A nemzetközi kutatócsoport eredményeit a Nature Climate Change című magazin legújabb számában tette közzé. A projektben német, finn, skót és svájci tudósok vettek részt a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem tudósainak irányításával.

A csoport a lappföldi tavakból kiemelt, úgynevezett szubfosszilis, a víz által konzervált fenyőfák évgyűrűinek tömörségét vizsgálta, arra keresve egyebek közt a választ, hogy melegebb volt-e az éghajlat például a római időkben és a középkorban, mint napjainkban - olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.

Az évgyűrűk alapján egészen Kr. e. 138-ig rekonstruálták az időjárást: az adatok a fokozatosan hűlő éghajlatról tanúskodnak. A számítások szerint évezredenként 0,3 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet: egyrészt a Nap megváltozott helyzetének, másrészt a Föld és a központi csillag közötti távolság növekedésének köszönhetően."Adataink szerint korábban alábecsülték a római kori és a középkori hőmérsékletet" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jan Esper, a Johannes Gutenberg Egyetem professzora.

Hozzátette, hogy az évezredenként 0,3 Celsius-fokos csökkenés nem tűnhet túl jelentősnek, ám egészen más a helyzet, ha figyelembe veszik a globális felmelegedés miatt jelenlegi tapasztalható nem egészen 1 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedést.

"Eredményeink azt sugallják, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) hosszú távú klímarekonstrukciójában a jelek szerint alábecsülte az elmúlt néhány évezred során tapasztalható lehűlési tendenciát" - mutatott rá a professzor.