Húsz évvel a kommunizmus összeomlása után a térségben még ma is kísért annak sötét öröksége; nem zárult le a titkosszolgálati iratok ügye. Megválaszolatlan az a kérdés, hogy az akták nyilvánosságra hozatala vajon begyógyítja a régi sebeket, vagy újakat teremt.

A régió legtöbb országában törvényt alkottak arról, hogy a több millió oldalnyi aktáknak legalább egy részét nyilvánosságra hozzák, feltárva, miként vesztegették meg vagy kényszerítették a besúgók tömegeit, hogy barátaik, kollégáik és szomszédaik után szaglásszanak – állapította meg az AP összeállítása, amelyet a két vezető amerikai újság átvett.

Magyarországon – ahol még mindig nincs törvényi rendelkezés az akták teljes feltárásáról – a nemzetbiztonsági szolgálatok a dossziék 27 százalékát elzártan tartják, mivel azok továbbra is szigorúan titkosnak minősülnek – mondta Kenedi János kutató. „Nincs még egy olyan állam az egykori szovjet tömbben, ahol annyira hiányos volna az iratokra vonatkozó szabályozás, mint Magyarországon” – mutatott rá.

Az összeállítás szerint Németországban olyan kezdeményezés történt, hogy összerakjanak több millió iratot, amelyet a berlini fal 1989 novemberi leomlásakor ledaráltak; Csehországban és Lengyelországban pedig elkeseredett vita folyik arról, hogy az akták közül mennyit tegyenek hozzáférhetővé.

A cikk szerzői kiemelték, hogy Romániában továbbra is több tízezer akta titkos. Cornel Nistorescu neves politikai elemző szerint a kulcsfigurákkal kapcsolatos iratok soha nem lesznek hozzáférhetők, „ezt nem lehet végrehajtani, mivel még mindig ők irányítják az államot, ott vannak a politikai pártokban, a nem kormányzati szervezetekben, a sajtóban, az üzleti életben”. Szerinte a román társadalom fertőzött, „a legutóbbi tíz kormányban nem lehetett találni három olyan embert, aki ne lett volna sáros”.