Van egy férfi, akiről nagyon keveset lehet tudni. Sahab al-Muhadzsir a neve. Állítólag szír, de ezt is csak feltételezni lehet, és hogy miért is, arra később még visszatérünk. Muhadzsir a vezetője annak a Horaszán Tartomány Iszlám Állama nevű terrorszervezetnek, amely a rettegett Iszlám Állam afganisztáni leányvállalataként ismert, de röviden csak ISIS-K-ként emlegetik a terrorizmussal foglalkozó kutatók. Ez az a szervezet, amely a kabuli repülőtéren történt öngyilkos merényletet magára vállalta.

Bár a tálibok sem békeszerető hippik hírében állnak, az ISIS-K még hozzájuk képest is szélsőségesebb nézeteket hirdet. A dzsihadisták képzeletbeli piacán az ISIS-K azzal hirdeti magát, hogy ideológiailag ők a legkeményebbek az összes Afganisztánban tevékenykedő szervezet közül. A propagandájuk is arra épül, hogy azt hangoztatják: a tálibok puhányak. Az ISIS-K vezetésének a szemében már önmagában az is bűnnek számít, hogy a tálibok egyáltalán tárgyaltak és kiegyeztek az amerikaiakkal.

Az Iszlám Állam katonái 2019-ben, Dzsálálábádban

AFP / WALI SABAWOON

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ISIS-K ész nélkül harcolna, éppen ellenkezőleg: a “radikálisabbak vagyunk a szélsőségeseknél” típusú kommunikációjuk nagyon is tudatos stratégián alapul, és éppen ez az, ami miatt a táliboknak is van okuk aggódni. Mert ha a dzsihadizmusra fogékony közeg azt érzékeli, hogy a tálibok ugyan kiegyeztek az amerikaiakkal, de az amerikaiak nem fogadnak nekik szót és nem vonulnak ki időben, akkor béna kacsának tűnhetnek, akik képtelenek irányítani.

De ugyanez a veszély a másik oldalról is fenyegeti a tálibokat: ha az afgán lakosok azt látják, hogy az ISIS-K-t nem képesek megfékezni, akkor is megkérdőjeleződhet a tálibok ereje. Merthogy a tálibok biztonságot és békét ígértek az afgánoknak. Ha ezt nem tudják garantálni, akkor az amúgy is gyenge lábakon álló legitimációjuk kérdőjeleződik meg. Korábban amerikai kérésre a tálibok elkezdték szigorítani az Al-Kaida feletti ellenőrzésüket. Információkat gyűjtöttek a külföldi terroristákról, harcosokról, nyilvántartásba vették őket.

A kabuli reptéren elkövetett merénylet a bizonyíték arra, hogy ha tettek is ilyen irányba lépéseket (és nem csak ígéretek hangzottak el), akkor ezek a lépések nem sokat értek. Pedig a közelmúltbeli evakuálásokat a tálib együttműködésnek köszönhetően lehetett egyáltalán kivitelezni. Bár bőven voltak atrocitások, de a legtöbb ember sértetlenül juthatott el a repülőtérre. Egészen más lenne a helyzet, ha ez a merénylet augusztus 31-e után történik, mert akkor a tálibok mondhatnák: ők szóltak.

Érdemes most visszaidézni azt, amit az amerikai tisztviselők az elmúlt napokban hangoztattak: a repülőtér elleni támadás stratégiai csapást jelentene mind az Egyesült Államoknak, mind a tálib vezetésnek, amely igyekszik bebizonyítani, hogy képes az ország irányítására.

Füst száll a magasba egy robbanást követően a kabuli Hamid Karzai Nemzetközi Repülőtéren 2021. augusztus 26-án

MTI / AP / Vali Szabavun

A jelenlegi helyzet éppen ezért sem az amerikaiaknak, sem a táliboknak nem túl kedvező. Amikor ugyanis Joe Biden bejelentette, hogy az amerikaiak kivonulnak Afganisztánból, még lehetett azt kommunikálni, hogy az afgán kormányerők majd megbirkóznak a tálibokkal (és a terroristákkal), de ma már látható, sokkal rosszabb a helyzet:

az afgán kormányerők nem tudtak megbirkózni a tálibokkal, a tálibok pedig nem tudnak megbirkózni az Iszlám Állammal, amely éppen azt a bizonytalanságot használja ki, ami most az országban tapasztalható.

Az Iszlám Államból több “leányvállalat” nőtt ki, az ISIS-K születését 2015-re teszik a terrorszervezeteket monitorozó kutatók. Sokáig nem is nagyon figyeltek rájuk oda, mert Afganisztánban, ahol a tálibok mellett az al-Kaida és a szintén a tálibok sorait erősítő Hakkani-hálózat van jelen, nem számítottak komoly tényezőnek. Olyannyira nem, hogy míg 2016-ban már négy-ötezer harcosuk lehetett, mára örülhetnek, ha feleannyian vannak. Csakhogy 2020 júniusa óta a szervezetet a titokzatos Sahab al-Muhadzsir vezeti, és ez bizony meg is látszik az ISIS-K működésén. Az ENSZ terrorizmusellenes tisztviselői egy júniusi jelentésükben azt állították, hogy az Iszlám Állam az idei év első négy hónapjában 77 támadást hajtott végre Afganisztánban, szemben a 2020-as év azonos időszakában elkövetett 21 támadással. A tavalyi akciók közé tartozott a kabuli egyetem elleni novemberi támadás, valamint egy hónappal később a kabuli repülőtér elleni rakétatűz. A feltételezések szerint az ISIS-K felelős egy iskolai robbantásért a fővárosban, amely májusban 80 diáklány halálát okozta. Most pedig robbantottak a kabuli repülőtéren, éppen akkor, amikor a világsajtó szinte csak Kabullal foglalkozik. Ennél nagyobb reklám nem is kell az ISIS-K-nak.

A kabuli merénylet is jól mutatja, hogy az afgán kormányerők kiesésével és az amerikaiak kivonulásával az ISIS-K is helyzetbe kerülhet. Főleg azért, mert amióta Muhadzsir a szervezet vezetője, az ISIS-K még inkább a tálibok kárára építkezik, tőlük és a tálibokkal szövetséges milíciákból próbálja elszívni a harcosokat. Amikor tehát a tálibok azt ígérik, hogy nem tűrnek majd meg külföldi terrorszervezetet az országban, voltaképpen igazat mondanak, hiszen az Iszlám Állam az egyik ellenfelük. Az ENSZ szerint csak az elmúlt hónapokban az amerikai kivonulás hírére 8000-10000 harcos özönlött Afganisztánba Közép-Ázsiából, az Észak-Kaukázusból, Pakisztánból, de még Kína nyugati részéből is. Bár a többségük a tálibokhoz és az al-Kaidához csatlakozott, azért szép számmal akadtak, akik az ISIS-K sorait kezdték el erősíteni.

Tálib harcosok járőröznek Kabulban 2021. augusztus 19-én

MTI/AP/Rahmat Gul

Az Iszlám Állam távoli tartományokért felelős részlege és az ISIS-K egyik orgánuma, az al-Milat Media 2020 júliusában erősítette meg a hírt, hogy Muhadzsir lett az új vezető, de sem életrajzot, sem fényképet nem közöltek róla. Mindössze egy hangüzenetet jelentettek meg, amelyen az ISIS-K szóvivője olvasott fel üzenetet – Muhadzsir nevében – az afgán tagoknak. Ez tovább erősítette a gyanút, hogy az új főnök egyik Afganisztánban ismert nyelvet sem beszéli, tehát arab. Ma már többet lehet tudni Muhadzsirról, így például azt is, hogy korábban parancsnokként a tálibokkal amúgy szövetséges Hakkani-hálózatban töltött be középvezetői szintű pozíciót. Onnan lépett tovább és lett az ISIS-K első embere.

Bár voltak olyan elemzők, akik Muhadzsir kinevezésekor azt jósolták, hogy legitimációs problémákat okozhat, ha a helyieknek egy idegen akarja megmondani, mit csináljanak, más szakértők ennek ellenkezőjét vetítették előre, és igazuk lett:

az ISIS-K megerősödött attól, hogy egy külföldi irányítja.

Merthogy a szervezeten belül egy külföldi jobban meg tud birkózni a helyi frakciók egymás közötti viszálykodásával, ami azért elég gyakori arrafelé. Ha így van, akkor az Iszlám Állam amolyan rendteremtőnek tette oda Muhadzsirt, és ez a taktika egyelőre működik.

Ennél talán lényegesebb, hogy az új vezető fel tudta használni a szíriai és iraki kapcsolatait, legyen szó kiképzésről, pénzről vagy akár harcosok toborzásáról. Úgy tud külföldi harcosokat vonzani Horaszánba, ahogyan egy afgán vagy pakisztáni vezető nem képes. Muhadzsir már nagyon hamar megkezdte ezt a munkát: az Iszlám Állam két magas rangú közel-keleti tagját már tavaly nyáron Afganisztánba csábította.

Muhadzsir akár arra is képes lehet, hogy eltávolítsa az al-Kaidát a táliboktól, mondván: a tálibok úgyis kiegyeztek az amerikaiakkal. Ez nem lenne példa nélküli mutatvány, 2014 és 2017 között az al-Kaida több tagja, sőt néhány magas rangú vezetője is átállt az ISIS-K-hoz. A Muhadzsir által vezetett szervezet valószínűleg abba is komoly energiákat fektet, hogy magához dédelgesse azokat, akik eddig a rivális csoportokban voltak, de megunták a csoportokon belüli, főleg etnikai okokra visszavezethető belviszályokat.