Az október 1-én lezajlott illegális katalán népszavazás óta úgy tűnik, mintha semmi sem változott volna, senki nem tanult volna az eseményekből. A frontok a katalán tartományi vezetés és a spanyol kormány között továbbra is bemerevedve állnak, nyilatkozatháború folyik, tárgyalás nem. A látszat ellenére azonban két jelentős befolyással rendelkező csoport is hallatta szavát az elmúlt tíz napban: a Katalóniában működő vállalatok és a nemzetközi közösség.

A spanyol kormány, rájátszva a főleg Barcelonában székelő cégek elbizonytalanodására, rendeletben módosította a székhelyváltás szabályait, megkönnyítve a cégeknek, hogy részvényesi közgyűlés összehívása nélkül, csak igazgatósági döntéssel áttehessék székhelyüket más spanyol városba. Ezzel a még a tartományban központtal rendelkező két nagybank-csoport, a La Caixa és a Banco Sabadell is élt, valamint több innovatív, IT-szektorban és biotechnológiában utazó cég is élt. Ez pedig csak előjele annak, ami egy esetleges függetlenség és az uniós belső piacból történő kiszakadás jelentene.

A nemzetközi közösség kiállása Spanyolország mellett nem volt mindig látványos, különösen az európai uniós intézmények voltak nagyon csöndben. Az ezzel kapcsolatos változások az október 1-i népszavazás nyomán váltak látványossá, amikor mindenki egyszerre ítélte el az aránytalan rendőri fellépést és a spanyol alkotmány megsértését. A függetlenség kinyilvánítására kijelölt naphoz közeledve azonban mind Franciaország, mind Németország, mind az uniós vezetők szükségét érezték, hogy kinyilvánítsák: egy tagországból egyoldalúan kiszakadó entitást nem fognak elismerni államnak és az soha nem lesz (újra) az EU része sem. Persze ezt bármelyik az uniós joghoz értő szakértő megmondta volna, csak ez azért mégis másképp hangzik a francia Európa-ügyi miniszter és Junker bizottsági elnök szájából.

A katalán miniszterelnök kedd esti beszéde a parlamentben

Twitter

Ezek a folyamatok és megnyilatkozások mind Mariano Rajoyt és az egységpárti politikusokat erősítik, ahogyan a barcelonai polgármester asszony hétfő esti (kétnyelvű) nyilatkozata is, melyben kérte a katalán kormányt, ne kiáltsa ki egyoldalúan a függetlenséget, mivel az káros a tartományra és a lakosság számára is. Ezek az észérvek azonban eddig se nagyon hatottak a katalán kormányra és a mögöttük álló politikai erőkre.

Közben érdekes részletek láttak napvilágot a katalán szeparatisták terveit illetően is.  A spanyol csendőrség pár hete letartóztatta a katalán gazdasági minisztérium néhány munkatársát és később házkutatást is tartottak náluk. Egyikük lakásán megtaláltak egy „kézikönyvet” a függetlenség kivívásához, mely egyebek között azt is tartalmazza (képi illusztrációval), hogy „fel kell törni a tojást, ha rántottát akar az ember”, illetve egy részletes, évekre lebontott menetrendet az egyes állami intézmények felépítésére valamint politikai módszereket ennek elérésére. Legfőbb tervük olyan szintű állandó gazdasági és politikai bizonytalanság gerjesztése Spanyolországon belül, amely nyomán a spanyolok végül belátják, hogy jobb a katalánok nélkül, és elengedik maguktól a tartományt. Persze a tervben szó sem esik arról, hogy ez a katalán gazdaságot hogyan dönti romba hosszú évtizedekre.

Ebben a környezetben történt a függetlenség bejelentése (és felfüggesztése). A néppárti spanyol kormány, Mariano Rajoy miniszterelnökkel az élen biztosan nem fog leülni tárgyalni, különösen nem egy ilyen zsarolással egyenértékű ultimátum után. Véleményem szerint nem tehet mást, mint akár erővel (értsd: a csendőrség és a katonaság bevetésével) megpróbálja visszaállítani a spanyol alkotmányt és törvényeket tiszteletben tartó jogállamot és jogrendet a tartományban, és ehhez várhatóan a spanyol szocialista párt (PSOE) és a Polgárok (Ciudadanos) támogató szavazataival aktiválja az alkotmány 155. cikkelyét. A katalán önrendelkezés (ideiglenes) felfüggesztésén (a katalán tartományi parlament és kormány feloszlatásán) túl más rendkívüli lépések is jöhetnek, például egyes szeparatista pártok betiltása és vezetőik elfogása. Ez a folyamat a lakosság egy részének aktív egy másik részének pedig passzív ellenállásába is ütközhet, mely állandósíthatja tüntetéseket, az utcai összecsapásokat a csendőrséggel, a sztrájkokat és a polgári engedetlenséget (pl. az adófizetés megtagadását). Ez az ellenállás táptalajt adhat egy „független katalán árnyékkormány és parlament” felállítására, ahol az esetleges betiltott pártok politikusai folytathatják a katalán (virtuális) államiság felállítását.

AFP / Jose Jordan

Nagy kérdés, hogy egy előrehozott tartományi választás esetén a lakosság elmegy-e szavazni vagy távolmaradással bojkottálja a spanyol kormány döntéseit, ez persze rövid távon látványos lehet, de hosszú távon csak egyszerűen megfosztja a függetlenségpártiakat az alkotmányosan működő intézményeken belüli érdekérvényesítéstől, hiszen, ha most lennének a választások, akkor várhatóan megint (szűk) többségbe kerülnének. A jogi lépéseken túl várhatón a spanyol kormány fel fog lépni az alkotmánybírósági döntést „elszabotáló” tartományi rendőrséggel (Mossos d’Esquadra) szemben is, legalább a vezetés leváltásával és büntetőeljárások indításával. Természetesen a szeparatisták minden jogorvoslati lehetőséget ki fognak használni, beleértve az Európai Unió intézményeit (EU Bírósága) valamint más nemzetközi szervezeteket (Európa Tanács és annak emberi jogi bírósága vagy ENSZ).

Természetesen a spanyol kormány gazdasági és pénzügyi téren is igyekszik ellehetetleníteni az esetleges független katalán államiságot, hiszen önálló bevételek nélkül egy árnyékkormány nem fogja tudni finanszírozni se a saját működését, se a katalán tartományi televízióból, rádióból és online is sugárzott propagandát. Természetesen már rövid távon is érezhetők lesznek a gazdasági problémák a tartományban, mivel a turisták és az új befektetések elmaradása, valamint a cégek elvándorlása miatt, munkahelyek fognak megszűnni, mely egy helyi szintű gazdasági és társadalmi válságot is eredményezhet, mert megnő a munkanélküliség és a cégekkel együtt a jól képzett munkaerő egy része is elvándorol majd a régióból.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója