A francia kormány arra fogja kérni a ciprusi uniós elnökséget, hogy tűzze az október 18-19-i csúcs napirendjére a romák integrációjának kérdését - jelentette az EurActiv hírportál. A lépésre azután szánta el magát a szocialista kormány, hogy országában és az unióban is negatív visszhangot keltett az illegális romatáborok felszámolásának híre.

Amikor Nicolas Sarkozy éppen két éve elhatározta, hogy drasztikusan felszámolja a franciaországi illegális cigánytáborokat, kiakasztotta a fél Európai Uniót, külön José Manuel Barrosót, a katolikus egyházat, a balliberális média és az értelmiség jó része pedig rasszista, rendpárti keménykedésről beszélt, amelynek célja csupán egy egész etnikai kisebbség megbélyegzése. Amikor most utóda, a szocialista Francois Hollande ugyanerre kényszerül, nagyon is hallható a protest, ám korántsem érzékelhető az a mély felháborodás, amely konzervatív, vagy annak tartott politikus nyomulását ilyenkor kíséri. Igaz, az EU ismét "megfigyelés alá" helyezte az országot.

Az euróválság miatt Merkellel folyamatosan egyeztető, a gazdaság állapota miatt amúgy is nagy belpolitikai nyomás alatt álló francia elnök néhány hét alatt több olyan társadalmi konfliktussal szembesült, amelyekre más körülmények között valószínűleg elődjénél árnyaltabb válaszokat ad.

Így például Sarkozyhez hasonlóan ő is határozottan reagált többnyire arab fiatalok néhány nappal ezelőtti erőszakos zavargására, gyújtogatására az észak-franciaországi Amiens-ben. Nem nevezte ugyan "csőcseléknek" a zavargókat, de ő is rendpárti ígéretekkel ("az állam minden erőforrását mozgósítja az erőszak ellen"), a rendőrség és a csendőrség további megerősítésével hűtötte le a kedélyeket. Emiatt, és persze az illegális táborok tervezett felszámolása miatt a szocialista elnököt sokan lényegében Sarkozy folytatásának tartják, aki más eszközöket használ.

Sarkozy belügyminiszterként, közbiztonsági megfontolásokból 2002-ben már megpróbált határozott lépéseket tenni a mintegy 600 illegális cigánytelep felének felszámolása érdekében. És bár az ilyenkor szokásos kritikákat akkor is megkapta, mellette szólt az az érv, hogy az akkori romániai és bulgáriai menekültek még nem voltak letelepedési joggal rendelkező EU-állampolgárok, így semmilyen jogcímen nem tarthattak igényt befogadásra. Más volt a helyzet 2010-ben.

A közel tízezer roma kitoloncolása mellett azután döntött az akkori elnök, hogy zavargások törtek ki a kelet-európai romák településein (az ügy előzménye az volt, hogy rendőrök zavaros körülmények között lelőttek egy fiatal romát). A francia belügy azonban a jelek szerint ettől függetlenül is szabadulni akart az illegális telepektől, erre utal az akkori elnöki közlemény azon indoklása, hogy a telepek "a feketekereskedelem, az embertelen életkörülmények, a gyerekek koldulásra kényszerítése, a prostitúció és a bűnözés forrásai és melegágyai". A belügyminiszter külön hangsúlyozta, hogy nem egy kisebbséget akarnak stigmatizálni, csak "a törvénytelen magatartást büntetik".

Francois Hollande most igen érdekes helyzetbe került. Alig néhány nappal azután, hogy július végén mondott érzelmes beszédében elismerte: a francia állam segédkezet nyújtott a náciknak zsidók deportálásában, kiderült, hogy Párizs - több városban tartott rendőrségi razzia nyomán - több száz romániai cigányt kitoloncolt a lille-i és lyoni illegális táborokból, egy részük állítólag "önkéntesen", fejenként pár száz euróért cserébe, vissza is repült hazájába. (Mindenki tudja azonban, mi az ilyenkor szokásos ügymenet: az érintett uniós polgárok sokszor már napokkal később újra felbukkannak a francia utcákon, munkalehetőség híján reprodukálva a kitoloncolásukhoz vezető helyi viszonyokat.)

A sajtóban "PR-katasztrófának" is nevezett döntést egyrészt a táborok "egészségkárosító" jellegével indokolták ("nem tűrhetjük a nem higiénikus viszonyokat" - közölte a belügyminiszter), másrészt a helyiek zsebtolvajlással, koldulással, egyéb kriminális tevékenységekkel összefüggő panaszaival ("a feszültség már elviselhetetlenné vált" - jelentette ki Lille helyettes polgármestere). Jegyezzük meg: tervezett EU-szankciókról ezúttal nem érkezett jelentés, és most az Európa Tanács sem akarja megbélyegezni Párizst az "európai charta durva megsértése" miatt.

Jogvédők ismét protestáltak ugyan, kifogásolva, hogy Hollande - megszegve választási ígéretét - nem szervezett helyettesítő lakhelyeket a kisgyermekes családoknak, de a Franciaországba (és Olaszországba és Svájcba) áramló kelet-európai cigányok helyzetének megoldására ők sem álltak elő használható ötletekkel, túl azon, hogy a probléma "összeurópai" megoldás után kiált. Úgy tűnik, Hollande-ék is "europaizálni" kívánják a problémát, ám amíg az EurActiv szerint ez "komoly változást" jelez a francia politikában, könnyen meglehet, hogy csupán a felelősség terítését jelenti majd, hiszen alapvető tennivalója a román és a bolgár kormánynak lenne ez ügyben.

Franciaországban összesen 15-20 ezer, főleg romániai és bulgáriai roma él, nem összekeverendők az országban régóta élő, vándorló cigány közösségekkel. A menekültek EU-polgárokként beutazhatnak ugyan az országba, de 90 nap után vízumot kell szerezniük, jövedelemigazolást kell felmutatniuk, ha maradni akarnak. A kitoloncolást az teszi lehetővé, ha az érintettek túllépik a vízumban jelzett tartózkodási idejüket.

Az intézkedés visszhangjának is köszönhető, hogy a francia kormány bejelentette: megkönnyíti a táborokból elüldözött bulgáriai és romániai polgárok számára a munkavállást. Franciaország azonban jelenleg igen mély gazdasági válságban van, óriási az államadósság, 10 százalékos a munkanélküliség, úgyhogy erősen kérdéses, hogy a kelet-európai romák jól jöhetnek-e ki ebből a történetből.