szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Az iráni fenyegetés ellensúlyozására szolgáló rakétapajzzsal kapcsolatban Obama elnök által csütörtökön előterjesztett új terv fejtetőre állítja Ronald Reagan csillagháborús elképzelését. Ahelyett, hogy az Egyesült Államok kontinentális térségének védelmére koncentrálna, Európa és a Közép-Kelet védelmére összpontosít – mutatott rá a The New York Timesban publikált elemzésében a David E. Sanger és William J. Broad szerzőpáros.

Az új koncepció igen messze áll az áthatolhatatlan pajzsról alkotott elképzeléstől, amelyet 1983-ban Reagan elnök lángoló szavakkal mutatott be, és amely diplomáciai diadalt hozott, miközben maga a terv technikai fiaskónak bizonyult. A rakétavédelem azóta is sokkal inkább a nemzetközi politikáról szól, mint egy új katonai technológiáról.

A hidegháború utolsó éveiben hozzájárult ahhoz, hogy a szovjeteket olyan egyezmények felé terelje, amelyek erőteljesen csökkentették a nukleáris fegyverek számát. George W. Bush éveiben a rakétapajzs témája a NATO kiterjesztéséről szólt, valamint azon a címen, hogy rakétaelhárító támaszpontokat kell építeni egy esetleges észak-koreai támadás elleni védelemre, közvetett figyelmeztetésül szolgált Kínának: csendes-óceáni hatalmát nem terjesztheti ki tovább ellensúly nélkül.

Most, az Obama-korszakban a stratégiai vízió a csillagokból leszállt a tenger felszínére. Az elnök e technológia egy csökkentett méretű, először hajókra telepítendő változatát új küldetéssel ruházta fel. Ennek célja meggyőzni Izraelt és az arab világot arról, hogy Washington haladéktalanul fellép Irán befolyásának ellensúlyozására azzal egy időben, hogy 30 éve először közvetlen tárgyalásokat kezd Teheránnal.

Obama elnök számára ez a lépés meglehetősen kockázatos. Alig néhány óra telt el bejelentése után, máris röpködtek a vádak, hogy az első nagyobb szembenálláskor meghátrált az oroszok előtt, akik ellenezték az arra irányuló Bush-tervet, hogy rakétapajzsot létesítsenek Lengyelország és Csehország területén. A választási kampány idején a rakétapajzs kényes terep volt Obama számára. Liberális bázisa már a szóra is allergikus volt. Obama, aki demonstrálni akarta, hogy nem engedékeny védelmi kérdésekben, azt hangsúlyozta, hogy azokat a technológiákat pártolja, „amelyek már kipróbáltak, és gazdaságosak”.

Elnökségének kilencedik hónapjában Obama kezdi kifejteni, mire gondol. Nem adja fel a Bush-években amerikai földön megépített két rakétaelhárító bázist, amelyek közül az egyik Alaszkában, a másik Kaliforniában van. Munkatársai azonban – élükön kormányának hidegháborús veteránjával, Robert M. Gates védelmi miniszterrel – azzal érveltek, hogy Irán és Észak-Korea számára sokkal hosszabb időbe telik az interkontinentális rakéták kifejlesztése, mint azt sokan aggódva feltételezték. Érvelésük szerint jelenleg a közvetlenebb fenyegetést Irán rövid és közepes hatótávolságú rakétái testesítik meg.

Ezek közül az első a Shahab III, amely képes elérni Izraelt és Európa bizonyos részeit, és amelyről amerikai, izraeli és európai felderítő ügynökségek azt gyanítják, hogy Irán atomtöltettel kívánná felszerelni. Irán cáfolja ezt, de azzal, hogy nem hajlandó válaszolni a nemzetközi ellenőrök ezzel kapcsolatos kérdéseire, megerősítette a Fehér Ház abbeli meggyőződését, hogy ezt a fenyegetést ellensúlyozni kell. Csütörtökön a Fehér Ház munkatársai azt hangsúlyozták, hogy erre a leggyorsabb és legbiztosabb mód Bush terveinek elvetése, mivel azok értelmében az elhárító rakéták túl messze lennének Irántól a rövid- és középtávú rakéták elhárításához; ehelyett az elhárító rakétákat kell közelebb vinni Teheránhoz.

Obama bírálói – köztük John McCain, a tavaly vereséget szenvedett republikánus elnökjelölt viszont azzal érvelnek, hogy Irán ugyan a rakétavédelem egyik fő célpontja, de nem az egyedüli, és a Bush-terv elvetésével az elnök Amerika szövetségeseinek helyzetét ássa alá. McCain többek között azzal érvel, hogy a kelet-európai országok egyre inkább tartanak a kiújuló orosz kalandortervektől.

Obama elnök azonban bízik abban, hogy idővel ki tudja engesztelni ezeket az európaiakat, másfelől pedig nőni fog a hitele a Közel-Keleten, ahol azzal érvelhet, hogy az amerikai rakétapajzs egyaránt védelmet nyújt majd Izraelnek és az arab országoknak, nevezetesen Egyiptomnak és Szaúdi Arábiának. Vannak arra utaló jelek, hogy mindkét ország saját nukleáris kapacitás megteremtésében  érdekelt – különösen ha feltételezi, hogy Washington nem lép fel Iránnal szemben.

Mások azzal is vádolhatják az elnököt, hogy az Egyesült Államok egyes részei a keleti partvidéken védtelenek maradnak, ha Irán nagyobb előrelépést ér el a nagy hatótávolságú rakéták technológiájában. Februárban Irán mesterséges holdat lőtt fel, amely ismételten elhaladt az Egyesült Államok fölött. A Bush-kormány e fenyegetésre hivatkozva akart újabb elfogó rakétákat telepíteni Lengyelországba. Az Obama-adminisztráció viszont azt hangsúlyozza, hogy Iránnak nincsenek hosszú távú rakétái, és Teherán ezen a téren lassabban halad, mint várták.

A Bush-terv hitelességét aláásta, hogy az elfogó rakéták többször is kudarcot vallottak a szimulációk során. A kérdés most az, vajon az Obama-terv műszakilag megalapozottabb-e, mint az elődje. Obama számára így a kihívás ma ugyanaz, mint Reagan számára a csillagháborús tervvel volt: meggyőzni a világot arról, hogy rakétavédelmi elképzelése működik – legalább annyira működik, hogy politikai fegyverként hatásos legyen.

Eközben a hét végén hozták nyilvánosságra Washingtonban a WorldPublicOpinion.org legújabb, telefonos felmérését, amelynek adatai szerint az irániak többsége rendezné a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

A csaknem ezer ember megkérdezésén alapuló – augusztus végén és szeptember elején készült – közvélemény-kutatás szerint minden tíz iráni közül hat (63 százalék) támogatja a diplomácia kapcsolatok teljes helyreállítását, amelyek az 1979-es iszlám forradalom nyomán szakadtak meg, s hasonló arányban pártolják a közvetlen tárgyalásokat a két ország között.

A megkérdezettek 81 százaléka legitim államfőnek ismeri el Mahmúd Ahmadinezsádot, annak ellenére, hogy a június 12-én tartott elnökválasztás eredményeit megkérdőjelezi az ellenzék. Tízből kilenc válaszadó elégettnek mondta magát az iráni kormányzattal, s ezen belül 41 százalék nagyon elégedettnek.

Ugyanakkor a felmérés szerint az irániak alig 16 százaléka van bizalommal Barack Obama amerikai elnök iránt, s a megkérdezettek 77 százaléka kifejezetten kedvezőtlenül ítéli meg a washingtoni kormányzatot. Ugyanakkor ez az irániak nézeteinek egyfajta enyhülését is jelenti, ugyanis Obama bizalmi indexe körükben háromszor akkora, mint George W. Bushé volt a 2008-ban készült WPO-felmérésben (hat százalék). Akkor 85 százalék vélekedett kedvezőtlenül a washingtoni kormányzat politikájáról.

Mindössze az irániak 25 százaléka vélekedett úgy, hogy Obama tiszteli az iszlámot, s 59 százalék adott olyan választ, hogy az amerikai elnök nem tartja tiszteletben ezt a vallást. A megkérdezettek háromnegyede vélte azt, hogy az Egyesült Államok megpróbálja ráerőltetni az amerikai kultúrát a muszlim világra, s tízből nyolcan állították, hogy Washington az iszlám világ megosztására törekszik.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!