"A párt új elnökségében mégsem a fiatalok dominálnak, nem is dominálhatnának. Mégpedig azért, mert a fiatalok hiányoznak a pártból. A sokat emlegetett fiatal MKP-sokkal nem lehetne megtölteni egy elnökséget. Még ha szakemberek akadnának is köztük, számban nincsenek annyian, hogy kiadnának egy olyan csapatot, amelyik elviszi a pártot a hátán. Berényi a fiatalokba kapaszkodik, más esélye nincs" - mutat rá Veres István, a kommentár szerzője. Úgy véli, a választási eredmény következtében "az MKP ugyanis megijedt, ez az ijedtség pedig jogos". 

Szerinte ha ugyanis a párt akárcsak 5,01 százalékkal bejut a parlamentbe, az a Csáky–Duray vonal túlélését jelentette volna. Az elvesztett százalékokat pedig ráfogták volna a "főgörényre" (Duray Miklós nevezte így Bugár Bélát, a Híd elnökét), aki az ujja köré csavarta a szegény szlovákiai magyarságot. Az MKP-nak a parlamentbe jutáshoz az is elég lett volna, ha a kisujját sem mozdítja. Csákyéknak viszont sikerült a választók egy részét átüldözni a Hídhoz. Vagyis a több mint 10 százaléknyi magyarság nagy része még mindig az MKP-ban bízik. Berényinek ebből a szempontból könnyű dolga lesz, elég, ha nem csinálja azt, amit az előző vezetés, melynek ő is tagja volt, viszont az irányvonalat nyilván nem ő határozta meg.

"A Híd viszont kormánypárt lett. Az emberek nap mint nap értesülni fognak arról, mit csinál értük a kormányban a Híd, ez pedig mindenféle fizetett reklámnál többet ér. Vagyis az MKP-nak négy év múlva abban az esetben van esélye átlépni a parlamenti küszöböt, ha választótáborát is meg tudja fiatalítani, ehhez viszont aligha lesz elég néhány új arc az elnökségben. Ráadásul egy év múlva ismét tisztújítás vár a pártra, és kérdés, akkor kik kapnak bizalmat. Az MKP nehéz helyzetben van. A nehéz helyzetekben viszont az a jó, hogy kihozzák az emberekből a maximumot. Vajon a pártokból is?" - zárja eszmefuttatását Veres.