"Soha nem csörög a mobilom, általában csak SMS-t és e-mailt kapok. Először azt hittem, téves hívás" – mondta az AFP francia hírügynökségnek Michael Levitt, aki Warshellel és Martin Karplusszal veheti át a kémiai Nobel-díjat, amelyet az indoklás szerint azért kapnak, mert a kvantumkémiai számításokat a klasszikus kémiai számításokkal kombinálva fejlesztettek ki a komplex kémiai rendszerek leírására alkalmas modelleket.

A 66 éves tudós az egész családját magával akarja vinni Stockholmba a decemberi díjátadóra, beleértve 98 éves édesanyját – akinek elállt a szava a hír hallatán – és kétéves unokáját is. Viccelődve megjegyezte, hogy a Nobel-díj egyetlen azonnali változást hoz az életébe: meg kell tanulnia táncolni, a díjátadót követő banketten ugyanis táncolni is kell. "Jelenleg ez életem nagy problémája."

Levitt az AP amerikai hírügynökségnek arról is beszélt, hogy 20 évesen, még a PhD megszerzése előtt végzett munkájáért részesül az elismerésben. "Csak jó helyen voltam jó időben, és talán volt néhány jó ötletem" – tette hozzá. Örömét fejezte ki, hogy a díjjal tulajdonképpen a számítógépes biológiai kutatást is elismerték, amely annak ellenére, hogy hatalmas területté vált, bizonyos tekintetben mindig a kísérleti biológia "szegény rokona" volt.

Warshel, aki Los Angelesből telefonon kapcsolódott be a stockholmi bejelentést követő sajtótájékoztatóba, nagyon boldog volt, hogy ezzel a hírrel ébresztették az éjszaka közepén. "Röviden: egy olyan módszert fejlesztettünk ki, amely számítógép segítségével egy fehérje szerkezete alapján lehetővé teszi annak megértését, hogy pontosan hogyan csinálja azt, amit csinál. Lehet gyógyszerfejlesztésre használni vagy – mint az én esetemben – a kíváncsiság kielégítésére" – mondta a munkájukra vonatkozó újságírói kérdésre Warshel.

A Reuters hírügynökségnek elmondta, már 1975 óta meggyőződése volt, hogy számítógépeket kell használni a kémiai reakciók szimulálására, de sokáig nem tudta, megéri-e alkalmazásukat. "Mindig tudtam, hogy ez a helyes irány, de végtelen nehézségeket és akadályokat kellett leküzdeni a kutatásaim során. Soha egyetlen tanulmányomat sem publikálták anélkül, hogy először vissza ne utasították volna" – idézte fel a tudós.

Karplust, aki a 70-es évek elején a Harvardon dolgozott együtt Warshellel, és manapság a Harvard és a Strasbourgi Egyetem között osztja meg idejét, az Egyesült Államokban, cambridge-i otthonában érte a hír. "A hajnali hívások általában nem jelentenek jót, de ez egy szép meglepetés volt" – jegyezte meg az AFP-nek adott rövid interjújában.

Hozzátette, hogy a díj a területen dolgozó valamennyi tudósé, és hozzáfűzte, hogy nagyon boldog, amiért végre elismerték e kutatási terület jelentőségét. A 83 éves tudós elmondta, hamarosan az idegsejtek közötti kommunikációról jelenik meg tanulmánya, és a közelmúltban vágott bele egy projektbe az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokról, ami nagyon fontosnak bizonyulhat.

Arról is beszélt, hogy indiai és kínai útja kapcsán nemrég elkezdett fotózni. "Lehet, hogy a Nobel-díj miatt a fotóim is jobban érdeklik majd az embereket" – jegyezte meg.