Alakul ez.

Jelenleg ott tartunk, hogy felépítettünk egy 175 km-es határzárat gyodavagonostul, és megindultunk a román határ "ésszerű" szakaszának beépítésére, kilátásba helyezve egy horvát határ irányába történő fejlesztést is.

Mindeközben menekültek ezrei torlódnak fel a határon.

Amíg Magyarországon példás gyorsasággal és hihetetlen rugalmassággal megszerveződhetett a civil összefogás a menekültekért, ugyanezek a segítők fennakadnak az élelmiszersegéllyel a határon, adott esetben hiába kerülnek 50-70 kilométert. ”Minden a szerb határőrség jóindulatán múlik. Olykor átjut egy autó pár száz szendviccsel, máskor nem.” – mondta a hvg.hu-nak Szalai Balázs, a Migszol Szeged aktivistája.

MTI / Mohai Balázs

A szerbek nagyon kényesek a készétel beszállítására, a Segítsünk együtt a menekülteknek szervezet is arról számolt be, tegnap éjjel többszöri próbálkozásra sem engedték át őket a határon. Egyelőre abban gondolkodnak, hogy kis adagokban, személyautókban próbálják átvinni az ételt. A MigSzol pedig próbálja felvenni a kapcsolatot a szabadkai partnerekkel, áttekintik a jogszabályi hátteret, hogy lássák, mit lehet tenni.

Az is megoldás lehet, hogy pénzadománnyal kelnek át a határon, majd bevásárolnak, csak így nehezebb megoldani, hogy gazdaságos legyen az ételadomány, ne vesszen kárba semmi, hisz a jelenlegi szendvicskészítő kapacitást nem lehet átvinni a határon, az meg nem a legjobb megoldás, ha egy vekni kenyeret kap mindenki.

A Migration Aidnél jelenleg adománystop van, a határon motoros futárok visznek át inzulint, a diplomata-útlevéllel rendelkezőket pedig nem ellenőrzik – bár kétezer ember élelmezését ez nem fogja megoldani. „Tragédia lesz”, mondja Zsohár Zsuzsanna szóvivő, nemcsak itt a határon, de a horvátországi aknamezőknél is.

Magyarország körül pedig fogy a levegő.

Az osztrákok annak ellenére visszahozták a szúrópróbaszerű ellenőrzést, hogy oda már nem nagyon meg Magyarországról menekült. Emlékszünk, Lázár János azt mondta, többek közt azért van szükség a kerítésre és a déli határőrizetre, nehogy a határőrizet visszaálljon a nyugati határokon, és akkor az ausztriai magyar munkavállalók naponta rostokolhatnak a határon. Hát, most rostokolhatnak.

Lehetett arról is olvasni, hogy ha Magyarország visszautasíthatja a kötelező kvótákat, problémáink lehetnek a belső határok átjárhatóságával – a ma reggeli osztrák lépést lehet akár figyelmeztetésül felemelt mutatóujjnak is érteni.

Az osztrákoknak természetesen minden okuk megvan rá, hogy ne legyenek velünk barátságosak: a nagyhangú kormányzati nyilatkozatok ellenére az utolsó napokban magasról tettünk Dublinra, regisztráció nélkül vittünk a Röszke-Hegyeshalom/Szentgotthárd útvonalon 20-30 ezernyi menekültet, ugyanazt a gyakorlatot folytatva, mint a görögök vagy a szerbek. Ausztria szóvá is tette a rosszallását, a Külügyminisztériumban pedig lassan külön lakosztályt rendez be, hogy tudja hol fogadni az egymást váltó, berendelt nagyköveteket.

Szijjártó Péter amúgy is magáévá tette a néhai honvédelmi miniszter Für Lajos kedvelt stratégiáját, a körkörös védelmet: óránként ad ki például a románokkal is feleselő nyilatkozatokat kioktató, arrogáns stílusban. Nem kellett sok, hogy megfeledkezzen főnöke, Orbán Viktor tanácsáról, amit a külügyi misszióvezetői találkozón a nagyköveteknek mondott. Arról, hogy menekülthelyzetről csak óvatosan szóljanak, ne legyenek rugalmatlanok, pláne nem kioktatók az európai partnerekkel.

MTI / Koszticsák Szilárd

Görögországot sem állítottuk magunk mellé azzal, hogy katonákat küldenénk a határaik megerősítésére. A Nyugat-Balkánt elfelejthetjük: a szerbek, macedónok, horvátok, szlovénok nem örülnek, hogy a kerítéssel visszanyomjuk rájuk a problémát. Románia is őrjöng. A tőlünk nyugatra eső EU-s tagállamokat azért dühítettük fel, mert nem kérünk a hotspotokból és a kötelező kvótákból: általában Orbán nem gondolja, hogy az EU-nak közös választ kell adnia a menekülthelyzetre vagy azt jó messze az EU határaitól keresné, Törökországban, Szíriában és a szomszédos országokban. Az álmaiban.

Elég messze vannak az álláspontok: Orbán szerint „igazából az életformánkat” védjük a menekültektől. Ezzel szemben Németország tisztában van azzal, hogy az ellátórendszerek fenntarthatósága szempontjából is hiányzik a dolgozni vágyó, adófizető munkaerő, szakértők pedig állítják, a menekültek beáramlása a munkaerőpiacra 0,2%-kkal növelheti 2015 második felében az európai gazdaság kimeneti teljesítményét.

Nálunk krónikus hiány van orvosból, de már a pincérek is Angliában törlik az asztalokat – a most rajtunk „átcsörtető” orvosok, diplomások, dolgos-szorgos kezek nálunk is elkelnének, és mivel Szíria az utóbbi 30-40 évben erősen szekuláris volt, még a túllihegett integrációs feszültségekkel sem kéne számolnunk. Ezek az emberek csupán perspektívát szeretnének a családjuknak, és dolgozni  - hasonlóan ahhoz a két-háromszáz már nálunk élő szírhez, akik ugyanezt teszik.

De ez a hajó már elment. Magyarország egyre inkább bezárkózik, kerítésekkel körbevett állammá válik: ezt hívják párialétnek, eufemisztikusan perifériának.