Peking mind nagyobb erőforrásokat fordít az északi-sarki kutatásokra, bár a tisztviselők óvatos politikai megközelítésre intenek, hogy ne riasszák meg a térség államait - írja tanulmányában Linda Jakobson, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) kutatója. "Kína tudja, hogy méretei és nagyhatalmi státusba emelkedése félelmeket keltenek, ugyanakkor igyekszik magát olyan helyzetbe hozni, hogy ne zárhassák el az Északi-sarkvidéktől" - olvasható a tanulmányban.

A kínai gazdaság exportfüggő szerkezete miatt az Európába és Észak-Amerikába vezető rövidebb utaknak nagy jelentőségűk lehet - írja a szerző, olyan becsléseket idézve, amelyek szerint a bruttó hazai termék közel fele kapcsolódik a hajózáshoz. A Szibériát északról megkerülő tengeri útvonal mintegy 6400 kilométerrel lenne rövidebb Hamburgból Sanghajba, mint a Szuezi-csatornán keresztül. A rövidebb út csökkenthetné Kína számára annak árát - és kockázatát is, hogy Afrika és Amerika atlanti partjairól szállítson nyersolajat és más árucikkeket.

Az Európa és Ázsia közötti áruszállítás jelenleg alapvetően a Szuezi-csatornán keresztül zajlik. Az eddigi tanulmányok szerint az Arktisz északnyugati átjárójának megnyílása, ahol az általános felmelegedés miatt nyaranta teljes olvadás következhet be 2050-2060-ra, 40 százalékkal csökkenthetné a két földrész közötti távolságot. Pekingnek bizonyos hátrányt jelent a térség jövőjéről szóló tárgyalásokon, hogy nincs északi-sarkköri kikötője. Mindössze öt parti államot - Oroszországot, Kanadát, Dániát, Norvégiát és az Egyesült Államokat - leszámítva a világ többi része nagyjából hasonló helyzetben van, és verseng a befolyásért egy majdan létfontosságúvá váló térségben. "A sarkköri nemzeteknek meg kell érteniük, hogy az Arktisz ügyei nem csupán regionális ügyek, hanem nemzetköziek is" - idézi a tanulmány Kuo Pej-csinget, a kínai Óceán Egyetem tanársegédjét.

Az Arktisz jegének olvadása máris feszültségeket okoz az öt határos tengerparti ország között, főként a tenger mélyén rejlő ásványkincsek fölötti rendelkezés tekintetében. A pekingi diplomáciának, amely erős hangsúlyt helyez a nemzeti szuverenitásra és a más országok belügyeibe való "be nem avatkozásra", nehéz megkérdőjeleznie az északi-sarkköri országok területi igényeit. Kínának nincs szuverenitása az Északi-sarkkör vizei és tenger alatti kincsei fölött. Így ha nem igyekszik politikai és szakmai téren, kimaradhat abból, hogy döntő hatalom legyen a térség igazgatásában - idéz szakértőket a dokumentum.

Kínának hagyományosan jelentős sarkkutató kapacitásai, létesítményei vannak, amelyeket egy sor egyetemi program és a nemzetközi együttműködésre irányuló koncentrált erőfeszítések egészítenek ki. Kínáé a világ legnagyobb nem nukleáris jégtörőhajója, és 2013-ra készül el egy kisebb jégtörő - utal rá Jakobson. Ugyanakkor Peking azt hangoztatja, hogy olyan témákra összpontosít, mint a környezet és a klímaváltozás. A kutatók és a tisztviselők csak most kezdték felmérni az utóbbi években napirendre került jégmentes hajózás politikai és kereskedelmi velejáróit.

Vannak kockázatai is az északi sarki jég olvadásának. A kínai hajózási cégek "ádáz versenyre" számíthatnak, délebbre lévő kikötőik megszenvedhetik a változást, és a jelenlegi nemzetközi törvények nem kedveznek az északi-jeges-tengeri hajózással kapcsolatos kínai érdekeknek - hangzik a tanulmány, egy kínai szakértői csoport megállapításait idézve. Még ha a szóban forgó tengeri út valóban megnyílik is, gyakorlati megoldásként kizárhatják olyan akadályok, mint a magas biztosítási díjak, az úszó jéghegyek veszélye, a sekély átjárószakaszok vagy az, hogy milyen magas díjakat számítana fel Oroszország a területi vizein való áthaladásért.