A Le Soir című brüsszeli lap által közölt legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények szerint Vallónia lakosainak 31 százaléka úgy véli: 15 év múlva olyan Vallóniában él majd, amely nagy mértékben önálló lesz, és bár még elvben Belgiumhoz tartozik, az a Belgium már csak szimbolikus jelentőséggel bír. Tizenöt százalék azon a véleményen van, hogy Vallónia fokozatosan Franciaországhoz kapcsolódik majd, 4 százalék pedig úgy gondolja, hogy Luxemburghoz. További 18 százalék szerint Vallónia és a kétnyelvű Brüsszel egy régióban való összeforrása jelenti a jövő útját. A teljesen független Vallóniában 2 százaléknyian hisznek.

Mindezen verziókkal szemben mindössze 26 százalék vélekedik úgy, hogy Vallónia másfél évtized múlva is nagyjából a mostanihoz hasonló jogállású tartomány lesz a belga szövetségi államon belül.

Külön felmérést végeztek Brüsszelben. A belga főváros többségében francia ajkú, de a hollanddal is lehet boldogulni. Brüsszelt flamand területek veszik körül, ahol viszont már egyes helyeken elég nehéz lenne csupán francia nyelvtudással érvényesülni.

Brüsszelben szintén 26 százalékosnak bizonyult azok számaránya, akik szerint a belga szövetségi állam fővárosának 15 év múlva is a mostanihoz hasonló lesz a jogállása. Ugyanennyien viszont azt gondolják, hogy egy tartalmilag teljesen kiürült, csupán jelképesen megmaradt Belgiumon belül Brüsszel tartomány nagy fokú önállóságot élvez majd. Brüsszel és Vallónia egyesülésében a brüsszeliek 15 százaléka hisz, a teljesen független Brüsszel tartomány jövőképe 13 százalék számára tűnik reálisnak, a Vallóniával együtt Franciaországhoz csatlakozás gondolatát 7 százalék tekinti elképzelhetőnek, a Luxemburghoz csapódást egy százalék, míg a Flandriával való egyesülést 4 százalék.

A jelenlegi helyzet tehát a többség szerint nem maradhat fenn túl sokáig. Egyesek szerint Belgium már ma sem több „állandó diplomáciai érintkezésnél Flandria és Vallónia közt”. A flamandok ezt a kapcsolatot szívesen lazítanák tovább, hiszen ők a gazdagabbak, ők a nagyobb adófizetők, a francia ajkú vallonok pedig értelemszerűen többet kapnak a támogatásokból. Közülük sokan – mint a közvélemény-kutatási adatok tanúsítják: egyre többen – attól tartanak, hogy a 177 éves múltra visszatekintő állam széthullik. Az ország 10,5 millió lakosából 6,5 millió a flamandok, csaknem 4 millió a vallonok száma, és él az országban néhány tízezer németajkú is.

Belgiumban tavaly júniusban tartottak parlamenti választást, amelyen az addig kormányzó, Guy Verhofstadt flamand liberális politikus vezette szocialista-liberális koalíció vereséget szenvedett. Yves Leterme, a vallon apától és flamand anyától származó új kormányfő – a flamand kereszténydemokraták vezetője – kilenc hónapig tárgyalt, mire sikerült összeállítania egy működőképes koalíciót. Az ötpárti kormányban a flamand és a vallon kereszténydemokraták, valamint a flamand és a vallon liberálisok mellett helyet kaptak a vallon szocialisták is.

Leterme azonban – miután nem sikerült megállapodni a flamand és a vallon népközösség, illetve a két tartomány, Flandria és Vallónia eddiginél is nagyobb önállóságát célzó államreform tartalmában – idén július 17-én benyújtotta lemondását. II. Albert király ezt nem fogadta el, és azóta eredmény nélkül folyik az iszapbirkózás a pártok között.

Belgiumban jövő júniusban tartományi választásokat tartanak, és a politikai erők a jelek szerint vonakodnak elkötelezni magukat olyan államreform mellett, amely nem teszi lehetővé, hogy abszolút győztesként reklámozhassák magukat a tartományi választási kampányban. Egy szövetségi állam kettéválásának folyamatában ugyanis – miként az Csehszlovákia felbomlásakor is megmutatkozott – egyszer elérkezik az a pillanat, amikor „utolsókból lesznek az elsők, elsőkből az utolsók”. Vagyis a szövetségi törvényhozásban ülő, addigi élvonalbeli politikusok egyszer csak rádöbbennek: immár nem ők osztják a lapot, hanem azok a második vonalbeliek, akik a regionális, tartományi törvényhozásban szereztek mandátumot.