Richard Jones a Neue Zürcher Zeitung honlapján közölt interjúban aláhúzta, hogy nincs jogi alapja az EU-tagállamok eltérő kezelésének. Az új tagállamok csatlakozásáról 2004-ben kötött megállapodásban rögzített különleges rendelkezések legfeljebb 2011 április 30-ig lehettek érvényesek. "Ezt követően Svájc csak az eredeti védzáradékot alkalmazhatja, amely minden EU-tagállamra érvényes" - mondta a nagykövet. Jones megérti, hogy a svájciakat nyugtalanítja a bevándorlók nagy aránya. Ugyanakkor azonban a személyek szabad áramlása a belső piac négy vívmányának egyike. (A másik három szabadság az áruk, szolgáltatások és tőke szabad forgalma.) "A Svájcban élő uniós polgárok száma megfelel a svájci munkapiac igényének, és ezek a polgárok hozzájárultak Svájc gazdasági jóllétéhez" - szögezte le a nagykövet.

Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter egy lengyel lapnak elmondta, hogy "mélyen csalódott" és "diszkriminatív és törvénytelen döntésről" beszélt.

A svájci SonntagsBlick bulvárlap azonban ezzel ellentétes véleményt ismertet. A svájci bevándorlási hivatal egykori igazgatóhelyettesét idézi. Dieter Grossen a lap szerint a szabad költözésről az EU-val kötött minden megállapodásnál főtárgyalóként volt jelen. Mint elmondta, nem Svájc, hanem az EU követelte, hogy a védzáradékot és a kontingenseket külön alkalmazzák a kelet- és közép-európaiakra. "Nem akarták összekeverni a régi és új tagokat, mert akkor Svájc a bevándorlást az egész EU-ra nézve korlátozhatta volna" - idézi fel az uniós érveket Grossen.