Meng Hszian-csen és Meng Hszian-jo augusztus 18-án rekedt a Pekingtől délnyugatra 38 kilométerre található, Fangsan körzetében illegálisan üzemeltetett szénbányában. A bányászok eltűnése után két nappal a mentési munkálatokat feladták, és a hozzátartozók is kezdték feladni a reményt. A testvérpár víz és élelem nélkül 130 órányi fogság után jutott fel a felszínre, szerencsés megmenekülésük története azonban ritkaságnak számít a világ legveszélyesebb bányáit működtető Kínában, ahol naponta átlagosan 13 bányász veszti életét.

„A bányaomlás után a mobiltelefonjainkban még maradt annyi energia, hogy egy kicsit láttunk a fényénél, két nap után azonban lemerültek, ettől kezdve csak az ujjainkkal tapogatóztunk és a füleltünk” – közölték a Meng testvérek. Elmondásuk szerint néhány nappal később annyira éhesek voltak, hogy már ásni sem tudtak. „Megettem egy darab szenet és úgy éreztem, hogy egész finom. Valójában a szén keserű és durva, de ujjnyi darabkákat el lehet rágcsálni belőle. Aztán találtunk két üres vizes palackot, ezekből a saját vizeletünket ittuk” – mondta Hszian-csen, hozzátéve, hogy a szénevés és a hatnapos fogság miatt nem volt székletük, végül két nappal a korházba kerülésük után, vasárnap sikerült csak megkönnyebbülniük.

A két szénbányász megpróbáltatásairól szóló részletes beszámoló nem sokkal azután látott napvilágot, hogy a kelet-kínai Santung tartománybeli Hszintajban vízbetörés következtében két szénbányában összesen 181 bányász rekedt a föld alatt. A hatóságok kedden még azt közölték, hogy nem adják fel a reményt, bár 11 nap után a túlélés esélyei nagyon alacsonyak.