„Az izraeli légvédelem kiiktatja a beérkező rakéták és drónok 99 százalékát, a maradék egyet pedig azért nem, mivel tudjuk, hogy nem lakott, beépített területre esik” – tartotta magát sokáig a mondás, még a sikerrel, bár nyugati és arab segítséggel kivédett áprilisi iráni rakétaeső után is.

Irán mostani támadása viszont több helyen is rést talált a méltán legendás izraeli légvédelem pajzsán, és több kritikus objektumot is eltalált – írja a Der Spiegel hírfolyama. A különbség abban keresendő, hogy míg tavasszal Teherán túlnyomórészt lassú drónokat és cirkálórakétákat indított a saját területéről, addig most közel 200 ballisztikus rakéta indult útnak. Ezzel az előbbiek többórás útja a töredékére csökkent, ami kevesebb időt hagyott az izraeli légvédelem számára: az izraeli légvédelmi szirénák megszólalásától körülbelül 15 perc telt el az első rakéta megérkezéséig.

A légvédelemnek ugyanakkor volt ideje felkészülni, hiszen az USA előre jelezte a várható támadást, ráadásul a Földközi-tengeren tartózkodó amerikai hadihajók, illetve a saját területét is védő Jordánia – Irán tavaszi támadásához hasonlóan – ismét segített az izraeli légvédelemnek.

Az információk mégis azt mutatják, hogy a védelemre tett erőfeszítések ellenére több iráni rakéta is célba ért: a Negev-sivatagban található Nevatim légibázis, valamint a Tel-Avivban található Moszad-főhadiszállás közelében is csapódtak be rakéták, előbbit – a kiszivárgott képek szerint – találat is érte, ami különösen nagy jelentőséggel bír, mivel több F–35-ös vadászgép is itt állomásozik. Tel-Aviv arról nem közölt semmit, hogy keletkezett-e kár a repülőkben.

Washington szerint a támadás „majdnem kétszer akkora volumenű” volt, mit az áprilisi. „A beérkező rakéták többségét Izrael és az Egyesült Államok vezette védelmi koalíció elfogta” – mondta Daniel Hagari, az IDF szóvivője. Ám „volt néhány találat Izrael központjában és további találatok Izrael déli részén” – tette hozzá. Ezzel alighanem a már említett két objektumra utalt.

A rés – ha kicsi is – fontos jelenségről tesz tanúbizonyságot az iráni rakétákkal kapcsolatban. Teherán leginkább a 2003-ban bemutatott Shahab–3 ballisztikus rakéta változatait használta a támadásban, amelyek 760 és 1200 kilogramm közötti robbanófej hordozására képesek, és mobil indítóállásokból, valamint silókból is kilőhetők, nagyjából 300 méteres pontossággal. Persze a szankciók miatt nyugati technológia nélkül gyártott eszközök sem mentesek a hibáktól.

Az iráni média arról számolt be, hogy Teherán egy új rakétát, a „hiperszonikusnak” mondott Fattah–1-est is használta a támadások során. Jóllehet az ereszkedő fázisban a legtöbb ballisztikus rakéta eléri a hiperszonikus sebességet, a kiiktatása nem önmagában a sebessége miatt nehéz, hanem mivel az amerikai sajtónak nyilatkozó szakértők szerint az eszköz „manőverezhető”, ami lehetővé teszi, hogy a célpont felé tartó ereszkedés egy rövid szakaszán kiigazításokat végezzen a rakétavédelem elkerülése érdekében. A védekezést ellene az is nehezítette, hogy a rakétának ez volt a debütálásnak is tekinthető első bevetése, így korlátozottak vagy nem létezők voltak a vele kapcsolatos tapasztalatok.

Ezzel szemben az izraeli légvédelem háromrétegű: a beérkező rakéták és tüzérségi fegyverek ellen a földfelszín közvetlen közelében a Vaskupola-rendszert használják, ám a mostani ballisztikus rakéták elhárítására nem vetették be. A Dávid Parittyája alkotja a következő burkot, mely közel 300 kilométerig tudja megsemmisíteni a beérkező rakétákat. E felett Arrow–2- és Arrow–3-rendszerek állnak, amelyeket specifikusan ballisztikus rakéták ellen fejlesztették.

Az elhárítás sikerrátája még a történtek fényében is kiemelkedő, a keletkezett résben nagy szerepük lehetett az új és ismeretlen eszközöknek, valamint a nagy mennyiség által okozott túlterhelésnek. Utóbbi később is nagy kihívást jelenthet, az amerikai légierő tavalyi kongresszusi beszámolója szerint a perzsa rezsim 3000 ballisztikus rakétával rendelkezik. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Irán saját gyártású muníciója az izraeli légvédelmi rakéták töredékébe kerül, az arányt pedig még tovább rontja, hogy rendszerint egy beérkező rakétára több védőt küldenek.