Szergej Karakajev vezérezredes a haderőnem létrehozásának 53. évfordulója alkalmából tartott sajtótájékoztatóján - az orosz hadászati rakétaerők fejlesztésének számos más vonatkozása mellett - elmondta, hogy az új, folyékony hajtóanyagú rakéta prototípusával már több tesztet is végrehajtottak, egyebek között idei utolsó, október 24-i rakétakísérleteik alkalmával, amelyek indítási pontja a Kapusztyin Jar-i rakétakísérleti bázis volt.

Tájékoztatóján a haderőparancsnok azt állította, hogy a már rendelkezésre álló technológiai lehetőségekkel élve, minimális költséggel és viszonylag gyorsan, 2018-2020-ra hadrendbe állítható lesz az új rakétarendszer. Annak típusát azonban az orosz állami hírügynökség jelentése szerint egyszer sem nevezte meg.

Karakajev azt hangoztatta, hogy miután az Egyesült Államok 2002-ben felmondta a rakétavédelmi rakétarendszerek korlátozását szolgáló, 1972-es szovjet-amerikai ABM-szerződést, és évről évre bővülő globális rakétavédelmi rendszerének európai elemei moszkvai nézet szerint egyértelműen Oroszország ellen irányulnak, elkerülhetetlenné vált, hogy Moszkva megtalálja a lehetséges válaszlépéseket.

Ennek egyik útja - mondta - olyan, új rakétarendszerek létrehozása, amelyek képesek megbízhatóan leküzdeni a belátható jövőben kiépülő rakétavédelmi rendszereket, megakadályozva ezzel az orosz hadászati rakétaerők leértékelődését és a hadászati egyensúly felborulását.

Szavai szerint erre irányulnak a Topol-M és a Jarsz rakétarendszereken végzett jelenlegi fejlesztéseik is. Ha azonban az Egyesült Államok csapásmérő rakétavédelmi eszközöket telepítene a világűrbe, "a szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéták képességei már valószínűleg nem lesznek elegendők" - mondta, azt állítva, hogy az Egyesült Államokban nagy erőkkel folynak az ilyen irányú kutatások.