A konzervatív német napilap szemleírója a cikk bevezetőjében a vita gyökereivel kapcsolatban az aacheni nemzetközi Károly-díj eddigi két magyar kitüntetettjére, a díjat 1990-ben elnyert volt külügyminiszterre és későbbi miniszterelnökre, Horn Gyulára és a 2001-ben kitüntetett Konrád György íróra emlékeztetett, ismertetve mindkettejük életútját.

Az elmúlt húsz évben valamennyi demokratikusan választott magyar miniszterelnök szinte törvényszerűen szembetalálta magát az értelmiségi bírálókkal – írta. Antall József miniszterelnök utóbbiak számára a történelem foglya, nacionalista és a gazdaságtól távol álló volt, Boros Péter szerintük túl egyszerűen gondolkodott, Horn Gyulát túlságosan terhelte a múlt, és kételkedett a privatizációban, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején túl hűtlenné vált a liberalizmushoz, Medgyessy túlságosan „Stasi-közeli” volt, Gyurcsány pedig túl korrupt, aki „hazugságbeszédével” önmagát leplezte le. Az úgynevezett szakértői kormány élén állt Bajnait talán megkímélték az éles bírálatoktól – emlékeztetett Georg Paul Hefty.

A cikkíró szerint ma a leginkább több nyelvet beszélő „szakértelmiség” és az idegen nyelvek ismeretében gyakran szegény „szakpolitikusok” – az országon belüli befolyásért, valamint a nyugati közvélemény befolyásolásáért zajló – retorikai vitája mögött a bal- és jobboldali politikusok és párttagok közötti állandó hatalmi harc húzódik meg. A vita hangneme élesebb, mint Németországban, és inkább annak a hangnemnek felel meg, amely a történelemkönyvek szerint a weimari köztársaságot jellemezte. Az a német szokás, hogy a pártok közötti éles összetűzések után közösen egy sört fogyasszanak el, Magyarországon még nem terjedt el – tette hozzá a cikkíró.

A továbbiakban Hefty beszámolt a magyar pártpolitikai palettán az elmúlt két évtizedben végment változásokról, Orbán Viktor és a Fidesz megerősödéséről, összehasonlítva e fejleményeket a németországi pártpolitikai változásokkal. A Fidesz – mint emlékeztetett – jobboldali néppárttá vált, és alapjában véve máig is az maradt.

Orbán – mint Hefty írta – miniszterelnökként meg akarja reformálni Magyarországot, és meg akarja szüntetni a bajokat. De ezt akarta az egykori szocialista győztes, Gyurcsány is – fogalmazott a szerző, felidézve a balatonőszödi beszédet és hozzátéve: Orbán hagyta, hogy azt hívei "hazugságbeszédnek" bélyegezzék meg, ezzel pedig az akkori miniszterelnököt mind belföldön, mind külföldön megvetésnek szolgáltatta ki. Azonban – Hefty szerint – „sem azt nem gondolta meg, hogy ezáltal Magyarország elveszítheti 1989-ben nagy vesződséggel kivívott tekintélyét, sem azt, hogy ezáltal minden magyar miniszterelnök hivatali tekintélyének kárt okozhat.”

A cikkíró szerint most, amikor saját miniszterelnöki tevékenységét, valamint saját reformpolitikai szándékait mind Magyarországon, mind a külföldi médiában „hasonló módon kétségbe vonják”, Orbánnak tudnia kellene, hogy „a politikában nemcsak a rosszakarat bosszulja meg magát, hanem érvényes az az alapelv is, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – hangoztatta Georg Paul Hefty.