag és büntetőjogilag azonban igen. Ez az a pillanat, ami elgondolkoztathatja az embert arról, hogy hogyan alakulnak ki ezek a tabuk. Mert a vérfertőzésnek biológiai alapjai vannak és nem társadalmiak. Nem azt szeretném, hogy mindenki szeretkezzen mindenkivel, hanem hogy elgondolkozzunk azon, hogyan vannak ezek a dolgok.

Eva Green, a film női főszereplője

MTI

Amikor Rebecca elveszti ezt a fiút a balesetben, kibillen a világ mérlege. Azután nagyon-nagyon sok minden történik - klónozza, megszüli, felneveli - és amikor ezek végül lefekszenek egymással, akkor ez a mérleg a helyére billen. Nekem mindig emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ez egy tabusértés - bennem fel sem merült, mert gyönyörűnek tartottam, hogy valaki végigmegy azon az úton, amin Rebecca.

Sok szociálpszichológiát és biológiát olvasok, ezt megpróbálom a műveken kívül hagyni, de úgyis beszüremkednek. Nem konstruálom az érdekes helyzeteket, azok belülről jönnek. Amikor elkészül a film, akkor végiggondolom, ki mit, miért csinált, de az alkotás folyamatában pusztán követtem a késztetést, hogy a belső tartalmaimat kifejezzem. Mindig sok filmtervem van, azt szoktam kiválasztani, amelyik a leginkább nem hagy aludni.

hvg.hu:  Ilyennek álmodta meg a Womb-ot, amikor ez az ötlet nem hagyta aludni?

 F.B.: Nedvesebb, forróbb, nőibb, erotikusabb volt az eredeti Womb tervem. Aztán belegondoltam: a "womb" nedves, forró dolog fiziológiailag is - milyen az, ha ezt hidegséggel és távolságtartással kombinálom? Nem tudom megmondani, meleg vagy hideg film született-e végül. Szikár, hideg táj, merev, távolságtartó rendezés, melyet belső, rétegzett melegség jár át – a kettő együtt nagyon furcsa. Örülök, hogy így csináltam, de ezzel sok nézőt elvesztettünk. Könnyebb lenne azonosulni ezzel a filmmel az eredeti verzió szerint, de azt én nem tartottam olyan érdekesnek.

 hvg.hu: A német sajtóban a premier óta több pozitív kritika is megjelent a Womb-ról. Hogy látod a magyar filmipart, mennyire biztosít teret a filmművészetnek?

F.B.:  Nagyon rossz a helyzet. Rossz a hangulat, az embereknek nincs munkájuk a filmiparon belül, a rendezők nem rendeznek, az operatőrök nem fényképeznek, a vágók nem vágnak. Játékfilmeket nem csinálnak. Reklámokból és külföldi filmekben lezavart bérmunkákból próbálják magukat fenntartani. Ez olyan, mintha az ember Stradivari hegedűvel tüzelne, mintha lehúzna valami értéket a vécén. Sok Stradivari hegedűt tüzelnek el mostanában. A Magyar Mozgókép Alapítvány csődbe ment, és populista véleményalkotók szerint ennek az volt az oka, hogy az MMMKA ellopta ezt a pénzt. Ebben nagy szerepe van a médiának. Kiszivárgott Kőrösi Zoltán beszéde, ami egy tökéletes beszéd volt, semmi olyan nem hangzott el, ami egy szakmai beszélgetésen ne hangozhatna el. Ám erintem hiba volt, hogy Gőzsy Katalin szerkesztő megengedte, hogy ezt az Indexen közzétegyék. Még csak kísérletet sem tettek arra, hogy a hír olyan kontextusba kerüljön, amely árnyalja a képet, ezzel szemben azt olyan szövegkörnyezetben tálalták, amivel nagyon sokat ártottak a helyzetnek.

 Kivételesen hatékony filmtámogatási rendszer volt Magyarországon, melynek éppen a hatékonyság és rugalmasság volt a veszte. Ellentétben a média által sugalmazottakkal szemben nem gondolom, hogy a magyar filmszakma korrupt.  Olyan filmtámogatási rendszerről beszélünk, amely az elmúlt tíz évben "kitermelte" Pálfi György Hukkle c. filmjét, Mundruczó Kornél Szép napokját, Hajdú Szabolcs  Bibliotheque Pascalját, és a Fehér tenyért, Török Ferenc Moszkva terét, Bollók Csaba Iszka utazását és sorolhatnám sokáig. Fantasztikus filmek születtek egy olyan rendszernek köszönhetően, amiről mást sem hallunk mint hogy velejéig korrupt. A rendszer gazdaságilag persze nonszensz módon működött, de a csúsztatással ellentétben ezek a pénzek nem az emberek zsebébe vándoroltak, hanem a filmekbe, és ez óriási különbség.

Most az fontos, hogy ne egy primitív támogatási rendszer álljon föl, erre szerintem van esély, mert én azt látom, hogy egyre többen értik: nem Hollywood Hill-ben élünk. Ott a filmgyártás egyetlen elve a profitmaximalizálás, itt Európában viszont egy kicsit többismeretes az egyenlet: itt kulturális értékek teremtése az irányadó. Legalábbis nagyon remélem.

 hvg.hu: Az EU magyar elnökségének eseményeit követi?

 F.B.: Engem különösen a romastratégia érdekel, izgalmas, hogy mi fog történni e téren, mert én most a cigánygyilkosságok által ihletett filmet fogok forgatni.

 hvg.hu: A probléma nem újkeletű.

 F.B.:  Nem, csak régebben annyira igazságtalan társadalom vett minket körül, hogy akkor mindez még nem volt ennyire feltűnő. Az olyan vívmányok, mint, hogy ma a nők dolgozhatnak, vagy, hogy tiltják az iskolai szegregációt, ezek az egalitáriánus társadalomra való törekvés következményei. Ezért látszanak ezek a gócpontok most jól, mert cigányságot illetően, az előítéletek szempontjából még középkori állapotok vannak.