„Bárhová elmegyek, ahova akarod. Hívj, és megyek” – 2014 novemberében ezekkel a szavakkal jelezte Ferenc pápa, hogy mindenképpen szeretne találkozni Kirill pátriárkával, a 140 milliós orosz ortodox egyház vezetőjével. Ilyen magas szintű találkozó a római katolikusok és az ortodoxok vezetői között az 1054-es nagy egyházszakadás óta csak egyszer volt, 1439-ben Firenzében, de a pápa és a konstantinnápolyi pátriárka megbékélési kísérlete kudarcot vallott. A mostani találkozót már évtizedek óta tervezik, vatikáni források szerint II. János Pál is szeretett is szívesen kezdett volna párbeszédet az akkori pátriárkával, II. Alekszijjel, ám a találkozó végül elmaradt, részben a pápa lengyel származása, illetve a lengyel–orosz viszony hűvössége miatt. A mostani találkozót már két éve tervezik, s a semleges terepnek számító Havannában aláírandó nyilatkozat állítólag már kész is van: Ferenc és Kirill a leglényegesebb üzenete az, hogy a jövőben a két egyház egységesen kíván szembeszállni az emberiséget veszélyeztető problémákkal.

Ferenc pápa Kubába indul

AFP / Anadolu Agency / Riccardo De Luca

A kétórásra tervezett találkozót a havannai repülőtéren tartják meg magyar idő szerint péntek este, s a találkozó után hozzák nyilvánosságra a részlegesen már ismertetett közös közleményt. Meg nem erősített források szerint Ferenc hajlandó arra is, hogy a Kirillel kezdett párbeszédet Moszkvában folytassa. A havannai találkozó után mindkét egyházfő tovább utazik, Kirill Paraguayba és Brazíliába megy, Ferenc pedig a Mexikóba látogat.

Kirill pátriárka Kubában

AFP / Citizenside / Calixto Llanes

Bár a nyugati keresztények és az ortodoxok között már hosszú ideje megindult a párbeszéd – 1965-ben semmissé tették a két irányzat kölcsönös kiátkozásáról szóló határozatokat, s már többször találkozott a pápa a konstantinápolyi pátriárkával is –, ám a mai találkozón így sem várható teljes kibékülés. Erre Ilarion metropolita, az orosz ortodoxok szóvivője is utalt, amikor közölte: az orosz ortodox egyházon sohasem gyógyuló sebeket ejtettek a keleti katolikus egyházak – leginkább az ukrajnai –, amelyek súlyos oroszellenes kijelentésekkel igyekeztek híveket szerezni maguknak. Az Ilarion által említett vád nem új keletű, a moszkvai pátriárkák évtizedek óta panaszkodnak arra, hogy a két vallás „határövezeteiben” a katolikusok tömegesen próbálják magukhoz csalogatni az ortodox híveket. (Világszerte 1,2 milliárd katolikus, s mintegy 250-300 millió ortodox hívőt tartanak számon.)

Az alapvitában sem várható gyors megbékélés: 1054-ben végül azért következett be a nagy szakadás, mert a mai ortodoxok nem ismerték el Róma feljebbvalóságát, és elutasították a központosítási törekvéseket. Az évszázadok során pedig csak tovább nőttek a különbségek, az ortodoxok nem fogadják azokat a dogmákat, amelyeket az első hét egyetemes zsinat után hoztak, s magukat tartják az eredeti kereszténység egyetlen legitim örököseinek.

Míg a katolikus egyház központosított maradt, az ortodoxok lényegében megőrizték önállóságukat: jelenleg is 15 önálló egyházuk van, s ezeken belül vannak félig önálló egyházak is. Ukrajnában, ahol Moszkva támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat, vallásháború is dúl: a hívők két részre szakadtak, egy részük a moszkvai, a másik pedig a kijevi pátriárka alá tartozik. Magyarországon a Magyarországi Ortodox Exarchátus a konstantinápolyihoz, a Magyar Ortodox Egyházmegye pedig a moszkvai patriarchátushoz tartozik.