Azt fejtegette tanulmányában, hogy a huszadik század történelme lényegében három társadalomfejlődési típus harcának története volt, a kapitalizmusé, a kommunizmusé és a svéd mintájú demokratikus szocializmusé, amely egyszerre biztosítja a viszonylagos társadalmi egyenlőséget és a politikai szabadságjogokat. Hszie meggyőződése szerint a legutóbbi bebizonyította magasabbrendűségét a két előzővel szemben, ezért Kínának is ezt a modellt kellene követnie, ha meg akar újulni.
 
Erre reagált pénteki kommentárjával a kommunista párt szócsöve. A kommentár szerint a demokratikus szocializmus egyrészt nem felel meg Kína nemzeti sajátosságainak, másrészt lényegét tekintve nem is szocializmus, hanem "a kapitalizmus eszköze" önmaga átmentésére és igazolására.
 
A központi pártlap hírmagyarázója elismeri, hogy egy és más (például a szociális védőháló létrehozása) tanulmányozható, sőt esetleg át is vehető a nyugati jóléti államok gyakorlatából, de "a tanulmányozás és átvétel nem jelenthet egyet a teljes azonosulással, még kevésbé a szolgai utánzással".
 
Kis példányszámú elméleti folyóiratokban, a kommunista párt köreiben terjesztett belső kiadványokban nem ritkák a hasonló elméleti viták, ám ezek "utcára vitele", tömeglapokban való ismertetése nagyon ritka, kivételes jelenség Kínában. Nem ismeretes, mi a mostani vita nyilvánossá tételének magyarázata, de egyes megfigyelők utalnak rá, hogy idén kongresszust rendez a Kínai Kommunista Párt, s a kongresszusok előtt ki szokott éleződni a párt frakciói közötti küzdelem.