Az evolúció biológiájának egyik rejtélye, miért mond le a madarak körülbelül nyolc százaléka a szaporodásról, hogy rokonai fiókáinak felnevelésében segédkezzen - mondta Naomi Langmore, az ANU Biológiai Kutatóintézetének tudósa, aki részt vett a Cambridge-i és a Melbourne-i Egyetem biológusaival közösen végzett kutatásban.

A biológusokat régóta foglalkoztatja, hogy a kooperatív költésnek nevezett stratégia hogyan lehet sikeres az evolúció szempontjából. A csoport felfedezte, a nem szaporodó madarak úgy biztosítják génjeik továbbadását, hogy közeli rokonaik tojásaira és fiókáira vigyáznak - hangoztatta Langmore.

"A költésparaziták, mint például a kakukk, a reprodukció csalói. Tojásaikat más madarak fészkébe rejtik, a költés és a fiókák gondozásának terheit a fészekgazdára hárítják. Ez akár az egész fészekaljnyi saját utód elvesztésébe kerülhet a gazdamadárnak" - olvasható a tudósoknak a Science tudományos lapban megjelent tanulmányában.

A fészkek gyakrabban menekülnek meg az élősködőktől, ha a nevelőszülők nagyobb csoportokba verődnek, mint ha párban próbálnák védeni a fészküket. Langmore elmondta, hogy a kooperatív költés és a költésparazitizmus földrajzi eloszlása szorosan összefügg egymással, és két nagy területen összpontosul: az ausztrálázsiai régióban és Fekete-Afrikában.

"Ebben a két régióban a költésparaziták fenyegette madárfajok sokkal gyakrabban állnak össze kollektívan költő csoportokba, mint a nem veszélyeztetett fészkű fajok. Ez arra utal, hogy a költésparaziták nyomásának hatására fognak össze a fészekgazdák, hogy jobban megvédhessék otthonaikat és utódaikat" - következtetett a kutató.