A hererók az egykori délnyugat-afrikai német gyarmat, a mai Namíbia területén éltek és a nama törzzsel együtt fellázadtak a gyarmati hatóságok ellen. Az 1904. augusztus 14-én Waterbergnél vívott döntő csatában Lothar von Trotha tábornok főparancsnoksága alatt a német császári csapatok több tízezer hererót lemészároltak vagy a sivatagba kergettek. A törzs háromnegyede, 60 ezer ember elpusztult: azok közül, akik nem estek el a csatamezőn, a legtöbben szomjan haltak vagy végzetesen legyengültek. A vérengzést több történész az egyik első népirtásnak minősítette.

A gyarmatosítók számos herero koponyát német múzeumokba vittek, hogy tudományos vizsgálatokkal bizonyítsák be a fehér faj felsőbbrendűségét a feketékkel szemben. Az ARD német televízió vizsgálata szerint 47 koponya található a berlini Charité kórházhoz tartozó orvostörténeti múzeumban, s tucatnyi a freiburgi egyetemen. Az ügyben nyomozó Markus Frenzel tévériporter szerint legalább 300 herero koponyát küldtek a múlt század első éveiben Dényugat-Afrikából Németországba.

Namíbia berlini nagykövete, Peter Katjavivi a hétfő este sugárzott riport keretében leszögezte: „Egy UNESCO-egyezmény értelmében ezeket az emberi maradványokat vissza kell juttatni származási országukba. Arról van szó, hogy visszanyerjük emberi méltóságunkat, ismét birtokba vegyük történelmünket, és igazi temetést kell biztosítanunk ezeknek a koponyáknak.”

A maradványokat őrző múzeumi létesítmények illetékesei nem vitatták a tévériportban feltárt tényeket. A freiburgi egyetem illetékese csak annyit mondott, hogy „kulturális javakról” van szó. A német külügyminisztérium szóvivője azt közölte, hogy „egyelőre semmiféle hivatalos kérés nem érkezett a namíbiai hatóságoktól”.