Az 1961. június 23-án elfogadott Antarktisz-egyezményt aláíró országok az Antarktiszt olyan védett területnek nyilvánították, amelyen szabad tudományos kutatás folyhat, és tiltott mindenfajta katonai tevékenység. Az ötödik kontinensen mintegy harminc állam tart fenn állandó kutatóintézetet, amelyek összlétszáma a nyári időszakban négyezer, télen ezer körül mozog. Az állandó kutatóállomások mellett időszakosan működő táborok is segítik az antarktiszi tudományos munkát.

Oroszország napjainkban nyolc állomással képviselteti magát a földrészen, ezek egyike az 1957-ben a Szovjetunió által alapított Vosztok. Az ott dolgozó szakemberek évtizedek óta mélyfúrásokat végeznek a négy kilométer vastag jégben, egyre közelebb jutva az állomás alatti mélységekben meghúzódó antarktiszi tó vizéhez. A kutatás igen fontos az asztrobiológia, az űrkutatás, valamint a biológiai őstörténet tudománya, a paleontológia számára, mivel a Vosztok-tó a ma ismert felszíni mikroorganizmusoknál nagy valószínűséggel jóval kezdetlegesebb, ősi mikrobáknak ad otthont.

A tengerszint fölött 3500 méteren található kutatóállomáson 1983. július 21-én mínusz 89,2 Celsius-fokot mértek, sem azelőtt, sem azóta nem tapasztaltak ilyen értéket a Földön. Ez minden idők legalacsonyabb hőmérséklete, amely megdöntötte az addig világrekordnak számító, 1960. augusztus 24-én szintén a Vosztokon mért mínusz 88,3 Celsius-fokot.

A hőmérsékleti adatok nemzetközi nyilvántartása 1912-ben indult, így nem kizárt, hogy a vosztoki hidegrekordnál mérhettek volna már korábban alacsonyabb értéket, ha rendelkezésre állt volna a megfelelő mérőberendezés. A meteorológusok szerint az ilyen kirívó értékhez tiszta égbolt, szélcsend és naphiány szükséges, mindehhez pedig Kelet-Antarktisz fennsíkja, Szibéria keleti része és Grönland központja kínálja a megfelelő feltételeket.

Kínai tudósok 2005-ben az Antarktisz keleti részén fekvő Dome Argus-hegyen állítottak fel meteorológiai állomást abban a reményben, hogy a Vosztoknál néhány száz méterrel magasabban új hidegrekordot "csípnek meg". A hőmérőjük mutatója azonban "csak" mínusz 82,5 Celsius-fokig kúszott le.

A Föld más kontinensei közül az állandóan lakott területek hidegrekordját a szibériai Ingyigirka folyó partján fekvő, 800 lakosú Ojmjakon tartja, ahol 1933. február 6-án mínusz 71,2 Celsius-fokot mértek. Ez a település büszkélkedhet a Föld egy pontján mért legnagyobb abszolút hőmérsékleti ingadozás rekordjával is, 109,2 Celsius-fokkal.