Michael Frank, a liberális újság tudósítója szerint a levél "a tehetetlenség dokumentuma", amely arról tanúskodik, hogy a bizottság nem tud mit kezdeni az emberi és az alapvető jogokról megfogalmazott elveivel. A levelet Neelie Kroes, a digitális ügyekért felelős biztos írta, nem pedig Viviane Reding, aki az alapvető jogok dolgában illetékes. "A levélben az EU nem követeli a médiatörvény azon cikkeinek megváltoztatását, amelyek a sajtószabadság korlátozását jelentik. A média jogi szabályozása ugyanis nem Brüsszel, hanem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Nyilvánvalóan az Európai Néppárttal egyeztetve - amelyhez Orbán pártja, a Fidesz is tartozik -, a bizottság azt sem vizsgálta, milyen következményeik lehetnek az új magyar törvényeknek az alapvető jogokra" - írta Frank.

A cikk szerint a levél túlnyomórészt formalitásokra szorítkozik: (a törvény) sérti a származási ország elvét; a kiegyensúlyozottság kötelezettsége homályos; a bejegyeztetési kötelezettség aránytalanul merev. A hírek és kommentárok ellenőrzésére a levél nem tér ki. Az új médiafelügyeleti hatóság politikai túlsúlyát mint demokratikus értelemben megkérdőjelezhető körülményt csak óvatosan érinti a levél, s változtatásokat sem kér Budapesttől.

Nem szól a levél arról, hogy a médiahatóság és az alája rendelt médiatanács a jövőben saját hatáskörben dönti el, ki vét az új szabályok ellen, és szabadon határozhat a büntetés mértékéről - jegyezte meg a német tudósító. A levél csak halványan utal arra, hogy a fenti testületekbe nem - mint parlamenti viszonyok esetén szokásos - társadalmi erők delegálnak tagokat, hanem kizárólag a parlamenti többség, azaz Orbán kormánypártja, a Fidesz. Ráadásul a miniszterelnök sajátkezűleg nevezi ki a hatóság és a tanács elnökeit, mégpedig egy parlamenti ciklusnál jóval hosszabb időre.

Nem kifogásolja a brüsszeli levél az információforrások védelmének felszámolását, holott ez a védelem képezi a szabad tudósítások egyik pillérét. Kroes mindazonáltal szóvá teszi, hogy az összes médiumra kötelező kiegyensúlyozottság előírása homályos, így azt a Fidesz által ellenőrzött testületek szabadon értelmezhetik. Ezáltal pedig a kormány közvetlenül befolyásolhatja a tartalmakat.

Nem tér ki a levél arra a törvényre sem, amely lehetővé teszi állami cégek alkalmazottainak indoklás nélküli elbocsátását, miáltal a közszolgálati médiumok összes dolgozójának egzisztenciáját kiszolgáltatja az önkénynek. A kifogásolt pontokban is akadnak csapdák. Az EU-ban hatályos származási hely elve kimondja: azok a médiumok, amelyek egy EU-államból egy másikba sugároznak műsort, csak a hazai törvények hatálya alá esnek, és ezért nem zárhatók ki más EU-országok piacáról. Budapest ezzel szemben így érvel: az új médiatörvényben lévő korlátozások csupán a pornográfia, antiszemitizmus, rasszizmus, náci propaganda kiszűrését szolgálják.

"Nem kell Orbánhoz hasonló tehetséges populistának lenni ahhoz, hogy azt sugalljuk a magyaroknak: az EU megpróbálja rákényszeríteni Magyarországot arra, hogy mindezt a mocskot, ha az interneten át érkezik külföldről, belföldön is engedélyezze - írja a német újság tudósítója. - Ráadásul külföldi elektronikus médiumok olyasmit is megtehetnek, ami magyar tartalomszolgáltatóknak nem engedélyezett. Az efféle állítások olajat öntenek a magyar lelkek nacionalista lelkesedésének lángjaira, aminek Orbán és a Fidesz az elsöprő választási győzelmet köszönhette."

A Süddeutsche Zeitung tudósítója végül megállapítja: "Orbán kormánya a végén, legalábbis saját honfitársai előtt, Európa igazi erkölcsi intézményeként prezentálhatná magát. Különösen azért, mert a brüsszeli kifogások eddig meg sem említették a mindent átfogó demokratikus alapelvet: azt, hogy a médiumoknak kell (a parlament és a civiltársadalom mellett) a hatalmat ellenőrizni, nem pedig a hatalomnak a médiát, ahogyan ez a jövőben Magyarországon történni fog."