A Szarajevó beadványára indított pert lezárva az ENSZ-bíróság megállapította, hogy Szrebrenica városánál, ahol 1995-ben csaknem 8000 boszniai muzulmánt gyilkoltak meg, népirtás történt. Az ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Szrebrenica elfoglalása után, 1995 júliusában elkövetett mészárlások kimerítik a népirtás fogalmát, amelyet "a boszniai szerb hadsereg tagjai követtek el" - jelentette ki Rosalyn Higgins, a bíróság elnöke a határozat ismertetésekor. 

Úgy értékelte, hogy Szerbia nem tett elegendő erőfeszítést a népirtás megakadályozására, jóllehet elegendő befolyása lett volna arra. Ugyanakkor nem terheli kollektív felelősség vagy bűnrészesség népirtásban. Nem hagyott kétséget a bíróság afelől, hogy a korabeli szerb és boszniai szerb vezetőket - akik ellen háborús bűnök elkövetése miatt ugyancsak ENSZ-eljárás folyik - felelősnek tartja a szóban forgó cselekményekért. 

Más boszniai háborús műveleteknél a népirtás ténye nem mutatható ki egyértelműen - derült ki az ítéletből, amely szerint 15 bíró közül csak 2 ítélte meg úgy, hogy a népirtásért az államot kollektíve felelőssé kellett volna tenni. A népirtás problémakörével 1948 óta külön ENSZ-konvenció foglalkozik.

Higgins elnök azt is leszögezte, hogy Belgrád katonailag és pénzügyileg is támogatta a boszniai szerbeket az etnikai háborúban. A beadványban Szarajevó egyebek között Nagy-Szerbia létrehozásának törekvésével vádolta a szerb vezetést, és egyértelművé igyekezett tenni, hogy a katonai műveletek hathatós belgrádi támogatással zajlottak. Szerbia ugyanakkor mindvégig tagadta, hogy cél lett volna a nem szerbek lemészárlása, és azzal érvelt, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket nem központi irányítás alatt álló, félkatonai csoportok követték el. 

Történelmi jelentőségű ítéletről van szó, mert ez az első eset, hogy a bíróság népirtás ügyében foglalt állást. Az ugyancsak Hágában székelő, kifejezetten a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéken viszont már született ítélet népirtásról (Radiszlav Krsztics perében például a törvényszék népirtásnak minősítette a nyolcezer áldozattal járt szrebrenicai tömegmészárlást, Dusko Tadics perében pedig azt is kimondta, hogy a boszniai háború nemzetközi konfliktus volt, amelynek Szerbia is részese volt). Ott azonban személyekről döntenek, míg a Nemzetközi Bíróságon államok állnak szemben egymással. 

A Bosznia számára lényegében elutasító döntésben feltehetően közrejátszott, hogy a kollektív bűnösség megállapításának távolabbra nyúló hatása lett volna: a bíróság előtt fekszenek, vagy készen állnak benyújtásra más jugoszláv utódállamok hasonló beadványai. Szerbia elítélése százmilliárd dolláros nagyságrendű kártérítési kötelezettséggel is terhelte volna Belgrádot. A bírák azonban kimondták, hogy "az anyagi kártérítés nem a megfelelő módja a jóvátételnek"; arra helyénvalóbbnak tartanak egy nyilatkozatot, amelyben Szerbia elismeri, hogy nem tett meg mindent a súlyos bűncselekmények megakadályozásáért. 

Szintén vitatott kérdés volt a boszniai szerbek szerepe: amennyiben ugyanis Szerbiát elítélik, áldozatként jelentek volna meg a boszniai szerbek is, akiknek akkori illetékeseit pedig éppen a népirtás megszervezésével vagy elkövetésével vádolják. 

Belgrád szerette volna elkerülni a tizennégy éve indított pert. Szerbia demokratizálódása után a háttérben a nyugati nagyhatalmak is nyomást próbáltak gyakorolni Szarajevóra, hogy a megbékélés jegyében álljon el a keresettől, peren kívül egyezzenek ki. Erőfeszítéseiket azonban hátráltatta, hogy Szerbia-Montenegró - ugyancsak nemzetközi nyomás ellenére - nem adta ki a területén lévő feltételezett háborús bűnösöket, pedig ezáltal látványosabban lerázhatta volna magáról a kollektív felelősség bélyegét. Most több bíró kiemelte annak fontosságát, hogy a még szökésben lévő Radovan Karadzsics volt boszniai szerb vezető és Ratko Mladics tábornok, egykori katonai vezető az igazságszolgáltatás kezére kerüljön. Közvetett kitételeiben nem hagyott kétséget az ítélet az időközben börtönében elhunyt Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök bűnösségét illetően sem. 

A beadvány eredetileg Montenegróra is vonatkozott volna, de Higgins jelezte, hogy miután a köztársaság tavaly a függetlenség mellett döntött, az ítéletet Szerbiára korlátozták. Azt a szerb állítást is elvetette a bíróság, hogy nem lenne illetékes az ügyben: bár Jugoszlávia ENSZ-tagságát 1992-ben felfüggesztették, a népirtással kapcsolatos konvenció betartása a bírák szerint minden országnak kötelessége. 

A bíróság hágai épületénél hétfőn mintegy ötvenen - köztük a boszniai háború túlélői - tüntettek annak érdekében, hogy az ítélet marasztalja el Belgrádot. Közülük helyszíni sajtójelentések szerint többen megdöbbenésüknek adtak hangot a döntés miatt. Emlékeztettek arra, hogy film- és videofelvételek, tömegsírok tucatjai és tanúvallomások sokasága bizonyíthatja a népirtást. 

A Nemzetközi Bíróság tavaly kilenc héten át hallgatta meg a szembenálló feleket, és tíz hónapba került, mire a bírák ítéletet hoztak - a verdikt felolvasása közel három órát vett igénybe. A bíróság döntései kötelező érvényűek, ellenük fellebbezésnek helye nincsen.