Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt az Európai Parlament (EP) jelenlegi legnagyobb pártcsoportja, a kereszténydemokrata-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt, Martion Schulz mostani EP-elnököt pedig a második legnagyobb frakció, a szocialisták jelölték az európai uniós végrehajtó testület elnöki posztjára. A bizottsági elnököt a május végi EP-választást követően nevezik ki az EU-tagországok állam- és kormányfői, és a jelenleg érvényes uniós szerződés előírásai szerint döntésüknél figyelembe kell venniük a választások eredményét.

Mindkét jelölt veteránnak számít az uniós politikai életben. Juncker tavaly a leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfőként köszönt le miniszterelnöki posztjáról, és éveken át vezette az euróövezeti országok pénzügyminiszteri csoportját is. Schulz húsz éve tagja és 2012 elejétől elnöke az EP-nek.

A francia csatornák által közvetített televíziós vitában mindketten az unión belüli együttműködés továbbvitele mellett foglaltak állást, bár mind a ketten hangsúlyozták, hogy ügyelni kell arra: az EU és azon belül a brüsszeli bizottság a szükséges mértéknél jobban ne avatkozzon be lakóinak mindennapi életébe.

Jóllehet Schulz a vitában kijelentette, hogy az uniós vezetők nem jól azonosították a problémát az euróövezeti adósságválság kezdetekor, abban egyetértettek, hogy a gazdasági szigor politikája helyes volt, és azt folytatni kell. Míg Juncker továbbra is az államháztartási konszolidációra helyezte a hangsúlyt, Schulz arról beszélt, hogy a kutatás és oktatás nagyobb mértékű támogatásával kell új munkahelyeket teremteni az unióban.

Egyetértettek abban, hogy az uniónak többet kell tennie a külföldről legálisan érkező munkavállalók segítéséért. Osztották azt a nézetet is, amely szerint a tagországok kormányainak a feladata annak biztosítása, hogy a bevándorlók ne éljenek vissza a társadalombiztosítási rendszer nyújtotta lehetőségekkel.

Az uniós alapszerződés előírja ugyan, hogy az Európai Bizottság elnökének kinevezésekor a tagországok állam- és kormányfői vegyék figyelembe az EP-választás nyomán kialakult politikai erőviszonyokat, de nem teszi kötelezővé számukra, hogy a győztes pártcsoportok jelöltjeit válasszák ki erre a feladatra. Így elvileg elképzelhető az is, hogy nem a mostani vitába bevont két jelölt közül kerül majd ki az uniós végrehajtó szerv következő vezetője.