Az olasz eredetű lipicai lófajtát Szlovéniában és Horvátországban is tenyésztik. Ezeket az éhező lovakat a Vajdaságban Mihailo Komasevic, egykori ménesgazda próbálta megmenteni, de sehonnan nem kap se pénzt, se abrakot tartásukra.

A szerb férfi Horvátország nyugat-szlavóniai részéről menekült Újvidékre közvetlenül a dél-szláv háború kitörése után, 1991 októberében. A belgrádi vezetéstől azt az utasítást kapta, hogy Lipikről - ahol a lovakat nevelték - vigye magával a lipicai ménest is. Újvidék mellett telepedett le, egy ideig ellátta a lovakat, de teljesen eladósodott, már képtelen tovább gondozni őket. Az a véleménye, hogy vissza kell adni a lovakat a horvátoknak.

A Beta független szerb hírügynökség idézte a helyi állatorvost, aki szerint a lovak katasztrofális állapotban vannak. A településen az utcákon kóborolnak, bemennek a kertekbe, lelegelik a virágokat, a kerti zöldséget és füvet, vagy a szemétből próbálnak élelmet kikaparni.

A szerb állatvédők egyesülete nyílt levelet küldött Boris Tadic szerb elnöknek és Ivo Sanader horvát miniszterelnöknek a lipicai lovak megmentése érdekében.

2004-ben Horvátország tulajdonjogot jelentett be a lipicai ménesre, de Szerbia ezt nem tartja indokoltnak. Míg a két ország a ménes tulajdonjogáról vitatkozik, a szerb és horvát állatvédők mindenekelőtt a lovakat szeretnék megmenteni. A szerb mezőgazdasági minisztérium a napokban megígérte, hogy küld abrakot az állatoknak.

A lipicai fajtát Trieszt közelében kezdték tenyészteni még az 1500-as években. A nemes tartású fehér lovak hírüket annak a Habsburg Károlynak köszönhetik, aki még 1729-ben megalapította a híres bécsi spanyol lovasiskolát - ez a mai napig működik a Hofburgban.