-          Halló.

-          Szervusz Lőrincem, szeretnék elsőként gratulálni neked, vettél egy kiadót.

-          Remélem legalább négyszobás és működik a cirkója. Nem akarom szereléssel kezdeni. Bérlővel jön vagy bérlő nélkül?

-          Baszki Lőrinc, nehezebb a felfogásod mint egy gázkazán. Lapkiadót vettél. Újság, érted? Te jelenteted meg. Sajtómágnás lettél.

-          Tényleg? Sajtómágnes még nem voltam. Igaz, pár évvel ezelőtt azt sem gondoltam, hogy szállodákat fogok venni. És ugye végül is vettem szállodákat. Na, és melyik újságokat vetted, akarom mondani vettem meg?

-          Te tényleg nem követed az eseményeket? Szoktál egyáltalán újságot olvasni? Bocs, Lőrinc, el is fejeltettem, nem akartalak megbántani, szóval a Népszabadságot és néhány megyei napilapot. Ja, és végre az enyém, akarom mondani a tiéd a kedvenc sportújságom.

-          Az igen. Ebből az elsőről már hallottam, járt nekünk az izé előtt.

-          Rendszerváltás?

-          Az az.

-          Azóta kicsit megváltozott, de majd most megint olyan jó lesz, mint amikor utoljára láttad.

-          Ennek örülök, tök jó volt a mérete, kihajtva pont ráfért egy bojler szűrője és akkor nem lett tisztítás közben koszos a padló.

-          Van egy kis gond, Lőrinc, a gratuláció mellett ezért is hívlak.

-          Megint eldugult Anikó asszonynál a konyhai csap? Délután át tudok ugrani.

-          Nem, most azzal nincs gond. A Népszabadságnak viszont van egy szerkesztősége, azt is megörököltük … ted.

-          Oh, rémlik valami. Ezek azok a szerencsétlenek, akikkel összecsomagoltatták a cuccaikat a költözéshez, majd másnap reggel futárral küldték el nekik a felmondást?

-          Te hol láttad ezt? Az M1-en ilyenről nem beszéltek.

-          Nem tudom, annyi szám van a távirányítón. Igaz az, hogy még a pizzájukat sem ehették meg? Az durva. Jó nagy geci lehet, aki ezt kitalálta!

-          Te is kezded, Lőrinc? Ez valami divat nálatok? Ezek az újságírók szemétségeket írtak rólam és rólad. Szerintük te nem vagy üzleti zseni, és csak az én pénzem van nálad.

-          Uh, ezek tényleg szemetek. Én mindig odaadtam mindent. Mit csináljunk velük?

-          Mától a tiéd a Mediaworks, megszabadulhatunk tőlük.

-          Jaj, már megint egy külföldi cégnév. Tudod, hogy ezekkel a német szavakkal sosem boldogultam. Mint ez az Opimizé, vagy mi. Viszont van egy ötletem, itt a sertésteleped, akarom mondani sertéstelepem, egy hétig nem adok enni a disznóknak, aztán odadobjuk nekik a kis firkászokat.

-          Itt még nem tartunk. Bár a Török szerint az még nyilván beleférne a sajtószabadságba, de a tököm se akar hetekig Strasbourgba járni ezekkel vitatkozni.

-          Akkor mi a dolgom?

-          A változó médiafogyasztási szokásokhoz alkalmazkodva nagyobb hangsúlyt fektetsz az integrált tartalom előállítás stratégiájának megvalósítására.

-          Kértelek már, hogy az Árpád barátod buzis szövegeivel ne gyere nekem.

-          Ez azt jelenti, hogy az Árpi kiválaszt valakit a csapatából, az illetőt kinevezed főszerkesztőnek, a többit ő elintézi.

-          És akkor a rendes jobboldali emberek fogják olvasni a Népszabadságot?

-          Igen.

-          Csak mert az a rezsis ürge azt mondta a tévében, hogy nem kár a Népszabadságért, mert az egy komcsi lap, aminek a Szabad Nép volt az elődje.

-          Ugyan, mi konzervatívok vagyunk, megőrizzük a múlt értékeit.

-          Várj egy pillanatra, van egy bejövő hívásom ….. itt is vagyok. Figyelj, mi az, hogy pártélet rovat?

-          Miért kérdezed ezt, Lőrinc?

-          Valami Bencsik András hívott, azt akarta megtudni, hogy ha lesz ilyen rovat a lapban megint, felvenném-e.