Sarokba szorított, erejét vesztett bokszolóhoz hasonlították politikai elemzők Gordon Brown (képünkön) brit munkáspárti kormányfőt, aki alighogy kivéd egy balhorgot, máris kapja a következő ütést. Legutóbb a szakszervezetektől: az alacsony közalkalmazotti bérek miatt országos tiltakozó akciókat hirdettek késő őszre, s azt is nehezményezik, hogy nem vetett ki különadót az energiaszolgáltatókra, és megelégedett energiatakarékossági programjának a finanszírozásával. Most pedig pártja támadt rá minden eddiginél erőteljesebben. A szokásos őszi manchesteri kongresszus előtt néhány nappal nyíltan a 15 hónapja hatalmon lévő kormányfő eltávolítását akarják kezdeményezni. Siobhain McDonagh, a pártfegyelem betartásáért az alsóházban felelős kormánytag - Tony Blair exkormányfő híve - a napokban felvetette, hogy a lapzártánk után kezdődő kongresszuson mindenképpen kerüljön napirendre az elnökválasztás kérdése. Egyúttal azt is követelte: minden képviselőnek küldjék ki az internetről egyébként szabadon letölthető jelölőcédulát.

© AP

A kezdeményezéshez nyomban csatlakozott Joan Ryan, a párt alelnöke, a brit kormány ciprusi különmegbízottja, és lapzártánkig legalább tucatnyi, köztudottan a Blair-szárnyhoz tartozó képviselő is nyíltan kiállt mellette. A Brown-ellenes tábor szerint legalább száz képviselő jelezte, hogy támogatja a kezdeményezést. Ez elvben elég a - brit szokásjog szerint a kormányfői posztot is jelentő - pártelnök leváltását célzó eljárás megindításához, amihez a Munkáspárt belső szabályzata szerint a 356 fős frakcióból 71 képviselő aláírása szükséges. Brown pártbéli népszerűsége is alaposan megcsappant, pedig Blair tavalyi lemondásakor a frakció még szinte egy emberként szavazta meg az expénzügyminiszter pártelnöki jelölését.

A Brown-tábor által lázadónak nevezett képviselők megelégelték a Munkáspárt mélyrepülését, azt, hogy 11 évi kormányzás után tartósan 20 százalékpontos hátrányban vannak legfőbb riválisukkal, a konzervatívokkal szemben. Nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem sokra mennek a még a munkáspárti szavazók körében is rendkívül népszerűtlenné vált Brownnal, és ha nem lépnek időben, a 2010-es választás a párt történetének legrosszabb eredményét hozhatja. A pártnál is népszerűtlenebb Brownnal eddig minden megméretést - tavasszal a helyhatóságit, a főpolgármesterit és egy sor időközit - elvesztettek a konzervatívokkal szemben, sőt esetenként még a harmadik nagy parlamenti pártnál, a liberális demokratáknál is rosszabbul szerepeltek. Határozott pártelnököt akarnak látni, aki megújítja a szervezetet, pontosan tudja, mit akar, és azt végre is hajtja. Brown azonban ezúttal elszántnak mutatta magát, mindkét vele szembefordult politikust menesztette kormányából, és jelezte: nincs szándékában lemondani.

A kormánytagok és a vezető munkáspárti politikusok többsége óvatosságból jobbnak látta, ha kiáll Brown mellett. Jelzésértékű azonban, hogy nem ítélték el a lázadókat, sőt elismerték, a Munkáspárt válaszút előtt áll. Ezt az álláspontot képviselte David Miliband külügyminiszter, Blair egykori üdvöskéje, aki még azt is közölte, biztos benne, hogy Brownnal győzni tudnak a következő választáson. Pedig a 43 éves politikus júliusban maga is a megújulást sürgette, a kormánypárthoz közel álló Guardian napilapban erről megjelent szenvedélyes írását kormányfői ambícióként értékelték (HVG, 2008. július 16.). Miliband azonban - ahogy Blair lemondásakor, majd júliusban és most is - tagadta, hogy pártelnöki ambíciói lennének. Hasonlóan tett Jack Straw igazság-, Alan Johnson egészség-, valamint Ed Balls gyermek-, iskola- és családügyi miniszter is, akiket szintén a számba jöhető jelöltek között emlegetnek.

Világosan látják a Munkáspártban a jelek szerint, még ha nem is mondják ki széles körben, hogy Brownnal nincs kiút a válságból, ám egyelőre nem találják a megfelelő utódot. A közvélemény-kutatások szerint sem Miliband, sem Straw, sem pedig a szakszervezeteknek leginkább megfelelő Johnson nem tudna lendíteni a népszerűségen. Egyre többen visszakívánják Blairt, sokak szerint egyedül ő lenne képes felhozni a pártot. A The Independent londoni napilapban megjelent minapi felmérés ugyanakkor azt mutatja, az exkormányfő erejéből is csak arra telne, hogy apassza a konzervatívok 182 mandátumosra jósolt következő választási többségét a 646 fős alsóházban.

Könnyen úgy járhatnak a munkáspártiak, mint a Blair színre lépése előtt a belpolitikát két évtizeden át meghatározó konzervatívok: az 1997-es választási vereség miatt lemondott John Major után csak a negyedik pártelnök, a két éve megválasztott David Cameron esélyes az újbóli győzelemre. A 42 éves politikus nemrég fel is szólította a Munkáspártot, hogy döntse el végre, támogatja vagy meneszti Brownt. Majd nyomban hozzá is tette: egy újabb kormányfőcsere esetén aligha húzható tovább az előrehozott választás kiírása.

TÁLAS ANDREA