Az 1997 óta hatalmon lévő, az iraki háború és a sorozatos belpolitikai botrányok miatt azonban most már igen népszerűtlen Blairre napok óta ismét igen erőteljes nyomás nehezedik saját munkáspárti hátországából pontos távozási menetrendjének felfedése, sőt mielőbbi lemondása végett.

Blair és felesége. Elköszönnek © AP

Blair mindazonáltal csütörtök délutáni, néhány perces nyilatkozatában csak annyit mondott: az idei (szeptember végén esedékes) éves Labour-kongresszus lesz az utolsó, amelyen pártvezérként részt vesz. Mivel a brit politikai pártok éves kongresszusainak szezonja szeptember-október, ebből egyértelműen kiderült, hogy jövő ősszel már nem Tony Blair lesz a Labour vezére és így a miniszterelnök sem. Blair azonban csütörtöki nyilatkozatában egyértelművé tette azt is, hogy távozásának pontos dátumát egyelőre nem kívánja felfedni.

A kormányfő, aki egy észak-londoni iskolalátogatás közepette szakított pár percet az egész nap feszült figyelemmel várt bejelentésre, elnézést kért az elmúlt hét belpolitikai felfordulása miatt, amely az ő távozása körül robbant ki, és elismerte, hogy "nem ez volt a legjobb óránk". Kijelentette ugyanakkor, hogy ő szeretné eldönteni, mikor jelenti be pontos távozási menetrendjét.

A lemondás időpontjával kapcsolatos legszilárdabb kapaszkodó csütörtökön az a hivatalos közlés volt, hogy Blair mikor nem távozik. A Sky News hírtévé aznap olyan értesülést közölt, amely szerint Blair eldöntötte, hogy 2007 májusának elejéig marad, a BBC hírtelevíziójának (BBC News 24) értesülése pedig úgy hangzott, hogy a kormányfő még "május előtt" távozik. A Downing Street-i miniszterelnöki hivatal azonban a májusi, vagy még korábbi távozásról szóló médiaértesüléseket egyértelműen cáfolta.

A hivatalos cáfolatnak azonban ellentmondani látszott Jack Straw volt külügyminiszter csütörtöki BBC-nyilatkozata. Straw, aki jelenleg az alsóház vezére - ez kabinettagsággal járó, az alsóházi ügymenet operatív irányításáért felelős, mindig kormánypárti politikus által betöltött poszt -, a BBC rádiónak azt mondta: "a választók várakozása szerint" Blair a "normál, négyéves parlamenti időszak feléig marad" tisztségében; ez pedig éppen jövő május lenne. 

Blair kormányon belüli fő hatalmi riválisa, a mindenki által egyértelmű utódjelöltnek tekintett Gordon Brown pénzügyminiszter - akit Blair környezetében sokan az utóbbi napok "puccskísérletének" megszervezésével vádolnak - csütörtökön, még a kormányfő nyilatkozata előtt azt mondta: kizárólag Tony Blairre tartozik annak eldöntése, hogy mikor távozik, és ő támogatni fog minden döntést, amelyet a miniszterelnök ebben a kérdésben meghoz.

Brown és Blair tizenkét éve tartó, már ellenzékben elkezdődött - bár hivatalosan folyamatosan cáfolt - hatalmi vetélkedéséről legendák keringenek a londoni kormányzati negyedben és a sajtóban. Brown állítólag azzal a feltétellel engedte át a jelenlegi kormányfőnek a Munkáspárt vezéri és miniszterelnök-jelölti posztját 1994-ben, amikor John Smith addigi pártvezér váratlanul elhunyt, hogy ha a Labour kormányra kerül, Tony Blair "bizonyos idő után" átadja neki a kormányrudat. Ez azóta sem történt meg, jóllehet a Munkáspárt csaknem egy
évtizede hatalmon van. 

Blair azonban - aki munkáspárti rekordot felállítva egymás után háromszor vezette győzelemre a brit baloldal legnagyobb pártját - már két éve, vagyis még jóval a harmadik megnyert választás előtt bejelentette, hogy negyedszerre nem ő akarja választási csatába vezetni a pártot. Távozásának időpontjára azonban azóta sem tett érdemi utalást, csak annyit mondogat, hogy "bőségesen hagy időt" utódjának a berendezkedésre a következő választások előtt.

A bejelentést ma már Blair környezete is stratégiai hibának tartja, látván a távozás időpontjáról szóló, azóta sem csillapodó találgatásözönt és a belső ellenzék folyamatos erősödést, amit segítenek az iraki háborút követő és egyéb belpolitikai botrányok is.