Zentai Péter: Sok pénzébe kerül a német kommunikáció az Európai Uniónak. Ha minden igaz: összesen 150 millió eurónyi kárpótlást kell kapniuk az európai zöldség- és gyümölcstermelőknek. Közben Európa-szerte rettegnek az emberek minden zöldségtől, gyümölcstől. A kár felmérhetetlen. Nincs lelkiismeretfurdalásuk?

Gaby-Fleur Böl: Nem is értem. Miért kellene, hogy lelkiismeretfurdalásunk legyen?

guter-rat.de

Z.P.: Először tönkretették a spanyol uborkatermelőket. Kiderült, hogy kutya baja sincs a Spanyolországból importált uborkának. Ezután egymást követték a német hivatalos forrásokból származó rémisztő hírek, általában a saláták, majd a paradicsom, legutóbb a csíráztatott magvak és a növényi csírák gyilkos hatásáról. Ezek után Európa lakói elkezdtek rettegni valamennyi zöldségtől és gyümölcstől.

G-F.B.: Ön tehát úgy gondolja, hogy helyesebb lett volna mindaddig egy szót sem szólni a paradicsommal, uborkával, salátákkal  kapcsolatos gyanúnkról, amíg bizonyosságot nem szerzünk a valós kórokozóról?

Z.P.: Igen. Talán ez lett volna helyes. Úgy sejtem, velem együtt milliók gondolják ezt így.

G-F.B.: Akkor nem beszélünk egy nyelvet. De azért ajánlom önnek, hogy képzelje csak bele magát a mi helyzetünkbe! Ugyebár ebben az intézetben főként az a feladatunk, hogy kockázatokat mérlegeljünk. Egyebek között például annak a kockázatát kellett elemeznünk és értékelnünk, hogy mi történne, ha növénybiológusok, bakteoriológusok, járványügyi orvosok és más szakértők – mondjuk – az uborkára vonatkozó gyanúját elhallgatjuk a közvélemény elől. Ez esetben emberek százezrei, milliói – mit sem sejtve az életüket fenyegető veszélyről – fogyasztották volna továbbra is, összességében tonnaszámra, a nyers uborkát.  És mi van, ha kiderül, hogy valóban a nyers uborka hordozza a gyilkos baktériumot? Nos, akkor lehetne csak igazán borzalmas lelkiismeretfurdalásunk! Mert a hallgatásunkkal százak, esetleg ezrek halálához járultunk volna hozzá. Ha a két lehetőséget mérlegre tesszük, világos, hogy a jóval kisebb kockázatot, és persze az azzal járó népszerűtlenséget és megannyi bírálatot kell vállalnunk, elviselnünk. Ez utóbbi – bármennyire szemtelenül hangzik is – egyszerűen nem érdekelhet bennünket.

Az ön felvetése egyébként is nonszensz. A kockázatelemzés és -értékelés alapja a nyíltság, a nyitottság a közvélemény felé. Igenis szakmai kötelességünk, hogy messzemenően beavassuk a németországi és – ezúttal az egész európai – médiát a különleges kórokozó utáni nyomozómunkába.

Z.P.: Naponta járatódik le ez a kommunikáció. A múlt hét végén másról sem szólt a sajtó, mint a növényi csírákról, azok valószínűsíthető rendkívüli ártalmasságáról. Keddre virradóra aztán kiderült, hogy ebből a sztoriból egy szó sem igaz.

G-F.B.: A csírák kapcsán nem is adtunk ki szövetségi szinten figyelmeztetést. Ismétlem, csak és kizárólag az uborkáról, a paradicsomról és a salátafélékről beszélünk: csak őket tartjuk egyelőre valószínűsíthető veszélyforrásoknak.

Z.P.: A német és a nemzetközi média mégis úgy tolmácsolja a hivatalos nyilatkozatokat, hogy minden gyümölcs, minden zöldség, sőt, minden élelmiszer veszélyes lehet. Apropó. Miért nem ülnek le a lapok, hírportálok főszerkesztőivel, a  tévésekkel, a rádiósokkal? Nem lehetne egyeztetni velük a kommunikációt?

G-F.B.: Csodálkozom, hogy ilyet éppen egy újságíró mond. Mi nem befolyásolhatjuk a médiát, nem irányíthatjuk, nem szabhatjuk meg neki, hogy mit írjon, mit mondjon. Ez száz százalékig az újságírók, szerkesztők felelőssége.

Z.P.: De hát nem zavarja önöket, nem bántja-e a szövetségi és tartományi döntéshozókat, hogy Spanyolországban és ma már számos más európai országban is „német arroganciát” emlegetnek, a hivatalos Németországot teszik felelőssé a gazdákat ért károk miatt?

G-F.B.: Az bánthatna, ha nem lennénk őszinték, ha nem ismerjük el, hogy élünk bizonyos dolgokkal szemben a gyanúperrel, de bizonyosat nem tudunk még.

AP

Egyébként nyilván rosszul esik, ha igaztalanul vádolnak bennünket. De bárhogy is kommunikáljuk e járványveszéllyel fenyegető, példátlanul gyorsan terjedő és az idegrendszert megtámadó baktériumfertőzést, elkerülhetetlen, hogy bírálat érjen bennünket. Ezt ki kell bírnunk. Arról azonban nem tehetünk, ha az újságírók tévesen adják tovább a számukra egyértelműen, szakszerűen ismertetett információkat, ha közülük néhányan – a szenzációkeltés érdekében – csúsztatnak vagy hamis híreket terjesztenek.

Z.P.: Mi a legfrissebb fejlemény a „nyomozásban”?

G-F.B.: Sajnos, nincs igazi előrelépés. Csak azt tudom megerősíteni, hogy valószínűsíthetően élelmiszerből, növényi élelemből származik a kórokozó. „Gyanúsított” marad tehát a paradicsom, az uborka, a saláta. A növényi csírára nem érvényes a hivatalos figyelmeztetés, ettől függetlenül nyomatékosan kérjük, hogy senki se fogyasszon frissen fejt, feldolgozatlan tejet, és nemcsak a paradicsomot, uborkát, salátát, hanem minden egyéb növényi élelmet és persze a húsokat is a szokásoshoz képest jóval alaposabban mossuk meg, vagy éppen főzzük és süssük át.

Z.P.: A szerves trágyázás esetleges rendkívüli veszélyeire is felhívják sokan a figyelmet, gyanúba keveredett az egész biogazdálkodás is. Mi erről a véleményük?

G-F.B.: Nem kívánok ebben állást foglalni, de figyelemreméltó, hogy itt Németországban a lakosság háromnegyed része ódzkodik a növényvédő szerektől, az az általános vélemény, hogy azok mind károsak az egészségre. Nos, ez önmagában véve súlyos tévhit. Az is, ha azt hiszik, a szervesen kifejlődő penészgomba a növényen és az élelmiszerekben ártalmatlan. A biogazdálkodás, bioélelmezés dogmatikusai, lelkes hívei és sajtóbeli hirdetői e téren sajnos életveszélyes játékot űznek. E mostani dráma kapcsán ezt is jó lenne a tudatunkba vésni.