Évente félmillió európai uniós állampolgár dönt úgy, hogy más tagállamban vállal munkát, folytatja tanulmányait, folytatja életét, mint amelyiknek az állampolgára. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy felpörög az Európai Unión belüli migráció, az Eurostat adatai szerint jelenleg 14 millió ember érdekképviseletét kell ellátnia a diaszpórapolitikának. A legnagyobb diaszpóraközösségek Romániából, Lengyelországból, Olaszországból és Portugáliából származnak, a kiemelt befogadó országok pedig Németország, Franciaország és Spanyolország. Ha ez a tendencia marad, az uniós diaszpóra 17 millió főre duzzadhat a következő hat évben. Az európai pártok jelentős része külföldre is kiterjedő hálózatokat épít és mozgósít azokban az országokban, ahol nagyobb arányú szavazatra számít, a diaszpóra érdekeinek képviselete pedig beépül a politikai programokba, stratégiákba.

A fent említett listavezető kibocsátó országok mellett Magyarországról is évről évre sokan költöznek külföldre. Az Eurostat adatai szerint a tartósan más uniós tagállamban élők száma meghaladja a 650 ezer főt. A KSH adataiból az látszik, hogy évente több mint 70 ezer magyar állampolgár döntött úgy, hogy külföldön telepedik le. A magyar állampolgárok legfontosabb uniós célországa Németország, a német statisztikai hivatal 2023-ban 220 ezer magyar állampolgárt tartott nyilván.

MTI / Veres Nándor

Miközben a legtöbb szó az Európán kívülről az Unió felé irányuló migrációról esik, érdemes megemlíteni, hogy a migrációs politikát ma kiemelten kezelő és tematizáló Olaszországban a legnagyobb lélekszámú diaszpóraközösség európai. A Giorgia Meloni-féle migrációellenes, határzárt követelő kampányok országában a románok alkotják a legnagyobb „migránsközösséget” – egymillió román állampolgár él itt. Ez az összes külföldi húsz százalékát jelenti. A legnagyobb Észak-Afrikából érkező közösség a marokkói, de ez csak az Olaszországban élő külföldiek 8 százalékát fedi le. Hasonló az arány Spanyolországban, a hivatalos statisztikák szerint 1 millió román állampolgár tartózkodik ott legálisan, a nem legális kint tartózkodók aránya becslések szerint elérheti a félmillió főt.

Bár Olaszország befogadó államként is fontos szerepet tölt be az uniós migrációs térképen, kibocsátó országként is jelentős. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 5,8 millió olasz állampolgár alkotja a más uniós országokban élő olasz diaszpórát. A 2019-es EP-választásokon 6 képviselői mandátumot az olasz diaszpóra döntött el, a leginkább támogatott párt a migrációellenes Liga volt, három képviselői helyet biztosítottak a pártnak a külföldi olaszok. A balközép olasz Demokrata Párt volt a második a listán, nekik 2 mandátumot szavaztak meg azok az olaszok, akik Olaszország határain kívül élnek.

Matteo Salvini az olasz szélsőjobboldali Lega párt éves nagygyűlésén

AFP / Gabriel Bouys

Az egyre jelentősebb uniós társadalmi mobilitást meglepő módon az euroszkeptikus pártok reagálják le a leghatékonyabban, és ők tesznek a legtöbbet azért, hogy megszerezzék a külföldön élő állampolgárok szavazatait. A 2020-as parlamenti választások során az Olaszországban élő románok szavazatait legnagyobb arányban a szuverenista, szélsőjobboldali, 2019-ben alapított AUR szerezte meg, az előrejelzések szerint az idei EP-választásokon hasonló tendencia várható. Ez az eredmény azért volt meglepő, mert az egy évvel korábban rendezett európai választáson még a jobbközép erők kapták meg a diaszpórában élő románok szavazatait (a nemzeti liberálisok és a Mentsétek meg Romániát Szövetség összesen több mint 60 százalékot!). A választók ekkor még a nyugatbarát, Unió-párti programokat támogatták. A 2019-es siker 4 román EP-mandátumot hozott a diaszpórának köszönhetően. Ez a trend a szélsőjobbos, euroszkeptikus AUR felbukkanásával gyorsan megváltozott: a mandátumok száma nőhet, a kedvezményezett pártok pedig változhatnak.

A román diaszpórapolitika jelentőségét jelzi, hogy külön szervezet is alakult a külföldön élők érdekeinek képviseletére és szavazatainak megszerzésére: a Románok Civil Társadalmi Szervezete. Ez a legutóbbi EP-választáson három mandátumot szerzett meg. Ezzel és a romániai pártok jelöltjeivel együtt összesen 7 képviselő kapott megbízást a román diaszpóra képviseletére.

A magyar állampolgárok uniós mozgósítása hasonló trendeket mutat. A legutóbbi EP-választásokon a Fidesz 52, az ellenzéki Demokratikus Koalíció 16 százalékot ért el, a szavazatok tíz százaléka a szintén ellenzéki Momentumé lett. 2019-ben a Momentumra a nyugati külképviseleten leadott szavazati arány messze magasabb volt a magyarországi összesített adatoknál. Előbbi 30 százalékos, utóbbi alig 10 százalékos támogatottságot jelent. Vagyis akkor sikeresnek bizonyult a párt diaszpórakampánya, de ezt nem fejlesztették olyan ütemben, mint ahogy például a szintén ellenzéki, román szélsőjobbos AUR növelte az európai jelenlétét.

Cseh Katalin az Európai Parlamentben

Facebook / Cseh Katalin

Varsányi Áron, a Momentum szóvivője az idei kampánnyal kapcsolatban elmondta: kampányrendezvényeket elsősorban Németországban tartottak, havi rendszerességgel jelentek meg a párt képviselői különböző magyar közösségek előtt, külön honlapot, tájékoztató felületet is működtettek számukra. Tagszervezetek kiépítése, uniós hálózatépítés nem történt.

A román szélsőjobbos párt ezzel szemben nemcsak időszakosan, a választások előtt kampányol, hanem évek óta kiterjedt szociális és kulturális „missziót” is igyekszik betölteni külföldön. A Covid idején például a nehezen beszerezhető vagy hiánycikknek számító gyógyszerek csomagküldő szolgálatát építették ki. Különböző „klubtagsági” kártyákkal, kedvezményekkel járó szervezeti hálózatot tartanak fenn azoknak, akik társadalmi vagy kulturális programjaikon részt kívánnak venni. Erősítik a „nem vagy egyedül” érzést a külföldön élőkben, és arra ösztönzik őket, hogy önkéntesként, tagként, támogatóként vegyenek részt a romániai párt külföldi népszerűsítésében.

Sorina Soare, a Firenzei Egyetem kutatója arra hívja fel a figyelmet, hogy bár valóban kiterjedt az AUR internetes jelenléte, online kampánya, de igazából a párt vezetőinek (elsősorban George Simion pártelnöknek) a folyamatos személyes kapcsolatai határozzák meg a párt megítélését, mozgósító erejét. Beépültek az olaszországi román közösségek életébe és így az olasz közéletbe is.

Az AUR elindította „A diaszpóra segít” programot, amelyhez olyan tehetős, Észak-Olaszországban élő románok is csatlakoztak, akik egyébként nem osztják a szélsőjobbos párt értékrendjét. Ugyanezek a román (vagy román–olasz kettős) állampolgárok támogatták például a romániai hátrányos helyzetű gyerekeknek indított „AUR-iskolatáska” programot. Tanszereket, ruhaneműt, anyagi támogatást gyűjtöttek a rászorulók számára. Míg a jobbközép pártok romániai parlamenti képviseletet ígérnek a külföldieknek, a szociáldemokraták uniós munkajogi védelmet, addig az AUR túllép a szakpolitikai üzeneteken és célokon. Amolyan Európa-szinten képviselt „nemzetegyesítést” hajt végre. Kihasználja a külföldre költöző románok félelmeit, frusztrációit, a román állam, valamint az Unió működésével szembeni elégedetlenséget, hogy szuverenista, nacionalista politikává konvertálja át, és EP-mandátumra váltsa.

Az AUR támogatói

AFP / Daniel Mihailescu

Hasonlóan járt el a Liga és az Olasz Testvérek is: a legnépesebb, Németországban élő, alacsonyabban képzett és kevésbé integrálódott olasz diaszpóra inkább a jobboldali, euroszkeptikus pártokra szavazott, elsősorban a Ligára. A magasabban képzett franciaországi, belgiumi és svájci olasz közösségek között a baloldali pártok voltak a népszerűbbek.

A legutóbbi EP-választások és az idei előrejelzések alapján is úgy tűnik: a diaszpóra lehet több uniós tagországban a mérleg nyelve, és megjelent azoknak a pártoknak a generációja, akik felismerték a külföldön élők szavazatainak jelentőségét, és tudnak élni azzal.

Szerzők: Iulia Hau/Hotnews.ro, Parászka Boróka/HVG

Ez a cikk a PULSE-projekt határokon átnyúló újságírói együttműködés keretében készült az Európai Bizottság támogatásával.