Az újság kiküldött tudósítói kiderítették: a lázadás kitörése előtt mintegy 500 fehérorosz katonai tanácsadó dolgozott Líbiában, de többségüket evakuálták. Az ottani fehérorosz nagykövetségen elmondták: nem tudják, hány fehérorosz állampolgár maradt Líbiában, de lehetnek közöttük katonai szakértők is. Hangsúlyozták azonban: ha vannak ilyenek, azok csakis egyéni szerződés alapján dolgozhatnak a dzsamáhiríjában.

A tudósítók találtak is egy fehérorosz katonát, aki annyit mondott, hogy több mint egy éve tevékenykedik Líbiában. Ennek semmi köze a minszki hivatalos szervekhez, egyénileg keresték meg és szerződtek vele, s havonta közel 3000 dollárt kap. Az illető szerint hozzá hasonló módon több száz fehérorosz katonai szakértő dolgozik jelenleg Líbiában. Nem vesznek közvetlenül részt a harci cselekményekben, de folyamatosan a harci állásokban vannak.

A lap jól tájékozott minszki forrásokból megtudta, hogy ott afféle sajátságos munkaerőpiac működik katonák számára, akik készek szaktudásukat külföldön – például Líbiában, Elefántcsontparton, vagy Venezuelában – kamatoztatni.

Szerződéseik zömmel más munkára szólnak, de lényegében katonai szolgálatot teljesítenek. A forrás szerint különösen nagy a kereslet a légvédelmi, haditengerészeti és repülőgép-szerelői képzettséggel rendelkezők iránt.

"Igen valószínű, hogy éppen a fehérorosz szakemberek tudták megtartani a líbiai hadsereget a megfelelő fegyelemben, és ők tanácsolták a parancsnokságnak a mozgékony taktikára való átállást a felkelők elleni harcban és a NATO támadásaival szembeni ellenállásban. És a fehérorosz partizánok Líbiában egyelőre győzelemre állnak" – írta a Komszomolszkaja Pravda.