A konfliktus hónapokkal ezelőtt tört ki, mert az EU bírósága kimondta: az utóbbi idők lengyel törvényei sértik a bírák és ezáltal az egész igazságszolgáltatás függetlenségét. Például a legfelső bíróság eleve vitatott módon létrejött fegyelmi kamarája ítéletek tartalma és indoklása miatt is felelősségre vonhat bírákat. Ezért annak működését fel kell függeszteni. Erre válaszul júliusban a lengyel alkotmánybíróság ezt a luxembourgi ítéletet minősítette a lengyel alkotmánnyal ellentétesnek, noha valójában erre nincs hatásköre. Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, legfőbb ügyész mégis kijelentette: „a lengyel alkotmány és a jogszerűség elsőbbséget élvez azokkal a kísérletekkel szemben, hogy megpróbálják politikailag felhasználni az Európai Unió szerveit annak érdekében, hogy megkíséreljenek beavatkozni tagállamok belügyeibe, ez esetben Lengyelországéba”.

Mivel a fegyelmi kamara tovább ülésezett, az Európai Bizottság pénzbüntetést helyezett kilátásba (ez ellen a magyar kormány határozatban tiltakozott), és egy másik ügyben, egy szénbánya miatt Csehországgal folytatott vita kapcsán, ahol a lengyelek szintén nem hajtottak végre egy EU-bírósági ítéletet, ki is szabtak napi félmillió eurót.

Az Európai Unió szerződéseiből – és egyébként a lengyel alkotmányból is – világos, hogy az uniós jog élvez elsőbbséget, különben a közösség működésképtelen lenne. A lengyel vezetők hangsúlyozzák, hogy az EU tagjai kívánnak maradni, mert ezt akarják a választóik is. Erről a vezető kormánypárt külön határozatot hozott.

Ugyanennek a pártnak befolyásos politikusai azonban olyanokat mondanak, hogy ha az ország szuverenitását korlátozni akarják, akkor ők „drasztikus lépésekhez” folyamodnak, egyikük pedig a „brüsszeli megszállást” az egykori német és szovjet megszálláshoz hasonlította.

Ebben a helyzetben futamodott meg ismét a kizárólag kormánytámogatókból álló varsói alkotmánybíróság, ismeretlen „új körülményekre” hivatkozva, mert tagjai nyilván érzik a felelősségüket. Feltehető, hogy az ország politikai vezetősége nem tudja eldönteni, mit csináljon, az alkotmánybíróság csak ezt követi. De jellemző, hogy felháborodva elutasította annak az alkotmánybírónak az összeférhetetlenség miatt kizárását, aki négy éven át a szejm igazságügyi bizottságának kormánypárti elnökeként felelős volt az összes most vitatott törvényért, és csak azért lett az alkotmánybíróság tagja „jutalomból”, mert a 2019-es választáson a legjobboldalibb régióban sem tudott újabb parlamenti mandátumot szerezni.

Eközben a náluk a rendes bíróságoktól elkülönülő Legfelső Közigazgatási Bíróság szerdán mondta ki, hogy szabálytalanul nevezték ki a legfelső bíróság azon kamarájának tagjait, akik egyebek közt a választások érvényességéről dönthetnek. Egy korábbi hasonló ítéletet azonban a legfelső bíróság elnöke és a köztársasági elnök nem volt hajlandó elismerni. Ugyanakkor szinte naponta akadnak bírák, akik azért helyeznek hatályon kívül alsóbb fokú ítéleteket, mert szerintük azokat nem legitim módon kinevezett kolléga hozta, és ezzel a vita már közvetlenül érinti a perekben szereplő állampolgárokat is. Az igazságügyi miniszter, aki egyúttal a radikális kisebbik kormánypárt elnöke, fegyelmit indíttat a más bírák kinevezését kétségbe vonó ítélkezők ellen, erről azonban éppen a vitatott fegyelmi kamarának kellene döntenie. Vagyis az egész igazságszolgáltatási rendszer recseg-ropog. Ezért is lenne fontos, hogy véglegesen elismerjék az EU bíróságának hatáskörét.