Amint beléptem a fogászati röntgenrendelő ajtaján, azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami elromlott Magyarországon. Odakint rekkenő augusztusi hőség dúlt, hétágra sütött a nap, odabenn viszont magyar honfitársaim – ahelyett, hogy jóllehet, nem nagyon megérdemelt, de a törvény szerint mégiscsak nekik járó rendes évi szabadságukat töltötték volna Balatonakarattyán, vagy anyóséknál Fehérgyarmaton – egy zsúfolt helyiségben fogászati röntgenre vártak. Közben a kivetítőn az Aladdin című Disney-rajzfilmet bámulták fásultan. Voltak olyanok néhányan, akik egyszerű egyfogas röntgent szerettek volna (900 Ft), voltak, akik kicsit vacilláltak a ráharapásos vagy a szárnyas röntgen között (a habozást a viszonylag csekély árkülönbség indokolta, 1300, illetve 1500 Ft), de a legkülönösebb az volt, hogy a többség, velem együtt a kifejezetten drága panorámaröntgent (3500 Ft) kérte. Nem véletlenül: a kiírás szerint „a természetfotózásban nagy élményt jelent a panorámaképek készítése, és nézegetése is! Hát így van ez a fogászatban, a panorámaröntgen-képpel is”.

Szinte kézzelfogható volt tehát, hogy az ország jelentős hangulatváltozáson ment keresztül néhány nap alatt: érezhető volt, hogy az emberek valami furcsaságra vágytak, de legalábbis arra, hogy valaki végre belenézzen a szájukba. „Most maradjon mozdulatlanul, a nyelvét szorítsa a szájpadlására, ne nyeljen” – sorolta a tudnivalókat az asszisztens, miközben egy nehéz védőmellényt pakolt rám. „Ja, és ne mosolyogjon” – nevetett, majd elhagyta a helyiséget. És akkor ott álltam körülbelül egy percig mozdulatlanul, mosolytalanul, felpeckelt szájjal, nyelvemet a szájpadlásomra szorítva, igyekezve elkerülni a szégyent, hogy szertekürtöljék a többiek előtt, hogy nem sikerült a felvétel, összezárva egy géppel, várva a mérgező röntgensugárzásra. Hirtelen mindent megértettem.

Az embereknek hiányzik a kormányuk.

Az orálpanoráma elkészítése nem túl drága dolog, viszonylag gyorsan, körülbelül 30 perc alatt készen van, mégis – mint a fenti leírás mutatja – elhozza azt a különös érzést, ami csak akkor adatik meg nekik, ha a miniszterelnökük és a gazdasági miniszterük egyszerre tűnik el a közéletből. Ugye ismerős az a mosoly nélküliség, a felpeckelt száj, a szájpadláshoz szorosan hozzátapadó nyelv, a nyirkos izgalom, a tehetetlenség és mindezzel együtt az a biztos tudat, hogy mindjárt lesz valami áremelés, bevezetnek egy új adót, esetleg egy másik politikai rendszert, a fejünkre szórják valami fasiszta író régóta eltűntnek hitt hamvait, elveszik a nyugdíj-megtakarításunkat, de legalábbis kapunk egy sugárdózist Csillebérc irányából? Ebben az érzésben csak akkor lehet osztályrészünk, ha a kormány és főleg két oszlopos tagja a helyén van. A miniszterelnök ugyan ígéretet tett elutazása előtt, hogy egyszerre nem hagyják magukra népüket, vagy ő, vagy Matolcsy György velünk lesz, de az utóbbi napokban mégis azt látjuk, hogy pihennek. Töltik az akkumulátorokat, nekünk pedig 3500 forintért kell panorámaröntgent rendelni, hogy feledtetni tudjuk a hiányukat.

Az ellenzék ugyanis korántsem képes olyan sok örömet okozni nekünk, mint a kormány. Nem mókásak, na.

Vannak ugyan gyér próbálkozások. Szegedi Csanád például ígéretes versenyző. Amerikai újságíró ismerőseim szerint még csak augusztust írjuk ugyan, de máris zárják az év címe versenyt a nemzetközi kategóriában a Pulitzer-díjon. Hungarian Far-Right Lawmaker Meets Rabbi after Discovering Jewish Roots. Itt vannak aztán a Jobbik-LMP közös devecseri tüntetésről szóló hírek. Egyrészt az, hogy az Élni és élni hagyni (!) címet viselő demonstráción betondarabbal dobták vállon az LMP egyik aktivistáját, majd az, hogy az egyik radikális ugyanitt kővel fejbe vágta a Jobbik képviselőjét. Radicals in Friendly Fire during Let Live Demonstration. Aztán kb. ennyi ellenzéki oldalon. Rajtuk kívül erőlködik még a közszolgálati média, amely országjáró roadshow-n népszerűsíti az új emblémáit, és közleményben büszkélkedik azzal, hogy pár nap alatt több mint 500-an fotózkodtak le a logókkal, „adták arcukat a közmédia megújításához”, köztük egy középkori felvonulásról odatévedő, királyi jelmezbe öltözött férfi is. Medieval Kings Love Hungarian Public Media. És persze vannak egyedi akciók, mint például a Vidékfejlesztési Minisztérium most kiadott öltözködési előírásgyűjteménye, amit állítólag egyetlen, kissé feltűnően öltözködő minisztériumi alkalmazottra szabtak. A szabály szerint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP), valamint a Halászati Operatív  Program  (HOP) támogatásait csak illő öltözékben (értsd nem Who the fuck is Simicska feliratú pólokban) szabad kiosztani. Miniszoknya és piercing is tilos. Hot Pants Banned from EU Subsidies.

Az Orbánnal, Matolcsyval felálló kormányválogaott még gyengébb napjain is jobb ennél.

Én nem bírok több panorámaröntgent.

Legközelebb éppen ezért Lengyelországból jelentkezem, ahol még van remény. Varsóban tüntettek már Jézus Krisztus lengyel királlyá választásáért, tartottak engesztelő imát szodómiáért, és felavattak egy műanyag repülőből készített szentélyt a szmolenszki „összeesküvésben” meghalt vezetők emlékére.

Addig pedig haza sem jövök, amíg Orbán Viktor újra nincs a népével.