Nem választották be a párt központi bizottságába Ceng Csing-hungot (Zeng Quinghong), az ország befolyásos alelnökét, Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök és pártfőtitkár eddigi legjelentősebb politikai vetélytársát. Kimaradt a kb-ból több más magas rangú vezető is, köztük a 72 éves Lo Kan (Luo Gan), a korrupcióellenes harc pártfelelőse, a 69 éves Vu Kuan-cseng (Wu Guanzheng), a rendőri, belbiztonsági szervek munkájának pártirányítója és a "kínai vasladyként" ismert Vu Ji (Wu Yi) miniszterelnök-helyettes, aki az egyetlen nő volt a pb-ben, s aki több mint egy évtizede vezeti a kínai küldöttségeket a nemzetközi kereskedelmi vitákkal kapcsolatos tárgyalásokon.

Elvben a központi bizottság választja meg tagjai közül a politikai bizottság és a pb állandó bizottságának tagjait, s szabja meg a kínai politika alapirányát, valójában azonban minden lényeges kérdésben a legbefolyásosabb vezetők meglehetősen szűk köre dönt, amelyben egyaránt vannak tisztségeket viselő és formálisan már nyugalmazott politikusok. Mindenesetre Ceng kimaradása a kb-ból bizonyossá teszi, hogy ő már nem kerülhet be a politikai bizottságba, illetve annak állandó bizottságába, a Kínát ténylegesen irányító testületbe. Mivel több eddigi vezető biztosan kimarad a politikai bizottság állandó bizottságából, Hunak elvben lehetősége nyílt arra, hogy a megürült helyekre saját bizalmasait ültesse.

A kínai vezetők közül egyedül Cengnek volt akkora befolyása a párt apparátusában, amely vetekedett Hu pártfőtitkáréval. Csiang Cö-min előző elnök, pártfőtitkár munkatársaként, bizalmas segítőjeként emelkedett magasra, főként azzal szerezve "érdemeket", hogy "eltakarította az útból" Csiang riválisait. Ő volt mostanáig Csiang örökségének - a "szocialista piacgazdaság" elméletének és gyakorlatának - legfőbb őre a pártvezetésben.

A kongresszus beillesztette a párt "alkotmányába" (programjába) Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök politikai doktrínáját, amelynek lényege belpolitikai téren az, hogy enyhíteni kell a feszültségeket, amelyek a külföld felé való nyitás és a piacgazdasági reform nyomán keletkeztek a kínai társadalomban, és mérsékelni kell a gyors gazdasági növekedéssel együtt járó környezetszennyezést. Külpolitikai téren pedig az, hogy a viharos gazdasági növekedéssel párhuzamosan növelni kell az ország világpolitikai befolyását, ügyelve közben arra, hogy Kína ne ingerelje maga ellen az Egyesült Államokat.