A New York-i konzervatív napilap beszámolója szerint az amerikaiak tudomást szereztek arról, hogy izraeli repülőgépek titokban behatoltak az iráni légtérbe, majd kijöttek onnan, amit sokan - tévesen - a fordói objektum elleni kommandós akció főpróbájának tekintettek. A Pentagon emiatt egy második repülőgép-hordozót vezényelt a térségbe és készenlétbe helyezte csapásmérő gépeit.

Az izraeli készülődés később - de csak 2013 tavaszára - blöffnek bizonyult, az akciót ugyanis Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel szemben több kormánytag és katonai vezető nem támogatta. A cikk szerint az izraeliek azt követően kezdték el egy készülő rajtaütés látszatát kelteni, hogy az amerikaiak közölték velük: értékelésük szerint Izraelnek nincsenek olyan eszközei, amelyekkel hatékony csapást tudnának mérni a hegy alatt kiépített iráni nukleáris objektumra.

Az előkészület látszatát volt hivatott megerősíteni az is, hogy az izraeliek 15 tonnás bunkerromboló bombákat és helikopterként felszálló, de merev szárnyú gépként repülő, csapatszállításra kiválóan alkalmas V-22-es Osprey típusú gépeket kívántak beszerezni az Egyesült Államoktól. A számukra felajánlott Osprey-ket végül, pénzhiányra hivatkozva, nem vették meg.

Az amerikai kormány abban bízott, hogy mindaddig sikerül visszatartani az izraeli katonai akciót, amíg elmozdulás nem történik az Iránnal a nukleáris programjának korlátozásáról folytatott titkos tárgyalásokon (ezek 2011 végén Ománban, az akkor még szenátor John Kerry bevonásával kezdődtek meg). A katonai csapásra való készülődést pedig az amerikai külpolitika elbitorlására irányuló kísérletként fogták fel.

A két ország vezetése - a kölcsönös bizalmatlanság miatt - egyeztetés helyett a hírszerzés eszközeivel igyekezett kipuhatolni egymás szándékait, eközben a megtévesztés eszközeivel is élve. A Barack Obama és Netanjahu közötti feszültség már a két vezető első, 2009-es fehér házi találkozóján kiéleződött, aminek az volt az előzménye, hogy az izraeli kormányfőt republikánus politikusok úgy tájékoztatták: az amerikai elnök arabbarát.

A bizalmatlanság annak ellenére is fennmaradt, hogy Obama, aki már szenátorként is tárgyalt Netanjahuval, nem sokkal hivatalba lépését követően elrendelte, hogy a Pentagon dolgozzon ki támadási terveket Fordo ellen, és támogatta a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és az izraeli kémszolgálat, a Moszad közötti együttműködés kiszélesítését.

Izraeli részről azonban kifogásolták, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó elég messzire elmenni a fedett művelet terén, például az Irán pénzügyi vagy akár politikai rendszerének összedöntésére irányuló javaslatot mérlegelni. A Moszad több fedett akciót önállóan hajtott végre. Ezek közé tartozott az iráni nukleáris szakemberek megölése.

A titkos akciók veszélyességére 2010-ben rávilágított, hogy az amerikai-izraeli fejlesztésű Stuxnet számítógépes vírus, amelynek célja az iráni urándúsító centrifugák tönkretétele volt, véletlen folytán elkezdett terjedni a világhálón. Az izraeliek további kibertámadásokat akartak végrehajtani iráni intézmények ellen, ám a vírus kitörése óvatosságra intette Obamát , aki attól tartott, hogy ez iráni megtorló lépéseket vált ki, vagy ellenőrizhetetlen elterjedése károkat okozhat a világgazdaságnak.

Netanjahut az sem győzte meg, hogy Obama 2012 márciusában nyíltan kijelentette, nem blöfföl és kész akár katonai fellépéssel is megakadályozni Irán atomfegyverhez jutását. Az amerikai kormány nemtetszését pedig az váltotta ki, hogy felfogása szerint az izraeli kormányfő az elnök kihívóját, Mitt Romneyt támogatta.

Az amerikai-iráni titkos tárgyalások első fordulója 2012 júniusában kudarccal végződött. Obama és Netanjahu ezt követően 2012 szeptemberében beszélt egymással. A tárgyalás arról győzte meg az elnököt, hogy Izrael nem indít csapásokat az amerikai elnökválasztás előestéjén.

Miközben a Teheránnal - a többi nagyhatalommal együtt - folytatott tárgyalások részleteit az amerikai kormány megosztotta Izraellel, a zsidó állam vezetését Washington csak 2013. szeptember 27-én tájékoztatta hivatalosan az Ománban folytatott különtárgyalásokról.

Jaakov Amidror izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó éppen amerikai partnere, Susan Rice irodájában volt, amikor az elmondta neki, hogy Obama éppen Haszan Róháni iráni elnökkel van vonalban. Amidror nem sokkal később azzal lepte meg a washingtoni tisztségviselőket, hogy felfedte előttük: Izrael azonosította azoknak az amerikai kormánygépeknek a lajstromjeleit, amelyek Ománba szállították a tárgyalóküldöttségeket.

Obama szeptember 30-án számolt be Netanjahunak a titkos tárgyalásokról. Az iráni nukleáris program korlátozásáról szóló átfogó alkuról 2014-ben kezdődött meg az egyezkedés. Az amerikai titkosszolgálatok azonnal értesítették a Fehér Házat, hogy az izraeliek kémkednek a tárgyalások után, amit ők tagadtak.

Netanjahu az utolsó szövetségesei között számon tartott kongresszusi republikánusokhoz fordult a megállapodás meghiúsítása érdekében, ám azoknak nem volt ehhez elegendő szavazatuk.

A The Wall Street Journal által megszólaltatott források szerint a kölcsönös bizalom helyreállítása nem lesz könnyű a két kormány között, mert Netanjahu továbbra sem mondott le az Irán elleni csapás lehetőségéről.