Egy hete valami egészen furcsa dolog történt a józsefvárosi önkormányzati ünnepen, dióhéjban a következő: Elmentek valakik, akiket nem nagyon szívleltek a szervezők, először nem is engedték be őket másvalakik, akiknek egy – a hajszegény - részét nem ismeri senki, másokról kiderült, hogy őket kicsit ugyan igen, de azért annyira mégsem, hogy felismerjék. A vita része volt egymás kölcsönös sértegetése, utazásajánlat Auschwitzba, elcsattant egy pofon, állítólag köpködtek is. Majd a polgármester megoldotta helyzetet, a számára ismeretlenek kérésének eleget téve beengedték a nemkívánatos alakok vezetőjét, aki még beszélhetett is.

Nem könnyen érthető sztori, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy aktív fideszes önkormányzati képviselőt lehetett látni az ismeretlenek között, meg hogy a pofont osztó vállalkozó több mint tíz éve rendszeresen dolgozik az önkormányzatnak, valamint hogy Szabó "Tuareg" Gábor, az ellentüntetni érkezők vezére néhány éve még Kocsis polgármester jobbkeze volt olyannyira, hogy a polgi egy képviselő-testületi ülésen azt mondta, rajta keresztül „üzen” a helyi ellenzéknek.

Épeszű ember az ünnepen történtektől akkor is hányingert kap, ha nem ismeri régóta a szereplőket, csak a videókat látja, és azt sem tudja, hogy ez az indulatteli hangulat többször meghatározta már a helyi közéletet. Mi, némi helyismerettel rendelkező nyolckeresek pedig azzal a ténnyel vagyunk kénytelenek együtt élni, hogy városanyáink és -atyáink zöme vállalhatatlan, a képviselő-testületi jegyzőkönyvek pszicho-horror dokumentumok, utóbbiakat bárki elolvashatja.

Ez a kerület volt a hajléktalanüldözés első boszorkánykonyhája, innen kergették el a Kék Pontot, és itt beszél sok képviselő a szegényekről mint ab ovo deviánsokról, legújabban a menekültekkel foglalkoznak egyoldalúan. Közben persze rengeteg pénzért tereket újítanak fel, egyúttal kerítenek körbe, meg házhomlokzatot tataroznak, és minden utcasarokra felszögezik a „Józsefváros újjáépül” táblát.

Ami miatt nagyon ijesztő az ünnep helyett tartott helyi erősfiúk ketrecharca, az mégsem a helyi politikai nyomor közzététele, hanem a nyers erő, agresszió válasz nélkül hagyása. A helyszínen érdemben nem reagált a polgármester, a hivatal fő közterület-felügyelője, sőt még a rendőrség sem. Azaz egy önkormányzati rendezvényen véletlenül/senki által nem vállaltan megjelenő emberek szabadon minősíthetik azt zártkörű rendezvénnyé, ahova csak arckontroll után engednek be, miközben a rendőrök nekik háttal állva néznek farkasszemet a bejönni szándékozókkal.

A pofon után ugyan felírták az ütő adatait, de a zsidózás, egymás sértegetése mára már belefér egy önkormányzati ünneplésbe. A politikusok idővel felébredtek csipkerózsika-álmukból, a polgármester szerint – milyen meglepő - Gyurcsány a hibás, az ő emberei provokáltak, volt, aki őt szólította fel lemondásra, a szocialisták helyi vezetője meg passzolta az egész ügyet.

A rendőrség viszont hallgat, gondolom nem akarnak egy olyan purparléban részt venni, ahol többek között egy korábbi parlamenti rendészeti bizottsági elnök is játszik (akinek a közteres vezetője is ex-rendőr), viszont ezzel a passzivitással nem csak a helyszínen adják át a terepet a magánseregnek, hanem utólag is a politikusoknak meg az ellenpolitikusoknak.

Ha nem beszélnek arról, hogy a videók elemzését követően arra jutottak, lehettek/tehettek volna másképp, és legközelebb meg is próbálják, akkor azt üzenik, tulajdonképpen minden rendben volt így. Ebben az esetben nem tehet mást a notórius önkormányzati rendezvény-látogató, mint hogy felkészül arra, bármi megtörténhet ott, és csak magára, esetleg az általa odavitt őrzőkre számíthat. Ha elég sokat visz a helyszínre, még arról is dönthet, kit enged be oda. Rendőrségi asszisztenciával akár magáévá teheti az egész bulit.

Józsefvárosiként évek óta szégyenkezem amiatt, amit tapasztalok, hogy azt látom, itt képződött egy pártoktól független „elit-polip”, ami rabul ejtett mindent. Az utóbbi időben csupán annyi történt, hogy egy belsős szereplőből külsős lett (a főnökénél sokkal beágyazottabb polgármesteri tanácsadóból fő-ellenlábas), ami kicsit megzavarta a helyi viszonyokat. Kocsis korábban nem találkozott ellenféllel a kerületben, jó tanulóként hamar elsajátította a polip-iskola alapjait, ebben valószínűleg segítségére volt az országos politikusképzés is. Nem arról híres sem ő, sem Szabó, hogy verbálisan rendkívül visszafogottak, és csak kifinomult eszközöket használnak. Mostanáig viszont ez a bugyogó kondér nem nagyon lépett túl a kerület határain.

A múlt héten viszont nagyon kifolyt a matéria, azóta sem tudunk vele mit kezdeni. Az a része, hogy „ki kit ismer, ki miért volt ilyen hülye”, lassan lecseng, a videók megőrzik az eltorzult arcokat, az ordítást, a polgármesteri bizonytalan mondatokat, de nincs semerre tovább. Nincs tanulság, nincs következmény, mindenkinek marad az eddigiek mantrázása. A nem helyi szereplők (pl. politika, rendőrség) többsége meg úgy tesz, mintha ez így teljesen természetes lenne. Vagy túlságosan jól ismerik a kerületet, vagy máshol is hasonlóan megy minden, esetleg tojnak ránk, és „nincs itt semmi látnivaló, tessék szépen továbbhaladni”.

Hosszú és ronda háború lehet még ez, a felek nagyon más csapatban és fegyvernemben erősek. Ütni és mély sebet ejteni tudnak egymáson, viszont nyerő fogást eddig nem találtak, hiába dolgozik rajta évek óta az ügyészség, meg szerveződik az országmentő ellenmozgalom. Csak sajnos mindeközben mintha fertőznének: aki először meredten nézi ezt a csőcselék-ünnepet, idővel megszokja, legyen az tévénéző, lakó vagy készenléti rendőr. Ráadásul jöhetnek a szagos-színes, hírértékében országos matéria-elöntést okozó lépések, bevethető a rendőrség, vagy szervezhető muri az önkormányzat épületébe, mindkettő híradó-esélyes lépés, remek házi vágóképekkel.

Egy önmagára valamit is adó kerületi polgár nem nagyon tehet mást, mint távol tartja magát ezektől a kerületi buliktól, mert ott jó nem vár rá. Viszont ez a visszahúzódás nem terjedhet ki a figyelemre és az értékelésre, a következmények levonására (ha már a főszereplőknek nincs erre különösebb igényük), különben ezek a paprikajancsik addig ülnek a nyakunkon, amíg kedvük tartja. Egy önmagára valamit is adó politikusnak kell, hogy legyen minderről véleménye. És egy önmagára valamit is adó rendőrnek fel kell készülnie arra, hogy hasonló esetekkel találkozik, sőt azt is tudni kell, be kívánja-e tartatni a jogszabályokat. Mert ha ő nem, akkor majd jönnek a magánőrök a magánszabályaikkal, ami sok jót nem ígér.