A december 11-én hivatalba lépett Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a jelek szerint a vártnál több beleszólást kapott saját kormánya összetételébe. Így lehet összefoglalni az első reagálásokat a kedd délben bejelentett személycserékre, miközben továbbra sem fér kétség ahhoz, hogy az ország tényleges vezetője a semmilyen alkotmányos tisztséget nem viselő Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság kormánypárt elnöke.

A legfontosabb változás Antoni Macierewicz védelmi miniszter távozása. A radikális politikust igen sok bírálat érte kapkodó hadseregfejlesztési döntései és a tábornoki kar jelentős részének, benne a NATO-ban elismert katonáknak az elbocsátása miatt. Heves nyilvános konfliktusba került Andrzej Duda köztársasági elnökkel, a fegyveres erők alkotmány szerinti főparancsnokával, aki emiatt hónapok óta nem volt hajlandó aláírni fontos tábornoki kinevezéseket.

Andrzej Duda lengyel államfő átnyújtja Antoni Macierewicznek a védelmi miniszteri kinevezését a varsói elnöki palotában

MTI / EPA / Pawel Supernak

Hetek óta tudni lehetett, hogy az államfő követeli Macierewicz leváltását, és az új miniszterelnök se rajong érte. Csakhogy eddig ő volt Kaczynski egyik legközelebbi bizalmasa, és ő vezeti 2016 eleje óta azt a vizsgálatot, amely egyre kétségbeesettebben, de egyre nyilvánvalóbban eredménytelenül próbálja bebizonyítani, hogy 2010 áprilisában orosz-lengyel összeesküvés nyomán, merénylet következtében zuhant le a Lech Kaczynski akkori elnököt és kíséretét szállító repülőgép. Jaroslaw Kaczynski számára a korábbi kormányzat gyanúba keverésén a politikai érdeken túl érzelmi kérdés is, hogy a számára elfogadhatatlan korábbi jelentések helyett új megfejtést találjon ikertestvére halálának okaira, de az utóbbi időben voltak jelei annak, hogy belátja: ez lehetetlen.

A saját pártjából kikerült köztársasági elnökre viszont, aki két törvény tavaly nyári megvétózása után végül mégis hozzájárult a független igazságszolgáltatást felszámoló, a bíróságokat a kormánynak és a parlamenti többségnek alárendelő „reformokhoz”, szüksége van a pártelnöknek. Más kérdés, hogy az 1970-es években még Guevara-rajongó szélsőbaloldaliból jobboldali radikálissá vált Macierewicz még okozhat meglepetéseket.

Menesztették Szyszko környezetvédelmi minisztert, aki miatt az országot elmarasztalta az Európai Bíróság, mert egy vitatott növénybetegség ürügyén hatalmas favágásba kezdett a vadon élő bölényekről is híres bialowiezai vadonban, Európa egyik érintetlen őserdejében. Távoznia kellett a híres arisztokrata családból származó Radziwill egészségügyi miniszternek is, aki képtelen volt szót érteni a rossz munkaszervezés és az alacsony jövedelmek miatt lázongó orvosokkal és rezidensekkel. Waszczykowski külügyminiszter helyét egyik helyettese vette át. Betöltötték a korábban egyszerre fejlesztési és pénzügyminiszterként dolgozott Morawiecki miniszterelnök két helyét, de makrogazdasági szakember nem került be a kormányba.

APF / Jan A. Nicolas

Az első benyomás az, hogy több olyan párton kívüli szakember kapott miniszteri posztot, aki a 2007 és 2015 között kormányzott jobbközép kabinetbe is nyugodtan befért volna, miközben elvesztette állását a két legszélsőségesebb figura. Ezzel Kaczynski szándéka nyilvánvalóan az, hogy az egész kormány konszolidáltabb képet mutasson, és ez az ellenzéket zavarba hozza, miközben a politika lényege nem változik. Hiszen az igazságszolgáltatást átalakító igazságügyi miniszter a helyén maradt.

Az átalakítás mellett az új kormányfő is kiáll, védi Brüsszelben a demokratikus alapértékek megsértésének vádja ellen, és világot látott nemzetközi bankártól szokatlan módon, de személyes ismerői számára nem meglepően ő is azt képviseli, hogy a katolikus Lengyelországnak kell megmentenie a zülléstől az elkeresztényietlenedett Európát. A kormánypárt kemény magja ugyan tombol Macierewicz és Szyszko leváltása miatt, az internet tele van dühöngő, Kaczynskit és Dudát árulással vádoló bejegyzésekkel, de a pártelnök valószínűleg joggal számít arra, hogy ezek a felháborodott hívek majd megnyugszanak. Ugyanis nincs hová átállniuk, a mai kormánypárttól jobbra nincs komoly erő.