Egy jó hónapja fogadtam el Juhász Péter felkérését, hogy beszéljek a Milla nevű koncepciózavar október 23-i tüntetésén. Természetesen még nem tudtam, hogy ott fog felszólalni Bajnai Gordon is. Az új helyzet nem kis fejtörést okozott. Végül úgy döntöttem, hogy nagyon világossá teszem a fenntartásaimat.

Azon állampolgárok közé tartozom, akik szerint – most némiképp egyszerűsíteni fogok – az előző kormány antidemokratikus, szabadságellenes, pénz- és hataloméhes, népnyúzó, kókler, mindenkit hülyének néző társulat volt. Hagyjuk a mosakodós szövegeket: e rendszer része és működtetője volt Bajnai Gordon is. Látnia kellett, hogyan működik a pénzszivattyú. Az őszödi beszéd után is azok közé tartozott, akik bizalmat szavaztak Gyurcsánynak. Tagja volt (kormánybiztosként) annak a kormánynak, amelynek rendőrsége elképesztő brutalitással támadta meg a védtelen állampolgárokat – és nem a kirakat-bezúzó brigantikról beszélek, az egy másik történet.

Bajnai még soha, sehol nem határolódott el világosan az előző kormány vétkeitől. És amíg ezt nem teszi, vagyis a nevéhez kapcsolódó egyértelmű konnotációkat határozottan ki nem kapcsolja, addig bizony, kedves Tamás Gáspár Miklós, Bajnai „visszatérése a politikába” nem jelent mást, mint az MSZP-hatalom restaurációjának első lépését – nevezzük bár a kampány zászlóbontásának vagy csak egy szerény bejelentésnek (innentől ez csupán technikai, nem lényegi kérdés).

Ugyanakkor a jelenlegi kormány is szabadságellenes, pénz- és hataloméhes, népnyúzó, kókler, mindenkit hülyének néző társulat, sőt minderre – ahogy gyorsul a világegyetem diffúziója – rá is kapcsolt egy fokozattal. Az MSZP és a köddé vált SZDSZ egykori szimpatizánsai természetesen az úgynevezett baloldali összefogástól várják a helyzet megoldását – vagyis a hatalom leváltását –, és úgy gondolják, hogy ez az MSZP nélkül nem megy. Én viszont úgy gondolom, hogy nem baloldali, hanem jóval tágabb összefogásra van végre szükség, ami az MSZP-vel már lehetetlen. Ahhoz, hogy a Szocialista Párt újra partiképes legyen, meg kéne változtatnia a vezetőségét, az arculatát, a programját, esetleg a nevét és múltját is, és ez persze hogy nem fog menni.

Bajnai messze nincs ilyen reménytelen helyzetben. De ahhoz, hogy hiteles arca legyen a múltat (millásan szólva) lezáró és tiszta lappal induló összefogásnak, világossá kell tennie, hogy nem osztozik többé az előző rezsim terhes örökségében, és nem lesz az MSZP trójai falova. Akár most, október 23-án, de akár még előtte. Ha történik valami ilyesmi, akkor már beszélhetünk arról, hogy Bajnai azért nem Gyurcsány, hogy a miniszterelnöksége alatt valóban beindultak konszolidációs folyamatok, hogy az offshore- meg libavádak jórészt kamunak bizonyultak, és hogy a jelenlegi koncepciója, bizony, nagyon is integrálhatónak tűnik egy új, valóban demokratikus politikai erő programjába. I have a dream: ha történne egy ilyen katarzis, akkor azok a konzervatívok és jobboldaliak, akik torkig vannak (rengetegen, és egyre többen) az Orbán-kormánnyal, akár partnerek is lehetnének egy plurális, konszenzusos választási szövetségben. És az LMP konokabbik része sem lenne már olyan konok, sőt.

Emiatt egyébként már fájjon Bajnai feje, meg a millásoké. Most tényleg bajban van a haza, nagyobb bajban, mint eddig bármikor. Engem – mint keresztényt és demokratát – meghívtak egy rendezvényre, ahol sokakkal együtt, békésen és méltósággal ki lehet mondani: elég volt a kétosztatú Magyarországból, meg a fejünk felett vívott jobb-bal háborúból. Arra jutottam, hogy ott a helyem, mint mindenkinek, aki változást akar. Nem azért, mert Bajnai is ott lesz, hanem annak ellenére.

A többi a politikacsinálók felelőssége. Rajtuk van a szemünk.