Rossz a politikai közhangulat Amerikában. Az emberek többsége szerint a politikai közállapotok a legmélyebb pontra süllyedtek a második világháború óta, alacsonyabbra, mint a társadalmat velejéig megrázó vietnami háború alatt. A megkérdezettek kétharmadát jobban stresszeli az Amerika jövőjéért érzett aggódás, mint a gazdasági (állás, jövedelem) helyzetükkel kapcsolatos bizonytalanság. Régóta volt ennyire gyönge a politikai intézmények elfogadottsága.

Általános vélemény, hogy Amerika mindkét nagy pártja beteg, mély politikai és morális válságban vergődik. A Demokrata Pártnál ez aligha meglepetés. Barack Obama nyolcéves elnöksége alatt a párt gyakorlatilag összeomlott az ország nagy részében, egyik vereséget a másik után szenvedve el. Hillary Clinton sokkoló vereségétől a demokraták máig nem tértek teljesen magukhoz. Idei első győzelmüket csupán pár héttel ezelőtt gyűjtötték be a Virginiában és New Jersey-ben megrendezett kormányzóválasztásokon. Ezeket a demokraták országos jelentőségűvé – „szavazás Donald Trumpról“ – próbálták feltupírozni, pedig két, Magyarországénál kisebb népességű államról van szó, amelyek tavaly novemberben Clintonra szavaztak. Nem lehet országos választási barométernek tekinteni ezeket a referendumokat. Persze más lenne a helyzet, ha a demokrata győzelmek a Nagy-tavak trumpi felségterületnek számító ipari „rozsdaövezetében” következtek volna be.

Végképp föladva a hagyományos, munkásosztály-alapú választási koalíció építését, a Demokrata Párt Obama alatt még inkább eltolódott a nagyvárosi elitista identitáspolitika és multikulturalizmus felé. A választók nem jutalmazták, hanem büntették a politikai irányváltást. Nem kicsi a baj, ha még a liberális The Washington Post is szóvá teszi: „Amerika demokratáiból már szocialisták lettek”. A lap itt nemcsak a magát mindig is demokratikus szocialistaként definiáló Bernie Sanders vermonti szenátorra gondolt, hanem a párt emelkedő új csillagaira is, köztük Elizabeth Warren massachusettsi szenátorra, aki borítékolhatóan éllovas elnökjelölt-aspiráns lesz 2020-ban. Mindketten államosítanák például az egészségbiztosítást.

Ehhez képest a másik oldalon látszólag jobban állnak a dolgok. Trump novemberi diadalát követően a Republikánus Párt uralja a politika összes szintjét: a Fehér Házat, a kongresszus mindkét házát, a szövetségi államok törvényhozásának és kormányzóinak java részét, de republikánus számbeli fölény van a Legfelsőbb Bíróságon is. Az idén is valamennyi kongresszusi pótválasztást republikánus jelöltek nyerték meg. Trump elnökségének első évében a gazdaság jó tempóban növekedett, a tőzsde szárnyalt, másfél millió új munkahely jött létre, a munkanélküliség alacsony, a jövedelmek emelkedtek. Miért dúl akkor polgárháború a pártban? A kulcsszavak: 2018 és Donald Trump.

Az amerikai politikai rendszer permanens választási üzemmódban van. Egy év múlva félidős országos referendum lesz: újraválasztják az összes kongresszusi képviselőt, a szenátorok egyharmadát és az állami kormányzók jó részét. A regnáló elnök pártja rendszerint pozíciókat veszít ezeken a választásokon. Sok republikánus aggódik, hogy Trump elnök kaotikus kormányzása és politikai eredménytelensége miatt a párt könnyen elveszítheti számottevő többségét a képviselőházban és vékony fölényét a szenátusban. Az elnök népszerűsége történelmi mélyponton van az általános választóknál. Az erősen megosztott pártot Trump nem érzi magáénak, sőt pártfölöttinek tartja magát. Közben háborús állapotok alakultak ki a párt mérsékelt establishment szárnya és az elnököt támogató, Steve Bannon által vezetett, keményvonalas „America First“ nacionalista és populista oldala között. Az utóbbival nem kis részben a párt ultrakonzervatív magva ragadta magához a nemzeti közbeszéd tematizálását.

A mind nyíltabban Trump-ellenes mérsékelt republikánusok tábora napról napra gyarapszik, olyan nagyágyúkat tudva magáénak, mint Lindsey Graham, Susan Collins és Bob Corker (a szenátus külügyi bizottságának elnöke). Az egykori Trump-hívő Corker szájából hangzott el a legmetszőbb bírálat: „Trump velejéig hazug elnök, aki lealacsonyítja és a III. világháború felé sodorja az Egyesült Államokat”. Tiltakozásként vagy a vereség előérzeteként már kéttucatnyi republikánus honatya (köztük Corker) mondott le arról, hogy a párt színeiben újrainduljon jövőre a kongresszusi választásokon. Közben – Trump egyetértésével – Bannon politikai főbulldog, a befolyásos Breitbart News elnöke, nyílt hadüzenetet intézett azok ellen a pártban, akik nem támogatják teljes mellszélességgel Trump törvényhozási programját, különösen a kulcsfontosságú egészségügyi és adóreformot. A célkeresztben van Paul Ryan, a képviselőház elnöke és Mitch McConnel, a szenátus többségi frakcióvezetője is. Trump és Bannon főként őket hibáztatják az eddigi törvényhozási kudarcokért, mindenekelőtt az Obamacare nevű egészségbiztosítási törvény kiiktatásának elmaradásáért. Nem titok, hogy az Obamacare-t republikánus ellenállók mentették meg a kongresszusban a demokraták számára. Trump nagyot hibázik, amikor maga ellen hangolja azokat a republikánus honatyákat, akiknek aktív támogatása nélkül béna kacsa marad a törvényhozásban.

Mondhatjuk-e, hogy ezek után Trump már politikai halott és 2018-ban végzetes vereség leselkedik a republikánusokra, benne a trumpizmusra, erre a jobboldali populizmusból, nacionalizmusból és píszíellenességből álló eklektikus politikai egyvelegre? Elhamarkodott következtetés lenne. Trumpnál senki nem tudott nagyobb politikai tőkét csinálni a vele szemben sorozatban elkövetett hibás előrejelzésekből. Két és fél évvel ezelőtt még viccnek tartották beszállását az elnökválasztási kampányba. Utána pár hónapon belül padlót kellett volna fognia az előválasztásokon, ehelyett ő lett a republikánusok elnökjelöltje. Arra pedig már végképp nem adtak neki semmi esélyt, hogy a végjátékban győzzön Clinton, az előre megkoronázott politikai királynő ellen. Akkor mégis mi tarthatja játékban Trumpot 2018-ra (netán 2020-ra, a következő elnökválasztásra)? A rendíthetetlen törzsszavazói, akik annál jobban kitartanak mellette, minél jobban támadják őt politikai ellenfelei és a média. A republikánus szavazók több mint 80 százalékának tetszik, amit az elnök csinál. Felmérések mutatják, hogy Trump még mindig komolyan befolyásolni tudja törzsszavazói politikai véleményét. A republikánusok így is veszíteni fognak egy év múlva, de valószínűleg nem lesz elsöprő cunami.